17 év telt el azóta, hogy az akkor még élő Romano Zhurnalo hasábjain ,,Bisiklo vorbisaripe" - ,,Különös beszélgetés" címen napvilágot látott egy interjúm, amelyhez beszélgetésünk alanyául egy bőrfejűt, egy sváb hippit, és egy roma fiatalembert választottam, ültettem egy asztal köré mondhatnám -, de nem: egy pázsitra pár fa alá, a szép kora-nyári napon.

Hogy miért érdemes említeni ezt a körülményt? Talán meghatározó jellege miatt: négy huszonéves fiatal, közülük ketten romák, ketten pedig esküdt és veszedelmes ellenségeik - váltak ezzel egy rendhagyó csoportélmény részeseivé, ahol az utóbbi kettő érzelmileg már az első percekben bonyolult önszembesülésre kényszerült.

Nem lehetett ugyanis nem megállni a helyzet tragikus apropója mellett -, hogy nem a madárdalos, fűillatú, szellőben hintázó lombokkal megajándékozó napsütéses délután kovácsolt belőlünk egy kört, amelyben torz ideológiák nélkül akár élvezhettük volna közösen az élet szépségét, hanem a cikk témája.

Feltárni a gyűlölet okát. Nem mellékes az a személyes tényező, hogy a bőrfejű fiatalembernek közvetlen köze volt egy igen kedves arab barátom rasszista indítékú meggyilkolásához, ami feldolgozhatatlan volt számomra, s meg akartam érteni a mögötte álló indíték ideológiáját, erejét, gyenge pontjait - mert amit nem ismerünk, az kezelhetetlen is marad a számunkra...

17 év - a magyarországi cigányság történelmében nagy idő; akkoriban más címszavak égisze alatt feszültek a szélsőséges nacionalista ideológiák, mint manapság. De azok magva, és követőik mentális struktúrája nem igazán változott. Az ember: ember; akkor és most, egyformán. Az állatvilágból tudjuk: a sebesült egyedek veszélyesek, mert támadásra készek, éspedig erőviszonyaik helyreállítása érdekében mindig olyan célpont felé, ahol a legtöbb esélyük van a felülkerekedésre, sérült személyiségük leigázottságának kompenzálására.

A gyilkos eszmék köré szervezett csoportosulások akkor is, most is legerősebb mágnesei azoknak a fiataloknak voltak, akik személyiségük-sorsuk harmóniáját elvesztették vagy soha meg sem találták, s kereteket keresnek ahhoz, hogy ezért elégtételt vegyenek. Majdnem mindegy, hogy kin; a célcsoport arctalan massza; a tömörített erőt jelentő közösség viszont arcokat ad nekik, és a kompenzáció sikerével kecsegtet, ami a labilis személyiségek mentőkötele.

A cigányság és a neonácik ma is arctalan massza egymás számára; lássuk csak, mi is történhetne, ha ez nem így lenne?! Egykori két riportalanyom elvetemülten gyűlölte a cigányokat egészen addig a pillanatig, míg különös beszélgetésünk díszletébe be nem kerültünk. Viszont már a kezdő lépésnél egyfajta gondolkodásbéli filmszakadást kaptak: képtelenné váltak megindokolni ők ketten, hogy miért gyűlölnek minket kettőnket?!

(Ami soha nem kapott publicitást, pedig arra méltó tény: szemléletbeli pálfordulásuk véglegesnek bizonyult, szakítottak fajüldöző közösségeikkel, amiért egyikük olyan komoly fenyegetettségbe is került általuk, hogy hivatalos védelemre szorult.) Hogy is nevezhetnénk tehát azt a komponenst, ami a rettenetes, évtizedeken át húzódó és pusztító ideológiai kórképet kezelhetné? Emberi tényező... Ami stabilan ugyanolyan az áramlatok közepette is.

