Czinka Panna Nyomtatás
Írta: Buzás Andor   
2014. szeptember 05. péntek, 04:52

Nyári alkotótábor. Festők szállták meg a falut. Az emberek kerülgetik az x-lábú kisszékeket, álközömbösséggel oda-odalesnek az ecsetvo­násokra, készen arra, hogy félrerántsák fejüket, ha fölnézne a piktor.

Az idős ember reggel óta szemmel tartotta a háza előtt ücsörgő mes­tert és képének alakulását. Megvárta, míg elmegy ebédelni - ő is akkor ebédelt - és amikor újra ott találta, csöndben kiszólt az ablakon:

- Művész úr, ha volna egy perce ... - beirányította a tisztaszobába. - Lát­ja ezt? Ez egy értékes festmény, a Czinka Panna. Itt járt egy városi, jórava­lónak látszó ember és ajánlott érte 80 ezret. Arra gondoltam, eladom. - Adja el - mondta a festő.

- Ez egy nagyon értékes festmény - folytatta az öregember - és én

úgy megszoktam, de úgy! Hát én úgy akarom eladni, hogy meg is marad­jon a Czinka Panna képe! Érti?

- Nem - mondta a festő.

Az öreg megvakarta a fejét.

- Látom, magában megvan az a tehetség, hogy még szebben is festi le a dolgokat, mint amilyenek. Mert így csinált itt szemben a sógor házával is, na már a sógornak ugye viszont nincs akkora tehetsége se, hogy vala­mennyire rendben tartaná a háza elejét, maga meg annyira szépre kicif­rázta a képén, hogy összeteheti a két kezét a sógor, ha meglátja. De ­kuncogta el magát - látom, oda festette azért az árnyékszéke csücskét is olyan csillogó fehérre, hogy a bolond is észreveszi. A sógor is röstelli ám már, öt éve le akarja bontani, de csak halogatja. Most aztán örökre meg­marad, ha közben le is bontaná! De ez nem ide tartozik. Hanem az tarto­zik ide, hogy fesse le nekem, művész úr, a Czinka Panna festményt. Az sem baj, ha netán szebb lesz a réginél. Mennyiért vállalná?

- Harmincezerért? - vonta vállát a festő.                                -

- Talán megjárja - csillant fel az ember szeme. - Egy hét múlva ide-jön a városi, leteszi a 80 ezr lon magának a 30 ezret, maga felakaszt ja a képet, a városi meg viszi a ré­git. Ez egy nagyon értékes kép - hajolt előre az öreg. - Látja, hogy ott, fönn a sarokban, a Czinka Panna minden haja szála külön van megfest­ve. Itt középen meg a hegedűnek minden egyes húrja, mintha nem is ecsetelve lenne, ott az alsó sarokban meg nagyon jól van eltalálva a Pan­na könyöke, ahogy szépen gyűrődik rajta a ruha.

- Meglesz - bólint a festő.

- Na, erre iszunk egyet - derült fel az öregember arca -, üljön le, adja ide a tarisznyáját, majd felakasztom. Miért ilyen ménkű nehéz ez, ha meg nem sértem?

- Fényképezőgép. Itt-ott lekap ok valamit, hátha kedvem támad egyszer megfesteni.

- Nagy gép - mélázott el az öreg -, nagy képet is tud vele csinálni?

- Tudok.

- Színesbe is?

- Persze.

- És akkorát is tudna csinálni, hogy betöltené a Czinka Panna szép aranyos keretét?

- Még akkorát is.

- És ez még talán a tizedébe sem kerülne?

- Nem kerülne - mondta a festő.

- Hát akkor kapja le nekem a Czinka Pannát és már most fizetek - ütött az asztalra az öregember -, s mintha egy könny-parány bujdosott volna a szeme sarka felé. Csak összehegedül nekem vénségére ez a Panna egy kis nyári különnyugdijat - gondolta.

- És akkor biztosan rajta lesz a könyöke is - mondta a festő.

 

- Hát ez az! Látom - bólintott az öreg -, maga igazán érti a szakmát.