Még cifrább Kalotaszeg Nyomtatás
Cigány csoportok, közösségek
Írta: Erdélyi Eszkimó Péter   
2014. december 30. kedd, 05:49

„Tiszteletreméltó, hogy a cigányok megmerik jeleníteni saját kultúrájukat és vágyaikat”

A hivatalos adatok szerint napjainkra már több mint száz cigány palota nőtt ki Bánffyhunyad ősi földjéből. A megannyi, mesebeli mézeskalácsházra hajazó épületről és lakóiról azonban nem csak az átutazók, de még a helybéliek is alig tudnak valamit. Az abszurd mendemondák pedig még titokzatosabbá, sőt félelmetesebbé teszik a palotás cigányok zárt közösségét.

Amikor begurulok Kalotaszeg fővárosába, ahogyan eddig is, egyszerre görbül mosolyra a szám és szorul össze a torkom a sok palota láttán, hiszen ezek a fénysebesen felépült házak a váratlan történelmi változás tanúi. A mostani utazásom azonban más, mint a többi, mert éppen a „palotásokat” akarom megismerni.

PICU BÁCSI PALOTÁJA


 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 


– Óva intelek, hogy ne foglalkozz a cigányokkal, mert csak bajod lesz belőle és amúgy sem engednek be a házukba, nem fognak mondani azok neked semmit sem – igyekszik eltántorítani tervemtől a házigazdám, akinek a szavai eszembe juttatják a moldáviai Szoroki cigány városban tett látogatásomat, ahol az egyik házban pumpás Remington puskát fogott rám a házigazda.

És valóban, a város polgármesterétől kezdve a palotákat építő szakmunkásokig senki sem hajlandó bemutatni egy palotás cigánynak sem, sőt legtöbben arra kérnek, hogy a nevüket se említsem meg a cikkemben, mert bajuk lehet ebből. Csüdöm Ferencnek, a város ismert üzletemberének azonban mindössze egy célirányos telefonjába kerül, hogy jó ismerőse, a leggazdagabb hunyadi roma fogadjon és bemutassa fantasztikus birodalmát.

– Picu bácsinak szólítanak – mutatkozik be a magát a város elsőszámú cigányának tartó, mosolygós, testes férfiú, akinek a nagyapja bulibasa, vagyis vajda volt. Megpödri a cigány férfiakra jellemző lefelé görbülő bajuszát, és mint aki a gondolataimban olvas, máris a témánk közepébe vág. – Kalderás, vagyis rézműves cigányok vagyunk. Őseink Besszarábiából indultak és 1955-ben érkeztek a Hunyad melletti Bolic tetőre. Ceausescu halála után jöhettünk be a városba, majd fogtunk lassan hozzá építkezni – mosolyog kicsit büszkén Picu bácsi.

Mint kiderül, házigazdámnak két nagy háza van és jutott mind a négy fiának egy-egy palota. Diskurálni azonban régi földszintes családi házába hívott be, ahol a mindennapjait tölti a család. Beszélgetésünkbe bekapcsolódna a ház asszonya is, de ura kurtán, igaz annál hangosabb cigány szóval máris letorkollja asszonyát.

– No, folytassuk a beszélgetést a szomszéd házban, ott megnézheti, hogyan él a valamire való cigány család – vezet határozott lépésekkel egyik fia szomszédban álló palotájába.

Az udvart és a lépcsőfeljárót is márvánnyal burkolták. Még jó, hogy figyelek és nem lépek rá a sötétebb lapokból kirakott „Muma” (Anya) szóra. Odabent aztán gyorsan kifogyok a dicsérő szavakból, mert az aranyozott bútorokkal berendezett, arany tapétával borított, arany függönyökkel ékített, aranyozott járólapokkal burkolt hatalmas terem elámít.

– Itt szoktuk megünnepelni a keresztelőket és a többi nagy családi eseményt. Hét gyermekem van és tizennyolc unokám, az egyik, a „Kapitány” éppen itt lábatlankodik, szóval, ezért kell nagy ház, hogy kényelmesen elférjen benne mindenki – mondja Picu bácsi miközben végigkalauzol a háromszáz négyzetméteres, háromemeletes palotában, amelyben a kiszolgáló helyiségeken kívül hat szobát és három hatalmas termet járhatok be.

A szobák mennyezeteit színpadias jelképek, hatalmas eurójel, vörös szívek és egyebek ékítik. A szekrényekről porcelán keresztény szentek és indiai istenek figyelnek rám. Érdekes, hogy sem könyvet, sem élő virágot nem látok, a hatalmas televízió pedig a falhoz fordítva szomorkodik. Míg a mellékhelyiségben porcelán tükörkeret, dzsakuzzi és arannyal dísztett bidé fogad, a királyi pompa nyomait már hiába is keresem a konyhában, amely lakótelepivé szelídült.

