Andekh’ avlin khetane beshelas e muca,o bashno, o zhukel,thaj o buzno.

Ratyine khetane beshenas hoj te vorbisaren penge butya.

Feri ande jekh  butyi chi hatyarenas jekh, hoj kaske so zumajvel majfeder.

_ Naj maj lasho khatar thudoro-phenel e muca.-

Simijakos te xutyilen, ba naj choro ba dosta chinyi butyi.

-Ah  o thud! AO kukorizo vaj o dyiv majlasho-del duma o bashno.

-Majlasho ferin o kokalo si.

Sode kokala xalem aba ande muro trajo aba- tordyardas o zhukel.

-Frishno khas te xav, ba lasho shungaslo,bares lasho  si

Vorbinas,vorbinas,ba chi zhangline   jekh’ te  gindinen ,hoj sosi o maj zumaslo xaben.

(Gruposki paramicha, boldasles: Horváthné, Bihari Ilona))

**

Az állatok vitája

Egy udvarban együtt lakott a macska, a kakas, a kutya meg a

kecske. Esténként összeültek, hogy meghányják-vessék a dolgaikat.

Csak egy kérdésben nem tudtak megegyezni: kinekkinek

mi ízlik a legjobban.

– Nincs jobb a tejecskénél – mondja a macska. – Egeret

fogni se rossz, csak fáradságos.

– Ugyan, a tej! A kukorica vagy az árpa sokkal jobb – szólt

a kakas.

– Igazán finom csak a csont. Mennyi csontot megettem

már életemben! – állította a kutya.

– Friss szénát ropogtatni, fôleg, ha illatos, nagyon jó ám! –

mondta a kecske.

Vitatkoztak, vitatkoztak, de nem tudták eldönteni, hogy mi

a legfinomabb.