Én már ültem,mikor a következő felszállótól elhangzott a kérdés.-Leülhetek ide, maga mellé? - Tessék, mutattam a mellettem levő szabad ülőhelyre. Sikerült meglepnem utiitársaimat és zavartalan beszélgetést biztosítani magunknak. Akkor már tudtam, ki az az ember aki mellém akart ülni, mint ahogy már azt is , hogy oláh cigány és  sok – sok unokája van. Azt is tudtam, hogy naponta utazik,de nem velem azonos útvonalon. Papu viszont még jobban tudta, hogy én ki vagyok.

Azonnal beszélni kezdett - El kell mesélnem mi a helyzet.  Elmondom mit intézek mostan. Az anyám,  kórházban van. Gégemetszést kelletett végezni rajta. Egyik éjjel otthol, elesett, beverte a fejét. Reggel mikor átalment hozzája a fiam akkor vette észre, hogy baj van.Kórházba vitték . Meg kellett műteni a fejét. Az a kórház kiadta,nem lehetett ottan tovább. Átszállították egy másik helyre. Mostan oda megyek. El kell intéznem a főorvossal, hogy adják őtet haza. Otthol akar meghalni a saját ágyában. Ez a végakarata.

Ezt már régen mondta, akkor még semmi baja sem volt. Most már  menni akar. A másvilágra. Tegnap voltam nála. Mondta, no nem úgy... Érti . Mit mondjak a főorvosnak Mennyit kéne  adom? Én még mindíg dolgozom. Van pénzem.

-Mondja meg az igazat és ne adjon neki semmit. Szerintem , nagyon kevés esélye van annak,hogy a kórház haza adja őt meghalni. –Node,hát meg akar halni. Azoknak meg,  nem mindegy?! Az anyám annyja is otthol halt meg, és régi szokási szerint, ottholról lett eltemetve. Körbe hordoztuk őt mindenfelé,hogy elbúcsúzzon. Műanyag glázsákba lefagyasztott vizekkel volt körberakva. Igazán. Úgy volt .Anyám is úgy akarja. Hogyan tudnám eztet megcsinálni? Mondjon egy receptet. Mit csináljak?  -

A régi szokásaikat meg az új dolgokat összeegyeztetni nem könnyű. Azért  próbálja meg nem beleélni magát, hogy hazaviheti az anyukáját és nyugodtan viselni amit majd mondanak. Nehéz helyzetben van. Maga végakaratot akar teljesíteni, azok meg majd másról fognak beszélni. Néha el kell engedni valami régit és elfogadni  valami más megoldást.

- Engedni, engedni, sokat kell engedni!  Amikor elhozták az egyik unokámat  abból a bizonyos  iskolából, azért tették,hogy egy másik iskolába kerüljön. Nehogy véletlenül ahhoz a tanítóhoz kelljen  járnia, aki akkor ott azt mondta, hogy meg fog bukni, meg még sok mást is mondott. Nem is ismerte a gyereket. A gyerek anyja fel volt háborodva.  A paraszt azt mondta neki, unokatestvérek a szülők, itt csak beteg emberek jöhettek a világra. Különben igaz nálunk is,hogy az én fiam is a testvérem lányát vette asszonyul , no meg az én romnyim is az én unokatestvérem.