 

MEGVALÓSULT BÁDOG ÁLOM

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A sajátságos és feltűnő díszítésekről, az erőteljes színvilágról Picu bácsi azt állítja, hogy gyökereik Indiában keresendők, ahonnan őseik érkeztek. Tasnádi György belsőépítésznek azonban, akivel utazásom előtt beszélhettem, ennél többet árulnak el a különös épületek.

– Ezek a házak valóban közösségi együttlétekre szolgálnak, ahol ehetnek-ihatnak, táncolhatnak az emberek, de elsősorban mégis reprezentáció céljából építették őket. Mindenki bizonyítani akarja egyrészt önmagának, másrészt szűkebb közösségének a boldogságát, a sikerét, a kiemelkedettségét és ezt a házával teheti meg a legkifejezőbben – magyarázza a roma-villák sajátos üzenetét a szakember.

A MÜPA megálmodója is kedvezően értékeli, sőt egészen fellelkesülten beszél a hunyadi cigány palotákról, amelyeket a közelmúltban ismét megcsodált.

– Imádom! Bánffyhunyad olyan, mint Las Vegas! Ezek az épületek valójában az egyéni feltörekvések megannyi emlékművei. Játékosabbak a „tűzépbarokknál”, valójában a neobarokk újra írott változatai. Nekem a manierizmust juttatják eszembe, mert különleges ritmusú kompozícióikkal, valóságellenes szerkezeteikkel és új szépségeszméikkel varázsolnak számunkra naiv mesevilágot. Gyermeki énünk köszön vissza, ha rájuk nézünk, amikor még szabadon mertünk gondolkodni, ösztönösen és infantilis módon cselekedni. Ezek a cigányok nem a fejükkel gondolkoznak, hanem alsóbb csakrákkal, gyomorszinten, amit nem szabad elítélni – vallja Zoboki Gábor tervezőmérnök.

Szuhay Péter néprajzkutatónak is árulkodnak a paloták. Szerinte a kalderás cigányok önbecsülésüket, emberi értéküket azért fejezik ki ilyen gátlástalan módon, mert egykor mérhetetlen szegénységben éltek, fájdalmas megvetettségben volt részük. Meggyőződésük szerint ezekkel a palotákkal akarják bizonyítani azt, hogy ők is érnek annyit, mint a többi ember.

– Ide kívánkozik példának Szabó Zoltán Cifra nyomorúság című szociográfiai dolgozata, amelyben arról olvashatunk, hogyan igyekeztek a nincstelen summások a módos gazdákhoz hasonlítani. Képesek voltak egy rend ruháért egy tehén árát kifizetni. Akkoriban ez a mondás járta: „Hadd korogjon, csak ragyogjon!” De a házépítés az öltözködésnél sokkal többet jelent, hiszen ez valódi kincsképzés, bizonyítja ezt, hogy hétköznap a családok a palotáik helyett a közelben álló apró házaikban élnek, hasonlóan a magyar parasztokhoz, akik egykoron a tisztaszobákat kizárólag reprezentációs céllal tartották fent – magyarázza Szuhay Péter folklorista.

Egyesek nem értik azokat az embereket, aki rácsodálkoznak a „csiricsáré” épületekre.

– A palotás cigányok azt mondták nekem, hogy a mi Kalotaszegünk is cifra, például a pártát akár hatszáz csillogó gyöngy is díszítheti. Nekik pedig nem csak a női ruháik színpompás, hanem a házaik is cifrák. Ők cigány módra tarkák, főleg bádogos munkával, színekkel fejezik ezt ki. Naiv dolgok ezek, mint a magyar viselet – meséli Ágoston-Császár István kolozsvári képzőművész, akivel jártamban-keltemben találkozom.

 

MÁSUTT SZÉP PALOTÁK

 

A hunyadi gádzsók jelentős része nem ilyen megértő, sőt, egyenesen groteszknek és provokatívnak találja a cigodáknak is csúfolt pagoda szerű építményeket. Benk András bánffyhunyadi grafikust az zavarja, hogy a turisták és az átutazók Bánffyhunyad hallatán a cigány-palotákra asszociálnak. Ennek nyomán született meg a palotás képeslapsorozata, amely egyben a giccsről szóló diplomamunkája is lett.

