Lakott a faluvégi rozzant putriban egy cigány család. Nagyon szegények voltak, többet éheztek, mint jóllaktak. Semmijük sem volt, csak a sok gyerekük. A gyerekek rongyosan jártak, mert ruhájuk sem volt, de mind szépek voltak. Sokan irigyelték őket a gyerekek szépségéért.

Egyszer arra kocsikázott a gróf, fényes úri hintóján. Meglátta a sok szép gyereket. A grófnak nem volt gyereke. Megállította a hintót a putri előtt és odaszólt a cigánynak:

Hé, te cigány!

– Mit parancsol, nagyságos uram?

– Hívd ide a feleséged, akarok veletek beszélni!

– Csak nincs valami baj, nagyságos uram?

– Semmi baj, most másról akarok veletek beszélni.

Közben az asszony kijött a putriból és odaálltak a gróf elé. A gyerekek ott szaladgáltak körülöttük.

– Látom, hogy nagyon szegények vagytok, és a sok gyerek csak éhezik. Add nekem az egyik fiadat. Felnő a palotában, úriember lesz belőle, iskolába járatom. Nektek adok földet, kocsit, lovat, pénzt. Marad még itt neked elég sok gyerek kenyérpusztítónak.

– Nem is tudom, nagyságos uram! Adjon egy kis időt, hogy gondolkozzunk!

– Jól van, egy hét múlva itt leszek, és viszem az egyik gyereket.

Amikor a gróf elment, nagy gondban voltak a cigányok. Melyiket is adják oda a grófnak?

– Kedves uram! – mondja az asszony. – Melyiket is adjuk oda

az uraságnak? A kastélyban jó helyen lenne, finom úri ruhákban járna, úr lenne. Szolgáknak  parancsolna, kocsija, lova lenne!

– Mi meg kapnánk egy kis földet, kocsit lovat…

– Hát akkor, melyiket adjuk?

– A Jóskát nem adom, ő a legnagyobb. Nagyon a szívemhez  nőtt. Ő segít nekem a legtöbbet. A Zolikát sem adom, mert olyan kicsi még a szentem.

– Akkor Lacikát adjuk?

– Azt meg…

Így vitatkoztak egész héten. Valamelyiket oda kell adni, mert ha  a gróf megharagszik, elűzi őket innen, mehetnek megint a nagyvilágba.

Letelt a hét, megérkezett a földesúr.

– Eljöttem a gyerekért. Melyiket vihetem?

– Hát a Pistát! – mondja az ember.

– Hát a Lacit! – mondja az asszony

– Hát még most sem egyeztetek meg?- szólt a gróf mérgesen

– De igen, nagyságos uram, odaadjuk a Pistát! – és kiáltott a fiának: – Gyere csak Pista fiam, mész a palotába a gróf úrral, úriember lesz belőled, gazdag leszel, fogadj szót a gróf úrnak!

Jól van cigány, itt van a pénz, amit a fiúért adok, meg a kocsi, lovakkal.

E szavak után a gróf megfogta a Pista kezét, beültek a hintóba, és köszönés nélkül elhajtottak. A kastélyban a fiút megfürdették, új ruhába öltöztették.

A cigány és a felesége búsan néztek a hintó után. Kis idő múlva az asszony kifakadt, és csak úgy dőlt belőle a szó:

– Miért adtad oda a fiút? Neked útban volt? Hát milyen apa vagy te? Pénzért odaadod a fiadat, és ha majd úr lesz belőle, ő fog minket elzavarni innen. Lelketlen ember vagy. Jaj, hogy is hallgathattam rád! Verjen meg az Isten, hogy ilyen pénzt fogadtál el!

– Jaj feleségem, ne pörlekedj már annyit velem! Inkább azt mondd meg, mit csináljak?

– Elmész a kastélyba, és visszahozod a Pistát! Vigyél vissza mindent a grófnak!

– De mi lesz, ha a gróf megharagszik, és elűz minket?

– Ne papolj annyit, eredj már!

A cigány fogta a gyerekeit, elindultak a kastélyba. Mikor a gróf meglátta őket, kijött a kastélyból.

– Csak nincs valami baj, cigány?

– Nagyságos uram, baj van! Visszahoztam az ajándékokat, kérem, adja vissza Pistát!

Eközben a Pista gyerek is előjött, a testvérei ölelték, csókolták.

– Gyere haza Pista, gyere haza!

– Úgy látom, nem tudtok megválni a gyerektől. Jól van, menjetek haza békességben! – Mondta a gróf és visszatért a kastélyba.

A cigány magához ölelte a fiát, és megindultak hazafelé. Az asszony, amikor meglátta őket, rohant eléjük, és messziről kiabálta:

– Pista fiam, Pista fiam!

(Illusztráció: F. Tóth Zsuzsa rajza)