A gyerekek viszont egészségesek.  A parasztnak az jó,ha a cigány hülye, ha az dilis. A gyereket áttetetem a kisegítő iskolába-kiabálta a menyem. Legyen igaza annak a parasztnak! Te fiam, te meg eljátszod,hogy hülye vagy! Ezt obézolta a gyerekének a menyem.  A kisegítőből nincs tovább és majd invalidus pénzt fogsz kapni! A gyerek sírt. Mert,hogy az egész cirkuszért ő a bajos. Meg aztán, hogyan lesz majd ő kamionos. Egyébként szépen  ír. Olvas az újságokból.  Jól számol. Miért vágták az anyja fejihöz ott, hogy nem egészséges a gyerek  . Az orvos sem talált semmi bajt, amiért oda a kisegítő iskolába kéne járnia. Bírom mikor valaki olyasmihez szól hozzá ,amiről sohasem hallott. Mert az a paraszt még nem hallotta, hogy nálunk unokatestvérek házasodnak. Meg ő azt olvasta, hogy vérfertőzöttek az ilyenek és olyan képet vágott mint aki rögtön összehányja magát.Aztán éppen az  mondta eztet, akinek még gyereke sincsen. Az más ,amikor valaki direkt oda a kisegítőbe akarja adni a gyerekét,hát ilyen a szomszédunk.  Tudja nálunk mindíg az első unokatestvérek házasodtak,mégsem vagyunk debilek.

Az unokám unokatestvére ugyanaz a fajta, csak arról még nem tudják kicsoda. Az ott maradhatott, de mi nem vagyunk árulók. Tudjuk ,hogy tanulni kell,csak elveszik a kedvünket.  Most  az van az iskolában ottan  a papírra beírva,hogy a szülő kérésére történt a gyerek   kisegítő iskolába való áthelyezése. Eztet a parasztok érték el . A menyem már nem akarja érteni,hogy tanulni kell. Azt hiszi, mindig lesz invalidus pénz.Én még mindíg dolgozom.  A parasztot  visszadobták munkaviszonyba , pedig tíz évig volt rokkantsegélyen. A munkahelyre meg, nem vették ám vissza. Hallottam, ott voltam ,akkoriban munkatársam volt, még ismertem őt. Tanulni kell!  A gyerek érti és most is azt mondja:

Ne félj papu sofőr leszek! Kamiont fogok vezetni! Én azt is megmondom magának, hogy volt már egyesség . Van már az unokámnak  asszonynak valója. Azt is megmondom, hogy a testvérem unokája  az. Ami szokás , az  marad. Jaj ,de szépek úgy együtt. Szép gyerekeik lesznek.Csak, hogyan vezethet majd az unokám kamiont? A munkaadóm is azt mondja,kisegítő iskolát végzett ember esetleg a kecskét vezetheti a bakhoz. Nem ám  kamiont.

-Papu, van nekem egy nagyon jó ismerősöm. Cigány nevén Api. Nagyon okos ember. Talán azért is hívják őt így. Mindíg énekel.  Ő most bizonyára elénekelné a „Pocheri cherhaja“ dalt. Aztán szépen minden gondját Devlára hagyná. Ismeri ezt a cigány népdalt? 1999-ben tanultam tőle. Amit a dal mond, az nem paraszt recept. Az bölcsesség. „ JAJ DE SHUKARISZ RAGYOGI MAJBARI CHERHAJ DEVLAM,MURO DROM SIKAVEL.JAJ MAMO,MAMO.TAJ NAJ KASZKI PENAV,PENOLE DEVLESZKE CI KAM ZSUTI MANGE.

Magyarra fordítva így mondták a valamikori  dzsungel péróban hajdan ezt éneklő cigányok!“ Jaj , de szépen ragyog a legnagyobb csillag az Istenem. Az utamat mutatja. Jaj anyám, anyám, nincs akinek elmondjam (a bánatom), megmondom Istennek, hátha segít nekem“. Papu, ne feledje, régi cigányoknál még meg van a recept minden bajra! Bevallása szerint maguk is őrzik a  hagyományokat. Hagyja Dévlára a mamát.

-Jaaj, so te kerav? Dévla zsutin me! jaaj mit csináljak? Isten segíts nekem!

Két nap múlva üzenetet kaptam. Sikhlo papu anyukája meghalt még aznap, akkor, ott a kórházban.  A gyerek sorsáról meg majd üzen papu, hisz csak az anyja kérésére került a kisegítőbe, nem azért mert hülye. Talán még vissza lehet „csinálni“ az egészet?!