„Ez a cigány nem olyan, mint a többi”- Rafi Lajos emlékére Nyomtatás
Kitekintő
Írta: Administrator   
2013. július 28. vasárnap, 17:31

Vonat gázolta halálra a szárhegyi cigány költőt - érkezett a hír 2013. június 24-én. Rafi Lajos 1970-ben, Marosvásárhelyen született cigány kovács törzsből. Egyéves korában került Gyergyószárhegyre a Nyárádmentéről. Iskoláit Gyergyószárhegyen és a gyergyószentmiklósi Mezőgazdasági Szakközépiskolában végezte. 1989-ben érettségizett, ekkor jelent meg nyomtatásban első verse. Hat gyermek édesapja volt. Bádogosságból tartotta fenn családját, Szárhegyen élt.

A földhöz vert csoda című kötete 2007-ben jelent meg a budapesti L'Harmattan Kiadó gondozásában, a kötetet svéd nyelven is kiadták Stockholmban Owe Berglund fordításában. A második, Az élet számlája című kötet megjelenését többen is támogatták. Versei olvashatók a Találkozások című antológiákban, roma költők verseit tartalmazó gyűjteményes kötetekben és világhálós irodalmi portálokon.

Emlékét egy 2011-ben, vele készült interjúval idézzük, melyet Varga Melinda készített az Irodalmi Jelen portál számára:

 

Beszélgetés Rafi Lajossal

 

A versek már nagyon fiatalon érdekelték, kisiskolás korában, a Hargita Népében jelent meg az első verse, magyartanárnője ösztönzésére. Hogyan emlékszik arra a pillanatra? Miről szólt a költemény?

Ez még a rendszerváltás előtt történt, négyszöget kellett formálnunk Ceauşescu tiszteletére és a béke dicséretére. A magyartanárnőm, Pál Anna megkért, hogy írjak egy beszédet a békéről, és olvassam fel a diákoknak. Hazamentem és elkezdetem gondolkodni, de semmi sem jutott eszembe, ami a békével állt volna szoros kapcsolatban, csak az, hogy Ceauşescu miatt tulajdonképpen éhezünk. Ilyen körülmények között a békéről kicsikét nehezen lehet bármit is írni. Időközben eljött az este, és én még mindig azon töprengtem, mit is mondhatnék én másnap az iskolában a témáról. Édesanyám észrevette, hogy szomorkodom, megkérdezte, mi bajom van. Elmeséltem neki, mi az iskolai feladat, és hogy nem tudok megbirkózni vele. Elmagyarázta, hogy a béke milyen szép dolog és hogy az egyik legszebb szó a magyar nyelvben. Akkor már jött is a vers, csak úgy magától.

Az osztálytársai, a barátai nem találták csodabogárnak? Hogyan viszonyultak Önhöz mint cigány költőhöz?

Tudták, hogy költő leszek, észrevették, hogy ez a cigány nem olyan, mint a többi. Nagyon szerettem a verseket, rengetek szavalóversenyre jártam. Visszatérve az első versemhez, Pál Anna, a tanárnőm javasolta, hogy a verset postázzuk el a Hargita Népéhez. Egyed Bandi barátom imádta a cukorkát, bármire képes volt érte. Odajött hozzám és mondta, hogy te, Rafi, ha mondok valamit, veszel nekem egy dobozzal. Megígértem neki az áhított cukorkát. Na, és akkor hozta nekem az újságot, amelyben benne volt a Béke című első versem. Én nem vettem annyira komolyan ezt a verset, legalábbis nem olyan mértékben, hogy lapokba kerüljön… Aztán egy óra múlva az egész iskolai folyosó az újságot olvasta.

Hogyan fogadta a cigány közösség azt, hogy Ön verset ír? Látták a Béke című alkotását, megmutatta a szüleinek, testvéreinek?