– Ezekben az "építészeti csodákban" egyesül a távol-kelet pagodája Disneyland-es beütéssel, az oroszlános kapuk pedig az angol királyi udvart idézik, balkáni kivitelezésben. Az egymást túlszárnyalni vágyó tulajdonosok, anyagi helyzetüktől függően túldíszítik palotájukat, minden jó ízlést mellőzve. Torzak a díszítőelemeik, harsányak a színeik, vakítóak a pléhborítások, indokolatlanul sok az aranyozás, a márvány és aránytalanok a méreteket. Ez nem más, mint a szomszédok beteges versengése. Ez vezetett oda, hogy e giccsparádé turisztikai látványossággá vált – kesereg a művész.

Sara és Douglas, a hat éve Bánffyhunyadon élő brit házaspár, sok más mellett az épített örökség megőrzését tartja feladatának. Ők egyszerűen értetlenül szemlélik a cigányság „épületostromait”.

– Ez kultúra? – teszi fel a költői kérdést Douglas, majd Sara folytatja férje gondolatát. – Nem értem minek építik a palotáikat, ha nem lakják őket? Ezek fölöslegesen drága épületek és nem környezetbarátok. A tulajdonosaik pedig nem barátságosak, igaz, nem is barátságtalanok. Közömbösek. Nem értem őket – gondolkodik hangosan férjével együtt Kalotaszeg szerelmesévé vált brit nő.

Kiss-Cserey Zoltán református pap akár szépnek is találná cigány a házakat, ha másutt állnának, de nem a szülővárosában, amely szinte egy szempillantás alatt veszítette el történelmi arculatát.

– Nem tudom és nem is akarom elviselni ezeket a hivalkodó palotákat olyan városban, ahol állandó vendég a mélyszegénység, és amely település azzal küzd, hogy a középkori vártemploma ne dűljön össze! Ezeket a palotákat nem szabad pusztán építészeti alkotásként kezelni, mert jelképei annak a csendes elnyomásnak, amelyet itt, a Kalotaszegi Köztársaság fővárosában kell megélnünk. Ez tűrhetetlen állapot – mondja felháborodottan a tiszteletes úr.

Ide kívánkoznak Ferenc pápa minapi gondolatai a katolikus egyház és a cigányság kapcsolatairól: „Tudjuk, hogy összetett valóságról van szó, de a cigány népnek is hozzá kell járulnia a közjóhoz, és ehhez kölcsönös felelősségvállalásra, a kötelességek és a jogok tiszteletben tartására van szükség”.

 

CIGÁNY LESZ A POLGÁRMESTER

 

A gondolatot a polgármester folytatja, aki az irodájában fogad. Mircea Moro?an először a tényeket sorolja, amelyek szerint a lakosságnak már több mint tizenegy százalékát teszik ki a cigányok, a százhat palotás pedig mind beszerezte a szükséges építési engedélyeket, igaz, a munkálatok során a benyújtott terveken szereplő szerény lakokat ötezer euróért villákká terveztetik át, majd akár százezer euróért építtetik fel. Ennek az a magyarázat, hogy vég nélküli versengés alakult ki a családok között, mindenki igyekszik túltenni a másikon.

– Két pert nyertünk meg palotásokkal szemben, amelyeket követően a bíróság kötelezte őket, hogy bontsák vissza az épületeiket. A többieket büntetésekkel igyekszünk meggátolni abban, hogy villáikat az új, engedély nélküli tervek szerint fejezzék be. A legnagyobb gát azonban a közeljövőben életbelépő városrendezési terv lesz, amely szigorú szabályokkal korlátozza az építkezéseket, illetve tiltja meg az egyes fejlesztési területeken, mint például a gázvezeték útvonalán, az új úthálózat mentén, illetve az új ipari beruházások területein való magánépítkezéseket – vázolja a városvezetés ellenlépéseit a település első embere. Beszélgetésünk végén pedig elhangzik, hogy szerinte a változások ütemét látva már a belátható jövőben lehet cigány polgármestere Kalotaszeg fővárosának.

Fontos kérdés, hogy miből telik a helyi cigányságnak ilyen látványos házépítésekre. Azt már sokan leírták, hogy Írországba és Nagy-Britanniába járnak pénzt keresni és legtöbbjüknek legális vállalkozásaik vannak, például autómosó kisüzem. Ezek mellett azonban állítólag koldultatnak, „csóreltatnak” és sokszor illegális árukkal kereskednek.

Picu bácsi is a napokban jött haza Írországból, de neki azt ígértem, hogy nem firtatom a család pénzforrásait, amelyekről amúgy is keveset mondanak a cigányok, általában elintézik a választ annyival, hogy fémkereskedők, vagy ilyesmi. A különböző hivatalok dolgozói azonban igencsak beszédesnek bizonyulnak, miután nevük elhallgatására teszek ígéretet.

