Idős, töpörödött nénike, mintha a meséből lépett volna elő. Arca jóságos, hangja udvarias. Röpdöső tekintettel nézi a kirakatban elhelyezett árukat.

— Kérek, kedvesem egy fél kiló húsos csontot, pörköltet szeretnék belő)? készíteni. Tudja... a húsosabbjából, ha...

— Értem, értem — vágja ketté a további magyarázkodást a hentes.

Nézem a nénit, némi bűntudattal, mivel én hat-hét kiló húst méretek... azt persze senki sem tudja, hogy halotti torra készülök — nagyon közeli hozzátartozóm ment el — s vidéki rokonokat kell vendégül látnom...

Ők csak egyet látnak tisztán és világosan, hogy én, a sötétbőrű, egy nagy szatyor húst vettem, és most ebben a pillanatban lopom ki a jóságos nénike szájából a falatokat...

(Szilánkok)