Édesapám nagyon örült, kivágta az újságcikket, amelyet mai napig a pénztárcájában őriz. Aztán azokat a verseket, amelyeket tizennégy éves koromtól írtam az iskola ideje alatt, elégette, de nem azért, mert nem szerette őket, hanem mert félt a hatalomtól, aggódott: nehogy bántódásom essen. Nagyon közel lakott hozzánk a rendőrség is. Apám mondása, és én soha el nem felejtem: „légy érték a világnak, és legyél jobb, mint tegnap.”

Később leginkább magyarországi lapokban közölt, az első kötete, a Földhöz vert csoda is magyar kiadónál, a L’Harmattan gondozásában jelent meg 2007-ben. Úgy tudom, Kemény István és Bartis Attila sokban segítették az indulásban, mesterként is tekint rájuk.

Bartis Attila, vagyis tulajdonképpen édesapja, Bartis Feri bácsi, aki akkor a Magyar Írószövetség elnöke volt, felfigyelt rám. Akárcsak Bartisék vagy Kemény, Choli Daróczi József is mesterem, segítőm volt. Főiskolásoknak készített cigány alkotóművészekről egy antológiát, amelyben én is szerepeltem, mint Erdély egyetlen cigány-magyar alkotója. A magyarországi romák körében népszerűbb a művészet, vannak képzőművészek, íróemberek közöttük, akiket nagyra értékelek, példaként említeném Lakatos Menyhért vagy Farkas József nevét. A könyvem megjelenése nagy öröm volt számomra, de nem azért, mert a hírnév vadásza vagyok. Azt szeretném megmutatni, hogy egy cigány is lehet ilyen ember, hiszen rengeteg rosszat mondanak róluk, rengeteg negatív előítélet terjeng róluk, sokszor, sajnos, nem alaptalanul…

A gyergyóalfalvi Faludy Fesztiválon készülő kötetének anyagából is felolvasott. Úgy érzékeltem, az új könyv stílusában, tematikájában nem sokban tér el A földhöz vert csoda alaphangjától.

Valóban hasonló témák érdekelnek most is, de ebben a könyvben szeretnék foglalkozni a székelység motívumaival is. Felolvastam a Marci szomszéd című írást, ami egy borzasztóan izgalmas történetet dolgoz fel. Gyergyóban találkoztam egy szőke kisfiúval, aki húzta be a kutyáját a patakba, hogy az igyon vizet. Egyszer csak arra jött az apa és megkérdezte tőlem, hogy nem láttam a fiát, mert mennyire idegesíti, hogy folyton elcsavarog. Nagyon megragadott a kisfiú és az apa karaktere, viselkedése. Ebből született a Marci szomszéd.

Hol fog megjelenni a kötet, mikor kerül az olvasók elé?

Siklódi Zsolt azt ígérte, amint megkapja tőlem a teljes kéziratot, sürgősen utánanéz a dolgoknak, ami a könyv publikálását illeti. Szeretném, ha az előszót Farkas Wellmann Endre írná; a könyv illusztrációit, metszeteit Siklódi Zsolt készíti el. Hamarosan megjelenik, pontos időpontot nem tudok még, sem pedig kiadót.

Hét gyermeke van. Gáborcigány törvényeket tisztelő felesége és Ön az őseitől örökölt szokások szerint neveli-e őket, fontosnak tartja-e a hagyományok továbbvitelét? Van olyan gyereke, aki örökölte Öntől az írói vénát?