– Néhány évvel ezelőtt külföldiek vizsgálódtak a palotásoknál – meséli az egyik hivatalnok hölgy nekem, akivel a piacon ismerkedem meg. – Mint kiderült, azoknak a pénzeknek a sorsáról érdeklődtek, amelyeket templomépítésre adtak a cigányoknak. Tehát innen is volt jövedelmük. Ráadásul külföldön is kapnak szociális segélyt, a már ott született gyermekek után, amely összeg jelentősen nagyobb, mint ami idehaza jár – világosít fel a hölgy és már szalad is haza, hogy megfőzze a piacon vásárolt élelmiszert.

Sokan emlegetik a hunyadiak közül az uzsorakölcsön hagyományos intézményét, amely búsás jövedelemhez juttatja a kölcsönt adókat. Mindenesetre sokaknak gyanús a kalderás cigányok meggazdagodása. A gádzsók azonban nem látják világosan, vagy nem értik igazán, milyen nagy erőt jelentenek a roma klánok, amelyek természetes szerveződések és ösztönösen segítik a benne élők érvényesülését.

 

PALOTATEMPLOMOK

 

Amikor este visszasétálok Picu bácsi „Muma” házához, hogy jobban szemügyre vegyem, már beszéltem Petivel, a bádogosmesterrel, a pagodák összetett tetőire hasonlító házkoronák kivitelezőjével. Tőle tudom, hogy a palotások sok helybélinek adnak munkát és ez bizony fontos pénzkereseti forrás, hiszen a városban gyakorlatilag nincs ipari termelés.

– Nekem évek óta ez a munkám és nem panaszkodom, megélek belőle. Az egyik tetőre most tavasszal tettem fel életem és a város legnagyobb gömbjét. Két kollégával emeltük a helyére a 2,5 méter magas tetődíszt. A tetők azért fényesek, mert cserép helyett zinkalt, inox, vagy alumínium lapokkal fedjük. A különbség tartósságukban és persze ennek megfelelően az árukban jelentkezik – mosolyog a mester, miközben a konkurencia bádogcsipkéit, csúcsdíszeit fitymálja, teszem hozzá jogosan, mert az avatatlan szemnek is feltűnik a kettő közötti eltérés.

Picu bácsi „Muma” házának tetején is ott csillog a Mercedes-csillag, igaz, ez kivételesen nem fejjel lefelé és több tornya is hirdeti tulajdonosa gazdagságát. A polgármestertől hallottam, hogy annyi csúcsdísz dukál a tetőre, ahány kiló arany van a család birtokában.

Időközben az egyik kocsmában sikerül megismerkednem más szakemberekkel is, akiktől azt kérdezem, hogy mivel magyarázható az egyes, általam is lefényképezett házak korai állagromlása. A kőműves és az ács is névtelenséget kér, majd egymás szavába vágva sorolják az okokat.

– A gyenge minőségű alapanyagok, a kontárok és a házak gondozásának hiánya okozza a paloták idő előtti omlását. Sajnálják a pénzt a kiváló mesterekre és a korszerű építőanyagokra, vagy egyszerűen erőn felül vállalják a nagy építkezést és sokszor nem marad pénzük még a paloták befejezésére sem. Tavasszal megkértek egy hatalmas kristálycsillár feltételre, de féltem, hogy a födém nem bírja el a súlyt, ezért nem vállaltam el a munkát, máskor pedig a tetőn volt dolgom, az pedig életveszélyesen imbolygott alattam – foglalja össze tapasztalatai a kőműves.

 

TELEKHÁBORÚ VÉRONTÁS NÉLKÜL

 

Miközben a várost járom megszólítom a régi kalotaszegi házak lakóit, akiknek az elbeszéléséből vértelen telekháború képe rajzolódik ki előttem. Korábban a magyarok voltak felháborodva a románok terjeszkedése miatt, most már mindkét nemzet fiai figyelik aggódva a cigányság területfoglalását.

Az egyik idős asszony az általam is észrevett cselre hívja fel a figyelmemet: „A cigányok taktikát váltottak és az egységes régi kertvárosi negyedek közepén vesznek telket, építik fel házaikat, majd itt igyekeznek maguk körül terjeszkedni. Ezt legtöbbször el is érik, mert egyre több lakót zavarja az új szomszédok hangos életvitele és elfogadják a cigányok vételi ajánlatait. Így válik lassan Bánffyhunyad cigány várossá.”

 

Erdélyi Eszkimó Péter

Módosítás dátuma: 2014. december 30. kedd, 06:10