Egy ötven év körüli nő kinézett az ablakon s látta, hogy a játszótér körül sok giz-gaz, szemét van, ezért úgy döntött, hogy lemegy s rendet rak a füves területen. Fáradtak voltak az izmai már, mire leért lihegett mint a faluból a városba betérő ló. Gereblyét is vitt magával. A téren két pad volt, körülöttük üres kólás dobozok és cigarettacsikkek hevertek. Márta – így hívták a nőt – összegyűjtötte egy kupacba a kólás dobozokat, a csikkeket meg egy helyre seperte majd megmarkolta s beletetette a kukába. A pad melletti bokros részen egy üveg vörösbort fedezett fel. Nem tudta mit kezdjen vele. – Biztos egy hajléktalané – gondolta magában. Mivel mindent feltakarított – fogta az üveget, s magával vitte.

Már újra szép volt a füves terület, az emberek – a járókelők – örültek, hogy van még ilyen rendes ember, aki törődik a környezettel.

Márta csak arról feledkezett meg, hogy az az üveg bor egy hajléktalané. Alighogy az asszony munkája végeztével elhagyta a parkot, egy hatvan év körüli, nagy szakállú, ápolatlan külsejű, körülbelül százhatvan centi magas öregember jött a padok közé, hogy megkeresse az elrejtett borosüveget. Benyúlt a bokor közé, keresgélt - kotorászott, de hiába, az italt nem találta sehol.

- De hát ki lopta el a boromat? – kérdezte magában

Az egyik gyerek – a parkban focizott a haverjaival – látta, hogy Márta vitte magával a bort.

A hajléktalan csak szomorkodott magában. A gyerek odament hozzá. Mikor a közelébe ért, az öreg megkérdezte:

- Mit akarsz tőlem?

- A borát keresi?

- Honnan tudod?

- Láttam ki vitte el.

- S ki?

- Egy idősebb nő jött ide takarítani, s a bokrok között megtalálta az üveget, aztán némi töprengés után magával vitte.

- És merre ment az a nő?

- Azt nem tudom, de a környéken – itt lakik valahol.

Azzal a gyerek visszament a barátaihoz. A hajléktalan meg csak tovább szomorkodott magában. Észrevette ő, hogy a padok körül most minden tiszta és rendezett.

. – De hogy a boromat elvigyék – kinek van ehhez joga? – zsörtölődött magában.

Mérgében a legszívesebben összetörte volna a padokat, de nem merte.

- Hiába szép minden, ide se jövök többet – gondolta magában.

- Az ember összekuporgatott kis pénzéből szerzett borát is ellopják az úgynevezett rendes emberek.

Nagy bánatosan elcammogott, és valóban nem jött vissza soha többet.