Az Országos Cigány Önkormányzat új testületének és elnökének megválasztásáig már csak pár nap van hátra. Sokunknak úgy tűnik, bizalmi válság alakult ki  romapolitikában. Egymást követik a nyílt és zárt levelek és nyilatkozatok, durvul a hangnem, szaporodnak a vádaskodások.

Ha hiszünk minden elhangzott vádnak, bizony keserű következtetésekre juthatunk. Eszerint nincs egyetlen olyan cigány vezető sem az esélyes jelöltek között, akit makulátlannak, hitelesnek tarthatunk.
Sajnos,  már hozzászokhattunk az egymást lejárató kampányokhoz, jószerivel minden politikai formáció részéről.

Átláthatatlan az is, valójában ki – kivel szövetkezik, ki mögött  milyen érdekcsoportok állnak, hogyan fér meg egymással a pártérdek és a cigányság valós érdekei.

A nagy kérdés, amiről kevesebb szó esik: a hogyan tovább? Eljutunk-e végre odáig, hogy megalakulásuk után közel 20 évvel a cigány kisebbségi önkormányzatok végre felnőnek feladatukhoz. Hogy lesz végre felelős és hiteles képviselete a cigányságnak. Hogy a mindenkori kormány valódi partnerként tekint erre az Európa szerte egyedálló képviseleti formációra, tisztázva végre azt is, milyen hatáskörrel és jogosítványokkal rendelkezhet.

Ne feledjük a kisebbségi önkormányzatok eredeti feladatát, a kisebbségi kulturális autonómia biztosítását: az ehhez szükséges jogosítványokkal, intézményrendszerrel.

A különféle kormányzati nyilatkozatokból csak sejthetjük a romastartégia irányait, s azt, hogy milyen felzárkóztatási koncepció mentén, milyen prioritások kapnak támogatást. Az eddig nyilvánosságot kapott elképzelések szerint a cigányság felzárkózását célzó programok a szegénység és a szociálpolitika oldaláról közelítik meg a kérdést, s a jelek szerint ez lesz a támogatások irányultsága is.

Az identitásról, a kulturális autonómiáról szinte nem is esik többé szó. Ez lenne az integráció útja?  Szaporodnak a kérdőjelek…Jogos a kérdés: mire lesz hivatott a jövőben az OCÖ?