Miután Rostás –Farkas György megkeresett, hogy emlékestet szeretnének szervezni Farkas Kálmán bácsi tiszteletére, és szeretné, ha én is ott lennék, sajnos személyesen ezt most nem tudom megtenni, de lélekben ott vagyok, nos, napok óta azon gondolkozom, mit is írhatnék, mit üzenhetnék.

Egyetlen szót: NAGYON HIÁNYZIK!!!!!!!!!

Egy település, Sóstófürdő, egy utcanév és szám, Mókus köz 8, egy telefonszám: 475-008…

Sok-sok év után is pontosan emlékszem rájuk, bárhol, bármikor. 475-008…

Valamikor, egy másik városban, egy szerkesztőségben megszólalt a telefon. Kálmán bácsi volt a telefonvonal végén. Azokban a napokban jelent meg az általam szerkesztett havi lap legelső száma. Farkas Kálmánnak, az akkor még csak írásaiból ismert írónak-újságírónak is küldtünk egy tiszteletpéldányt, Ő pedig felhívott, hogy gratuláljon, és hogy felajánlja a segítségét.

Attól a naptól kezdve hetente többször beszéltünk. Kálmán bácsi lapunk főmunkatársa lett. Fontos volt a tanácsa, az ötletei, jó volt hallani a hangját, tudni, hogy jól van.

„Csókolom a Szíveteket!” mindig így köszönt el tőlünk.

Nagy megtiszteltetés volt, amikor felkért, szerkesszem én a könyveit.

A Csisznyikói Cserepek gyönyörű novellái éppúgy belém égtek, mint a Gordoni ceruzarajzok, az Ember a viharban, vagy a Jegyző a Csisznyikóból.

Éva nénivel minden nyáron meglátogatták az országos olvasótáborunkat. Mindig ünnep volt, amikor megérkeztek, és mindig ünnep volt, amikor mi is meglátogathattuk Őket Sóstófürdőn. Több közös könyvbemutatónk volt: Törökszentmiklóson, Szolnokon, Nyíregyházán. Otthon éreztem magam mellette, és Éva néni mellett.

Mindig, mindent megbeszéltünk. Tudtunk egymás örömeiről, sikereiről, bánatáról. Atyai jó barátom volt, én pedig, ahogy Ő mondta, a harmadik lányuk…

Nagyon hiányzik…

Egy telefonszám: 475-008. Egy utcanév és szám: Mókus köz 8, egy település: Sóstófürdő.

Sok-sok év után is pontosan emlékszem rájuk…

Budapest, 2014-09-18.

Paksi Éva