A  legkevesebb, amit megállapítunk, hogy egy évvel ismét idősebbek lettünk. Nos, ehhez nem kell kereszténynek, vallásosnak lenni, ehhez nem kell ünnepi lelkület.Már ahhoz igen, kellett, hogy  a Jézus Krisztus előtti pogányok is tisztelettel, imádással fordultak a „Solinvictus”, a legyőzhetetlen Nap felé. Hiszen  minden  ősi  vallás Napvallás volt. Persze,  hiszen  minden  élet forrása ez a bolygó, amely fényt  is ad, meleget is ad. Képzeljük csak el, ha egyszer  nem kelne föl, kihűlne. Nem,  ez  nem  fog bekövetkezni. Bizonyára  Isten  bölcsessége folytán lett ez a december végi  nap – a napéjegyenlőség ideje az üdvözítő Jézus Krisztus születésének a napja.

A Nappal – ezzel az égitesttel – nincsen semmi baj.Velünk,  emberekkel  viszont annál több.Sok  embertársunk  szíve  hűl  ki. Tartsunk  csak  lelkiismeretvizsgálatot, a sajátunké nem? Nem  lettünk-e  –  csapások, csalódások,  bűneink  miatt  –  begubódzottakká,  önzőkké, közömbösekké?  Nem  élünk-e  vissza saját helyzetünkkel, tisztségünkkel, méltóságunkkal?

Vannak  már  kereszténynek nevezett  nagy hagyományokkal rendelkező  országok, térségek,  ahol  immáron  nem  ünneplik a karácsonyt. Külsőleg sem. De még kevésbé belsőleg. Ezek a december végi napok számukra  csupán  a  szórakozás  ideje és kiváló üzleti lehetőség. Nagy pénzek forognak ilyenkor. De  sok  helyen  élnek  még  vallásos  népszokások.  És  születnek is újak.

Vannak  családok,  ahol  ádventi  koszorúkon  gyújtanak gyertyát Úrjövet minden szombatján egyet, járnak még gyerekek, fiatalok betlehemezni. Sokan  járnak  – katolikusok – rorátéra, hajnali misékre. Protestáns testvéreink is készülnek, ha más módon is. Igen,  tanulni  kell  a  gyerekektől! Nem  csak  azt,  hogy  levelet írnak – ha tudnak – a Jézuskához,  hogy  milyen  ajándékokat kérnek.

Még a kemény kommunista időkben  kaptak  a  hittanosok kis,  kartonból  kivágott  piros szíveket.  Négy  héten  keresztül  – ha bármilyen jót tesznek – azt rajzolják be,és ezeket a telerajzolt szíveket hozzák el a templomba  és  aggassák  föl  a  nagy „mindenki karácsonyfájára”. És jöttek, és a fák tele voltak rakva  piros  szívekkel, sok-sok  kis rajzzal.

Modern és posztmodern embertársaim!

Akármilyen  a  bőrszíned, a nemzetiséged, a hited, a vallásod: Jót  tenni  jó!  Kedvesnek,  irgalmasnak lenni jó! Ezekkel  a  gondolatokkal  kívánok  a  Közös  Út  – Kethano  Drom  minden  olvasójának nemcsak kellemes, hanem boldog karácsonyi ünnepeket is.