Kedves Rostás – Farkas György!

Nyugdíjas kormánytisztviselőként írogatok mindenfélét, tagja vagyok a MÚOSZ-nak és ezen belül a Tollforgatók Klubjának. Úgy indultam az általad tartott klubnapra, hogy fogalmam sem volt mi a KÖZÖS ÚT, azt gondoltam, egy főszerkesztő az újságírásról fog beszélni.

Nagyon elszégyelltem magam, amikor megtudtam, hogy az általad alapított magazin már 20 éves és eddig nem került a kezembe. Szívből gratulálok ehhez a kerek évfordulóhoz, mert a lapok életében manapság ez a fennmaradás nagy idő.

Első ajándékodat a Roma Magazin 2012 karácsonyi számát átlapozva, böngésztem a verseket, írásokat és ez késztet gondolataim közlésére.

Gratulálok ehhez a színvonalas magazinhoz, mert gondolatilag értékes, a színes és sokrétű, kultúrátokat bemutatja és ápolja a lovári nyelvet is. Kedvet kaptam egy lovári szótár és nyelvkönyv beszerzésére. A magyar és roma kultúra egységét tükrözi a magyar írók és költők műveinek megjelentetése, még Wass Albert verse is, a Mert nem voltál velem című a szerelemről egy paraszti életképpel. Több mindent mondtál életedről, gyerekkori élményeidről, ezek szerint „egyívásúak” vagyunk. Egyetértettünk abban, hogy a gyerekkor meghatározza egész életünket. Azonos időben, az 1960-as évek végén hagytuk el szülőföldünket, de szívünk visszahúz a „gyökerekhez”.

Kisgyerekként jártam apámmal a paraszti vásárokba, mindig megnéztem a cigány kupeceket és a lovaikat. Látszott, hogy volt hozzá érzékük, adták-vették a csikókat is. Másik élményem a teknővájó cigányok körüli sündörgésem, órákig néztem, milyen ügyesen faragják ki a nyárfarönkökből a mosó-fürösztő, vagy kenyérdagasztó teknőket és a melencéket, ezeket az ovális két faragott fülű konyhai, vagy gazdasági faedényeket. Jártak házakhoz, hozzánk is ételt kéregetni, anyám mindig adott nekik darab kenyeret, szalonnát. Egyszer láttam négy asszonyt, valahol romlott disznósajtot kaptak és hánytak tőle, nagyon sajnáltam őket.

Járt felénk egy köszörűs is, felfordított biciklijével hajtotta a követ és késeket, ollókat köszörült pénzért, vagy ételért. Volt a tollas cigány, aki a padláson megszárított tyúk, kacsa, vagy libatollért bádogbögrét, kisebb edényeket adott cserébe.

Jól elkalandoztam, de még megemlítem, hogy 30 évesen volt Kispesten ahol laktam a társasházban egy lovári cigánycsalád, akikkel barátkoztunk. Az apa teherautóval fuvarozott, én is többször igénybe vettem, a gyerekeink is barátkoztak egymással. Az elmúlt 20 évben nem volt személyes kapcsolatom veletek, de figyelemmel kísértem politikai és bűnüldözési területen a cigánykérdést.

Előadtad, hogy 700 éve élünk együtt, Zsigmond és Mátyás királyok alatt vándoroltatok ide a Kárpát-medencébe. A többi magát magyarnak valló nemzetiséggel együtt harcoltatok velünk a török ellen, majd a Rákóczi, az 1848-as, 1956-os szabadságharcainkban és függetlenségi háborúkban is. Bocskay T. József (88) Corvin közi forradalmár, az Igazolt Magyar Szabadságharcosok Világszövetségének (IMSZVSZ) elnöke többször hangoztatta, hogy 1956-ban vér folyt Budapest utcáin és együtt harcoltak a magyarok, svábok, cigányok a szabadságért.

Előadásod alatt pár szót jegyeztem le: „kihalás?, a cigányság halmozottan hátrányos helyzete, kultúra és a nyelv elvesztésével itt a vég! FIDESZ a kulturális autonómia ígéretét nem teljesítette, a cigány kultúra, művészet és tudomány misszionáriusa vagy a szeretet hirdetésével”. A pesszimista mondataid után jó volt hallani: „Jó kedvében teremtette az Isten a cigányokat. Jó itt Magyarországon cigánynak lenni.” Életelemetek a vándorlás, vidám nevetés és a táncaitok. Sajnos még ma is sokszor kényszerültök menekülésre, a meg-nemértés, szeretethiány miatt az üldözés, rasszizmus elől. Sajnos sokan éheztek, de a magyarok is a kormány szociális érzékenységének, intézkedéseinek hiánya miatt. Régóta mondom, hogy Amerikában is van néger kérdés, de ott sem tudták még megoldani.

Itt térek vissza Gyulajra, ahol – úgy tudom - , a cigány lakosság aránya közel 70%. A polgármester szociális nyúltenyésztést hirdetett meg, hús nyúlfajtákat osztott ki tenyésztésre. A szapora nyulak gyorsan adnak jó élettani hatású húst a családok élelmezéséhez. Én is neveltem nyulakat negyedszázaddal ezelőtt, nagyon szerettük pörköltnek és rántva is. Az ország másik felében kecskéket helyezett ki a polgármester, a tejet begyűjtik sajtgyártáshoz, a gidák húsát nagy ünnepekre elkészíthetik. A zöldségek, gyümölcsök termesztésére is van már több követendő példa.

A cigányság régi kézművességeit is fel lehetne újítani, mint hungarikumokat: gondolok a rézműves, teknővájó, kosárfonó, fafaragó stb. mesterségekre. A kultúra területén cigánytánc csoportok, cigányzenészek szereplése a helyi és idegenforgalomi egységekben, ezekre is lenne igény, tapasztaltam ezt Hajdúszoboszlón a fürdő negyednél. A legutóbbi Röpülj Páva vetélkedőn is nyert egy baranyai cigányzenekar.

Szóban is bíztattalak, hogy a megoldást kell keresni, javasolni a hatalmon lévő Kormánynak, hogyan lehet ezen a helyzeten javítani.

A kultúrátok megtartásáért sokat tettél, életműved része a 44 megjelent vers- és prózai köteted. A nekem dedikált két könyvedet olvasgatom, hogy jobban megismerjelek, mint a Cigány Tudományos és Művészeti Társaság elnökét, roma politikust, költőt és újságírót.

Magam is elsősorban a szeretet, a megértés és a hazánk nemzetiségeivel, - a közös hazánk és közös utunk elvét - , a békés, boldog együttélés „vallását” hirdetem.

Kedves Gyuri!

Tiszta szívből és őszinte barátsággal kívánok neked jó egészséget, boldogságot szeretteid körében, és sok erőt a további küzdelmes és eredményes „misszionárius” tevékenységedhez.

Érdliget, 2013. március idusán, 15-én, Nagy Nemzeti ünnepünkön.

Kimmel István

ny. kormánytisztviselő