Az álmom valóra vált Nyomtatás
Írta: Fialovszky Magda   
2010. július 15. csütörtök, 09:37

AZ ÁLMOM VALÓRA VÁLT
Beszélgetés Nova Brigittával
  

Vannak emberek, akiket azonnal barátjának érez az ember. Ilyen egyéniség Nova Brigitta nótaénekes is. Kedves, mosolygós arcával, szikrázó temperamentumával és legfőképpen jellegzetes, szép mély hangjával néhány éve meglepetésként tűnt fel a cigány zenei életben. Mintha csak egy jótékony varázsló bűvölte volna a színpadra, szinte a semmiből. Ez a varázslat azonban komoly és áldozatos munka gyümölcse.

   A tehetség isteni adománya, gyönyörű hangja, el is kallódhatott volna, mint sajnos annyiszor megesik a cigány fiatalok körében. Egy lánynak pedig még nehezebb kitartania, hiszen legtöbben korán férjhez mennek, s a gyermeknevelés és a család gondjai mellett már sem idejük, sem erejük nem marad a tanulásra, tehetségük kibontakoztatására.
   Ez a sors várt volna Brigittára is. Ő is korán férjhez ment, két gyermeknek adott életet. A korai özvegységben, a családfenntartás összes gondjával magára maradt asszony azonban nem adta fel álmait.


   - Énekelni már hallottuk, most szeretnénk az embert is közelebbről megismerni. 

   – Békés megyében, Geszten születtem. Édesapám ősei több generációra visszamenően zenészek voltak. A cigányzenészek társadalmi presztizse és ezzel együtt megélhetőségi lehetősége sajnos az új zenei irányzatok megjelenésével jelentős mértékben csökkent, szüleimnek ezért - mint annyi más tehetséges muzsikusnak - nehéz kétkezi munkával kellett eltartaniuk a családot. Ez nemcsak Békés megyére jellemző elszigetelt jelenség, így jártak a neves zenész dinasztiák mindenütt, ahol korábban virágzott a cigányzene. Heten vagyunk testvérek, a szüleimnek bizony sokat kellett fáradozniuk, hogy mindnyájunkról gondoskodjanak. Dolgos munkaszerető emberek, az egész környéken megbecsülésnek, tiszteletnek örvendtek. A mi falunkban egyébként is nagy békességben éltek együtt az emberek, cigányok és magyarok. Nagyon szép emlékeket őrzök a gyermekkoromról, a szülői házról.

   - Hogyan indult el a művészi pálya felé?


   – Mint mondtam, heten vagyunk testvérek: négy lány, három fiú, de csak én választottam hivatásomul a zenét, az énekművészetet. Fiútestvéreim más irányban kötelezték el magukat, gazdálkodnak. A lányok korán férjhez mentek, s a dolgos vidéki cigányasszonyok életét élik. Én mindig kilógtam a sorból, fiúsabb a természetem, vagányabb voltam, mint a többi lány a környezetemben. Már kisgyermekkoromban is mindig énekeltem: ha öröm ért azért, ha bánatom volt, azért. Az óvodai és iskolai műsorokról sohasem hiányozhattam, sőt később már két gyermekes édesanyaként magam szerveztem színielőadásokat. Az Országos Kulturális Seregszemlén, 1991-ben első helyezést értünk el egy általam írt és rendezett darabbal. Ez az előadás különösen a szívemhez nőtt, mert arról szólt, ahogyan mi cigányok élünk, a hétköznapok hősiességéről, küzdelmeiről. Egyszerűen elénekeltük az életünket.

    - Azt hiszem, ez mindenkinek, a cigányságnak meg különösen az életszükséglet.


   - Ezt jelenti számomra az éneklés is. Sokan mondták már, hogy a cigányoknak dalból van a lelke és ez így is van. Nem egyszer figyelmeztettek: semmi értelme, úgysem fogsz karriert csinálni, egy lánynak, egy asszonynak más a sorsa. Nem tudom, valami belülről nem hagyott nyugodni, nem mondhattam le a vágyaimról. Arról álmodoztam, hogy egyszer majd nagyon sok örömtől sugárzó arcú embernek énekelek. Hogy miről: elmondom, amit szavakkal talán nehezebb kifejezni, a mi cigány lelkünket.
   - Mi is úgy látjuk, a cigányságnak életelemük a zene, a tánc. Ez Isten adta adomány, amellyel élni kell.
   - A család, a gyerekek mellett nem tudtam tanárhoz járni, hogy képezzem a hangomat, kazettákat, lemezeket hallgattam és megpróbáltam magam is elénekelni. Így, szinte észrevétlenül rengeteg dalt megtanultam. Nem csak a cigány folklór köréből, énekeltem magyar-nótákat, sanzonokat, még musical számokat is. Sajnos, nem beszélek cigányul, de az ősi cigány folklór dalokat eredeti nyelven tanulom meg. Szeretném a romani nyelvet is elsajátítani, a magaménak tudni.


   - A cigányság mai megosztottságában ez tiszteletre méltó törekvés.


   - Úgy érzem, keveseknek adatik meg, hogy az álmaik valóra válnak. Az én álmom valóra vált: színpadra kerültem, s nem akármilyen együttesekkel léphette fel: korábban a Száztagú Cigányzenekarral, most a Józsefvárosi Zenekarral szerepelek rendszeresen.  Valóban csodának tűnik, mert egyik pillanatról a másikra adódott ez a lehetőség. Büszke vagyok arra, hogy a kevés tanulás és próba ellenére az OSZK-ban letett vizsgámra, a Magyarországon elérhető legmagasabb: „A” kategóriájú minősítést kaptam.


   – Úgy hallottam, a vizsga befejeztével a zsűri tagjai és a jelenlévő nóta énekesek is megtapsolták.


   - Nagyon meghatott az elismerésük. Szerencsés ember vagyok, mert a munkám a hobbim is egyben, amit őszinte szeretettel és nagy kedvvel művelek...
  

 

(A Nova Brigittáról készült protréfilmet az alábbi hivakozásra kattintva tekinthetik meg:

http://www.echotv.hu/20100711_sorsfordito_talalkozasok.html )

Módosítás dátuma: 2010. október 05. kedd, 17:38