Gyorsan elmúlt az év, Karácsony szent este közelgett. Jutka, arra gondolt ebben a városrészben nem látott kidíszített fenyőfát, ő majd az utcára még tavasszal ültetett fenyőfát díszíti. A nagy színes izzókat dobozostól becsomagolta ezüst fóliába, mint ha szaloncukor lett volna, s rákötözte a fenyőfára. Ugyan csak fóliából vágott csíkokat rátekerte az ágakra, hogy szebb legyen a fa.

Ha elviszik az izzókat, nem baj gondolta. – Legyen Karácsonyuk! Amint munkálkodott a  csípős hidegben egyszer csak ott termett a nyáron megismert egyik kis gyerek.
- Mit csinálsz? Kérdezte Jutkától
- Karácsonyfát díszítettek! – felelte Jutka, de csak úgy félvállról. Tudta lesz itt mág több kérdés
- Nem félsz, hogy elviszik a dobozaid?
- Nem! – mosolygott Jutka, mert egyre többen jöttek a gyerekek.
- Mi van a szaloncukor-dobozban?
- Színes izzó – felelte Jutka
- Hú, színes izzó! Nem félsz, hogy valaki leszedi?
- Nem félek, de kérlek, segítsetek – szólt a gyerekeknek. Gyertek, mert nektek akarok örömet szerezni!
- Igazi színes izzó, milyen színű? – s már jöttek is segíteni, adogatták a dobozokat.

Jutka pedig folytatta.
- Igazi, nagy színes izzó, mind a tiétek lesz!!!
- Nekünk adod? – kér5dezték álmélkodva, hitetlenkedve.
- Hát persze! Nektek hozta a Jézuska, csak engem kért meg, hogy rakjam fel a fára. S ha éjszaka itt marad a helyén, hogy mindenki örüljön, aki csak látja, akkor holnap délután kijövök ide és szétosztom köztetek a szép színes izzókat. De ha holnap kijövők, s akkor nem lesz a fán a színes izzó, s csak egy is hiányzik, akkor, többen nem hoz a Jézuska ilyen szép fát, amit most közösen feldíszítettünk!!!

Tanakodás támadt a gyerekek közt. Az egyik megkérdezte: Tényleg kijössz ebben a hidegben és szétosztod köztünk? Mert mi akkor itt leszünk.Jutka a város távolabbi részén lakott. (Azért gondolták a gyerekek, hogy nem is biztos kijön holnap!)- Ha én mondom, holnap négyre itt leszek, akkor bízhattok bennem!

- Mondta Jutka határozottan.Végeztek a fa feldíszítésével. Szép volt határozottan. A fényes szaloncukor dobozok messziről csillogtak, a villanyfényes utcán. Jutka elköszönt a gyerekektől, sietett haza, otthon már vártak rá az ő fiacskái is, izgatottan várták, hogy jön nem sokára a Jézuska! Jutka arra gondolt, ha leszedik a bolt előtt az izzókat, hát leszedik! Úgyis nekik szánta! Másnap négy órára ott volt a bolt előtt Jutka, és sok izgatott gyermek várt rá! Lássanak csodát!!! Egy szaloncukor sem hiányzott a fáról!!!

De ügyesek vagytok! – dicsérte meg a kis csapatot Jutka.

– Most gyorsan leszedjük az izzókat, szétosztom köztetek, és sietünk haza, mert nagyon hideg szél fúj, nehogy megfázzatok! – mondta Jutka
Hagyd fenn a dobozokat néni! – mondta az egyik gyerek. – Olyan szép! Csak az izzókat vedd ki a dobozból! Had lássa mindenki, hogy Dorozsmán is milyen szép fenyőt hozott a Jézus!

Jutka meglepődött, de logikusnak találta az ötletet. Mindenkinek jutott színes izzó, mert a boltból is kihozta a hiányzó darabot, olyan sok gyermek volt. Nagy örömmel, boldogan mentek haza a gyerekek! Fő a bizalom! Ők betartották, amit ígértek, Jutka is! A gyermeket soha nem szabad becsapni, mert hite a legfontosabb, higgyen a felnőttben.

Egész héten, újév után ott díszelgett a karácsonyfa a bolt előtt. Nem kérdezte senki, valójában van-e izzó a dobozokban. Az öröm, melyet akkor Jutka a gyerekeknek okozott, s önmagának is, az ott maradt örökre a szívükben.

Újévkor bejött hozzá az öreg Cigányvajda, köszöntette Jutkát, s megköszönte, hogy a gyerekeknek örömet szerzett szent Karácsonyon.

(Írta: Erdős Anna, Dáma Lovag, illusztráció: Kun Éva)