Van egy kislányom, akivel, sajnos, nagyon erőszakosan kell föllépnem, hogy iskolába járjon. A feleségem már az idén elkezdte cigány szoknyába öltöztetni, már nem akarja a nadrágot fölhúzni, és ez nekem nagyon fáj, hiszen ő örökölt csak tőlem némi irodalmi hajlamot.  József Attilát, Kányádi Sándort nagyon szereti, néha meglepődöm, milyen könyveket vesz ki a könyvtárból, még kortárs magyar irodalmi antológiát is hazahozott egyszer. Úgy olvassa ezeket, hogy az anyja ne lássa. Nem szeretném egyetlen egy gyerekemet sem erőszakkal megházasítani, ahogy ez nálunk szokás, sem pedig a továbbtanulásra kényszeríteni. Döntsék el ők, hogy számukra mi a jó út!  Két lányom férjhez ment, a nagyobbik nemrég elvált, júniusban hazakerült, és most a napokban nagy nehezen visszaszereztem neki a férjét. Nem vagyok az elválások pártján sem. Nálunk van egy olyan mondás, hogy egy nő csak egy lámpacső. A nők meg azt mondják a férfiakról: minden patakparton lehet egy férfit kapni. Ezekkel a szavakkal nem értek egyet, mélyen ütő dolog az emberi lélekben egy félresikerült házasság.

Dolgozik egy gábor-magyar szótáron. Mikorra sikerül befejezni, milyen tervei vannak vele?

Nagyjából megvan, de nem igazán látok érdeklődést, nem tudom, kinek adhatnám oda. Ez egy olyan általános gábor-magyar szótár, amelyből lehetne tanulni itt Erdélyben is. Nagyobb időtér kellene, hogy tudjak mindennel foglalkozni, a munkával is, az írással is. Három fiam van, bármikor hazahozhatnak egy feleséget… Lakást kell nekik szerezni, ilyen prózai dolgok is foglalkoztatnak, egyszer ezeket kellene valamiképp megoldanom.

Tarsolyában van egy regényötlet is…

Nemrég gyalogoltam Gyergyószárhegy fele a mezőn, nagyon hosszú utat tettem meg, és munkát nem találtam. Elcsigázva leültem egy bokor mögé, és elgondolkodtam, édes istenem, ki is vagyok én. Akkor ugrott be ez a társadalmi-regényötlet. Egy cigánygyerek történetét mesélném el a gyerekkortól a felnőttkorig, amelybe napjaink társadalmi problémáit érintő kérdéseket is belefűznék, az éhínséget, a természeti katasztrófákat, az emberi érzések kiüresedését.

 

(Varga Melinda/ Irodalmi Jelen, 2011.10.18.)

 

Válogatás Rafi Lajos verseiből:

 

Cigány helyzetállapot 

Gyűlnek egyre a fekete percek.
Gyűlnek egyre a fekete ráncok,
- S fonnak nekem fekete koszorút.

Gyűlnek egyre a fekete gyerekek.
Gyűlnek egyre a fekete szemek,
- S mondják, hogy nem volt cigányháború.

Gyűlnek egyre fekete vágyaim.
Nőnek egyre a fekete álmaim,
- S gyermekeim koporsóm befedik.



Cigány ősz

Bár ne volna, bár ne volna:
Bárcsak őszi szél ne volna.
Zsebre tettem cigányságom,
S átlyukasztom a világot.
Falevelet tettem zsebre:
Gyönyörködjek.
Melegedjek.



Szövetség


(átírt régi cigány monda)

Az Isten szövetséget kötött a
cigánnyal, éspedig:
csak úgy lehet szabad, ha
vándorolni fog, tökéletesen szegényen.
Így épül rabbá.



Mint mederbe..

Mint mederbe torkolló folyót,
Úgy fogadnak minket az álmok.
Bocsánatra kész istenek
Készítik el a Másvilágot.



Második énem

Félig halottként él az Isten,
Álmom erősíti, mint bátor.
Tovább megyek, bokáig vérbe
fullad a néma lázongásom.

Nem tudok erős lenni benne.
Mindig más kéne, ami volna.
Búval cseréli ki a kínom.
Megédesít keserű szóval.

Amit teremtett, bennem őrzi.
Úgy, hogy a csontjaim is érzik.
Mikor fekszem sem hagy nyugodtan.
Véremet mindig keseríti.

Kezdem megszokni ősiségem.
Szeretem e nehéz hűséget.
Szárad a fű és újra zöldell.
Várom, hogy mikor vetne véget.


Módosítás dátuma: 2013. július 28. vasárnap, 17:50