Mért kanyarodtam vissza a távoli múltba? Mert konzekvenciája visszaköszönt a jelenben, ha egészen más színek végeredményeként is. Kapcsolatokat tartva és építve a föld számos országában élő romákkal, közöttük egy tucatnyi törökországi barátommal is, valamiként átjutva elég precíz szűrőmön, ismerőseim közé került egy török férfi. Számomra minden emberi kontaktus legtermészetesebb alapállása a kölcsönös tisztelet, kedvesség és figyelem megelőlegezése illetve viszonzása -, ami szebbé tehetné a világot, és emberibben élhetővé az életet.

A szóban forgó személy irántam való őszinte szimpátiája egyre intenzívebben elmélyülni látszott, csupán az okozott számomra rejtélyt: miért kíséri benne ezt az érzést valami megrendítő erejű, szinte átütő fájdalom? Hiszen több százan-ezren vagyunk elszórva a föld különböző tájain olyanok, akik közt csaknem napi intenzitású kapcsolat él, s ez erőt, belső biztonságot, örömet ad, értékeket közvetít és teremt. Hol van ebben a konstrukcióban a nyilvánvaló lelki szenvedés helye? Talány volt számomra a helyzet...

És sokkoló volt a nyitjával való szembesülésem: a törökországi férfi nem roma, hanem olyan kiterjedt, mindent átszövő nemzetközi neonáci kapcsolatrendszerrel rendelkező személy, amihez foghatóval még soha nem találkoztam, a legrémesebb fantáziát is felülmúlja annak a világot átszövő és lefedő, borzalmasan komoly erőket mozgósítani képes hálózatnak a vázlata, amely összeköttetéseiben demonstrálódik... ,,Cogito ergo sum"...

Mibe is keveredtem? A ráció azt mondja: lehettem manipuláció kiszemelt tárgya, amelynek variánsai olyan sokfélék és nyomasztóak, hogy részletezni sem érdemes. Csakhogy a minősítésből valamit lehetetlen kifelejteni: pontosan azt a figyelmet ébresztő, és ez által nyomra vezető attitűdöt: a rejtélyesen mély és őszinte fájdalmat, aminek neve: emberi tényező...

,,Ártatlanság és teljes jóság, mint egy angyal, akinek a szemén keresztül az Isten sugárzik" - mondta, vagy inkább jajongta ez az ,,ember" - s igen, nincs jogom felülírni ezt a terminust: ami a személytelen masszából személyes ismeretségként kirajzolódó arcon keresztül egy személetbeli változás folyamatának parányi magját, szikráját is ültethette akár ebbe a személybe. Akár az interneten látható grafikáim hozták őt valóban ismerőseim körébe, akár csak alibiként használva azokat, szervezeti indíttatásból került az ismerőseim közé: megsajnált.

Ez emberi vonás. Hol van nekem jogom elvitatni, hogy bárki képes lehet valóban emberi érzésekre? Bárki - aki az ugyancsak arctalan masszából kiválik személyiségével, saját múltjával, megismételhetetlenül egyedi karmikus-genetikus kódjaival, nevével, arcával... Mikor van jogom elvitatni Szent Pál óta, hogy pálfordulás bárkiben történhet, valamely nagyon bensőséges megérintettség hatására? Hogy emelhetem szentenciává, hogy a vakok szeme sosem nyílhat fel, inkább ki kell azokat szúrni? Mi ad nekem jogot arra, hogy kiiktassam, halálra ítéljem az emberi tényező - lehetőségét?

Hangosan gondolkodva a helyzetről azt mondtam: ,,mindegy is, egy fecske úgysem csinál nyarat" -, de aki ezt hallotta, azt felelte: ,,de igen, mindig az első fecske a sok közül az, amelyik hozza a nyarat". De ő még nem tudta, hogy ebben az intervallumban nem repülhet addig a fecske, míg sikerül ,,nyarat csinálnia"... Nem, nem vindukálom magamnak ezt a vérre-menően vitatható szerepet! Nem fordulok szembe azokkal a kritériumokkal, amelyeket a roma nép bölcsen átgondolt érdekei határoznak meg.

