Túl az időn - Ruva Farkas Pál új kötetéről |
Írta: dr. Hermann István |
2016. május 20. péntek, 15:45 |
Ajánlom ezt a kötetet — Ruva Farkas Pál kötetét — mindenkinek, aki az életre kíváncsi, aki szeretetről, fájdalomról akar olvasni, aki valódi érzelmet vár a verstől, de annak is, aki valami szépet akar átélni, vagy látni akar gyönyörű képeket. Talán olyanokat, amilyeneket egy olyan nép fia tud csak látni, akik a racionálisnál az emocionálist mindig többre tartják. Akik egykor egy hosszú vándorút után megálltak nálunk, az egykori Magyarországon, és megtalálták az évszázadokat, földjüket, a munkájukat, a házukat-hazájukat. Szegények voltak, de a Jó Isten megadta a mindennapi betevőt, az életet, a boldogságot és persze a szenvedést is. Boldogan lobogott a tűz a sparheltben, vagy a kemencében, és az anya megsimogatta a kétnapos porontyát, aki ma is emlékezik erre a selymes puha kézre... mindennapjaiban ott van nemcsak az otthon melege, a szülők szeretete, a kalács illata, hanem a szűkebb haza mindennapos emléke is. Valamint azok emléke, akik elmentek mellőle a magas égbe, a hold árnyékába egy boldogabb hazába. Ember, aki tudta, csak akkor viheti valamire, ha tanul. — Már az édesanyja is tudta ezt, mindent megtett azért, hogy a gyermekei is megértsék. Szakmát, értelmiségi létet, az élet egyeteme mellett a valódit is; ő kijárta mindegyiket. Ember, aki egyszerre író, novellista, költő, szociológus, szerkesztő, mindenes a népért! Őszintén remélem, hogy példája valódi példa tud lenni vagy talán már példa is, a DICKHES — LÁTOD (az Új folyóirata 2016-ból) adja, mutatja a példái mindenkinek, csak élni kell vele. A versek, amelyek gondolati egységek, látszólag egy kezdet és vég nélküli, sajátos ritmust, gondolati harmóniát sugárzó mondatok, gyönyörű képekkel, metaforákkal, megszemélyesítésekkel, amelyek néhol közelebb hoznak egy letűnt világot. Máshol jövőt, utat mutatnak., példát adnak. „Ezt jó tudni" című versét én ars poeticának éreztem. Egy gondolati ritmusban, két oldalon végigfutja az életét, levonja a tanulságot, semmit nem bánt meg, hiszen megélte az élet teljességét — ez szülte a verseket. Magyarul gondolkodik, magyarul ír, de fel-felsejdül az anyanyelve, a magyarországi cigányok lovári nyelve: néhol egy-két szó, egy gondolat, ritkán a vers egy-egy részlete, és nagyon ritkán majd' a teljes vers. Megszerettem a kötetet, régen olvastam ilyen sok verset egy éjszakán, de jól jólesett, kicsit rám is ragadt a Ruva béke, ami az emberi harcok, a marcangolás, a szeretet, a bölcsesség békéje.
Pápa, 2016, Munkás Szent József ünnepén.
***
Ruva Farkas Pál Ezt jó ludni
ami vót azt ne keresd mert fából a kilincs mi az hogy…? de madzag a húzója és azért nincs mert hatvankettőben a kígyósi Miska földig lerombolta... még egy párszor a kertek alatt odakerekeztem a Tenkes kapitányát veletek megnéztem... csak azért nem ültem a Fáni padkájára hogy az Anyám beteg szíve meg ne szakadjon estére... hát visszakerekeztem Medgyesegyházára ahonnét hatvannyolcban eliszkolt velem a pesti gyors hogy kikupálódjak a marhavágóhídon... hegesztőként térdig a szarban állva fillérekért dolgoztam a gyárban... de amikor a rák miatt legatyásodtam s a kastélyoma t elzabrálták tőlem na én akkor úton-futó lettem... most itt ülö k a kunyhóm árnyas udvarán és legeltetem a szemeimet olvasok-szerkesztek és álmodozok terveket szövök minta sarokban a pó és studírozok ha zsugori vagyok akkor kihúzom a nyugdíjig vízen és kenyéren na jó —jut rá egy kis házi zsír is mert Judit úgy akarja.... és akkor mi van...? az ég világon semmi mert Soroksáron még hetvenegyben a Vidámban már megmagyarázták: jól figyelj jó komám mert csak egyszer mondom el mondta egy szénhordó óriás lenyomhatsz szkanderben párszor és csajozhatsz százszor mert látom, hogy egy jólöltözött jampi vagy tőlem járhatsz egyetemekre az okosok közé Párizsba a Louvre-ba csónakázhatsz Hollandiában vagy Göttingenben mit bánom én biliárdozhatsz Bécsben a Százéves Kávéházban de ne feledd már Pitagorasz-is megmondta tudod ott lenn a porban kövér köröket rajzolgatva hogy ne zavard a köreimet... és bármit dugsz úgy is három még fenn a csillagok között is kisbarátom.... szerettem nőket csókoltam színésznőket szebbnél szebbeket bokszoltam fociztam és futottam majd kergettek és elkaptak.. féltem és rettegtek tőlem úgy bizony.. láttam Párizst az Eiffel toronyból mindhiába egyre megy hiszen két snóbli között megsúgták nekem hogy bármit dugsz kiskomám az mindig három még ha fejre is állsz kisbarátom de tudod mit futhatsz a Nyárba térdig a szarban állva akkor is buta maradsz
te árva...
|
Módosítás dátuma: 2016. május 20. péntek, 16:07 |