De emellett kötelező érvényűnek érzem magamra nézve, hogy az érdekeink még mélyebb, közös átgondolására ösztönözzek, egy egészen újszerű aspektusból: az emberi tényező szemszögéből. A névtelen massza célpontját, az ellenség univerzáléját jóllehet csak egy olyan folyamattal lehet felszámolni, amelyben a szembenálló feleknek arcai és nevei vannak. Saját élettörténetük, szubjektív-objektív körülmények, illetve személyiségük a maga sérüléseivel és tudatalatti, ösztönös kompenzációs törekvéseivel, ami belehelyezte őket az ellenséges massza tömegébe.

Igazuk van mindazoknak, akik most rávilágítanak arra a kontrasztra, hogy a születési adottság nem szabadon választott, míg a követett ideológiák igen, és ezért nem lehet egyformán beszélni a cigánynak születettek és a rasszistákká váltak közösségeiről, akik egymás szemében csak arctalan masszák. Olyannyira igazatok van, hogy azt mondom: a mi felelősségünk még nagyobbnak is tekinthető e rémületes feszültségekkel terhes helyzetben, ami a mai időket túlfokozottan jellemzi. Miért mondom, hogy nagyobb? Mert arra, aminek eredetileg teremti az Isten, mindenkor büszke lehet az ember, bármilyen nációhoz tartozzék is.

Arcát adhatja, fedetlenül, vallatóra foghatja azokat, akik támadják és gyűlölik. Megválaszolhatatlan kérdést tehet fel a ,,miért?"-tel, pálfordulásokat idézhet elő a ,,másik" oldalon - amik kellenek! Emberi tényezők kellenek! A rasszistáknak ugyanez a lehetőség nem adatik meg: az ő önként választott sötét ideológiai hátterükből nem emelkedhetnek ki fedetlen, méltán büszke, vallató arcok, mert elveszítették azt. De mint eredendően emberi lények, még hordozhatnak magukban nagyon mélyen olyan emberi szikrákat, amik előhívhatóak. Ez pedig csak a személyes megnyilvánulások szintjén lehetséges.

Jézus nem azért kérdezte: ,,Saul, Saul, mért üldözöl engem?" - mert nem tudta a választ, hanem mert azt akarta, hogy a majdani Szent Pál magának adja meg a választ, szembesüljön a megválaszolhatatlansággal. S ezzel véletlenül sem azt akarom mondani, hogy a neonácik tömege Saul-álruhás Szent Pál.

Csupán azt, hogy fontosnak tartom a személytől-személynek intézett kérdést: ,,mért üldözöl engem?" -, mert ebben a kérdésben elvész a masszák ereje, aláhullik a ,,ti üldöztök minket" objektív hatása, kötelező érvénnyel behívódik a szubjektív felelősség - az emberi tényező... Nem, én ezt a kérdést most nem tettem fel; becsületben tartottam a maga idejében felismert határvonalat, nem röpített át fölötte a szubjektív szemléleti pontom, nem kívántam debütálni, mint ,,nyárcsináló" kóbor-fecske.

Illúzióim sincsenek, és másokban sem azt akarok ébreszteni. Csupán azt mondom: nem biztos, hogy helyes, ha saját közegében megbélyegzetté válhat valaki, amiért kelléktárában helyet adna az emberi tényezőnek is. Nem én vagyok az, aki ezt a forradalmi magatartás-változási folyamatot realizálhatja; én csak helyesnek tartanám, ha elfogadottan és megbecsülten lennének közöttünk, akik élhetnének ezzel a szemléleti aspektussal is, hogy esélyük legyen tüzeket gyújtani ott, ahol szikrák esetleg még maradtak azokban, akik egyszerűen ,,csak emberek" voltak, mielőtt gyilkos eszmék be nem kebelezték volna a tudatukat, erőiket.

Cigánynak, magyarnak, orosznak, németnek, s még sorolhatnám: születünk, valaminek mindnyájan. Rasszistává csupán válik az emberek egy része, ami a lélek megbetegedését jelzi. Esélyesebb, hogy a maguk teremtett valójában ép lelkűek tudják kezelni az elburjánzó bajt, mint hogy ugyanannak a mentális betegségnek a tüneteit kezdjék el visszatükrözni, ami csak a tömeges destrukcióhoz vezet! Ha engedjük magunkból kiirtódni az emberi tényező esélyét - úgy többek leszünk valamivel???