Mindig kell egy cél Nyomtatás
Írta: Fialovszky Magda   
2010. július 11. vasárnap, 22:19

Beszélgetés Ruszó Mónikával

"Mindig ki kell tűzni egy célt,

amire törekszik az ember,

amiért küzd, amiért áldozatot hoz."

Mesélj a gyermekkorodról!

Cigányok vagyunk, és én büszke vagyok rá, büszke vagyok a családra, büszke vagyok a rokonságra, hogy többen is továbbtanultak.
Ahogy visszaemlékszem nagyon szép gyermekkorom volt, mindent megkaptunk, amire szükségünk volt. Nem drága dolgokra gondolok, egyszerű dolgokra, de mégsem szenvedtünk hiányt semmiben. Egy nővérem és egy bátyám van, anya szigorúan nevelt bennünket, konzervatívan.

A szigorúság alatt azt értem, hogy nekünk nem engedtek meg mindent, mint a mai kisgyerekeknek: hogy oda mennek játszani, szórakozni, ahová csak akarnak. Már óvodás korunkban is foglalkozott velünk anya, a személyiségünkre odafigyelt, sokat beszélgetett velünk, sok mindent megértetett velünk, a felnőttek dolgait is, persze a saját szintünknek megfelelően. Ez a szigorúság később az általános iskolában is ez megmutatkozott. Amikor hazajöttünk a suliból mindig leckét írtunk először, aztán játszhattunk, s nyolc órakor már nálunk fekvés volt.

Milyen tanuló voltál?

Jó tanuló voltam, de ez nem ötöst jelent, mert soha nem törekedtem az ötösre. A jó tanulóság alatt azt értem, hogy odafigyeltem az órákon, és amit ott megtanultam, úgy gondoltam nekem bőven elég. Az általános iskola után több helyre is felvételiztem: marketing menedzser szakra és az egészségügybe is. Kisgyermekkori álmom volt, hogy orvos legyek. A marketing… olyan jól hangzó neve volt, de azt sem tudtam igazából mit jelent. A neve miatt választottam. Mindkét helyre felvettek, viszont nyáron volt egy kisebbfajta műtétem, ami miatt úgy alakult, hogy mégsem választhattam az egészségügyet. Ezért elkezdtem a menedzser szakot, de két nap alatt leszűrtem, hogy ez nem az én világom, nem ezt akarom. Hogy ne veszítsek évet, a kereskedelmi sulin belül átjelentkeztem az ABC eladói szakra. Sikeresen levizsgáztam, aztán el is helyezkedtem egy élelmiszer üzletben. Mialatt két műszakban dolgoztam, beiratkoztam a Kölcsey Ferenc Gimnáziumba, az esti levelező szakra, azon belül az egy éves intenzív tagozatra. Le is érettségiztem, s boltvezetőként dolgoztam tovább.
Sokan mondják, hogy a kereskedelem, az egy jó szakma, soha nem hal ki. Én mégsem találtam ott a helyem. Volt egy másik gyermekkori álmom is, hogy majd egy szép napon a TV-ben dolgozom. Úgy 20-22 évesen visszaköszöntek ezek a kis emlékek. Addig jártam, míg egy médiasulit fel nem kutattam. 2006-ban elvégeztem egy médiaiskolát, aminek keretén belül volt szerencsém megismerkedni a kamerával, mikrofonnal és a rádiós szerkesztéssel.

Hol dolgoztál?

Először a Klub Rádió egyik műsorában, majd a Rádió C-ben gyakornokként tevékenykedtem. Készítettem egy kisfilmet is, ez volt a vizsgafilmem. A Rádió C-ről szólt, az ötödik évforduló alkalmából. 2004-ben felvételt nyertem a Zsigmond Király Főiskola médiatudományi szakára.

Azt hallottam, most ismét valami  másba fogsz, miért?

Három diplomám van: a kereskedelemi, a médiasuli, a harmadik pedig még elég friss, egy gyermekfelügyelői tanfolyam, amit a Fehérkereszt Gyermekvédő Alapítvány segítségével végeztem el. Most egy tanodában korrepetálom a hátrányos helyzetű gyerekeket.

Céltudatos embernek látszol. Nehéz ma életcélt találni?

Nagyon nehéz nekünk mai fiataloknak. Most hadd említsem a saját fajtámat, a cigányokat. Nagyon nehéz olyan szakmát találni, ahol nem ér semmilyen hátrány a származásunkat illetően. Én azt gondolom, hogy minél magasabb kategóriájú szakmát választ egy cigány fiatal, persze a nem cigány fiatalokra is igaz, hogy minél magasabb kategóriájú szakmát választanak, annál kevésbé éri őket megkülönböztetés. Ott már nem azt nézik, hogy milyen színű a bőröd, milyen hosszú a hajad, ki volt anyád, apád, hanem azt: hogy mit tudsz, és megadják a lehetőséget a bizonyításra. Én magam tapasztaltam, hogy minél  alacsonyabb iskolázottságú egy ember, annál rosszindulatúbb, annál fajgyűlölőbb.

Számodra mit jelent a cigányságod?

Én nagyon tisztelem a szüleimet és a cigányságomat. Mi nem beszéljük a cigány nyelvet, sem anyu, sem apu részéről. Ha a cigány kultúrára gondolok, akkor például arra emlékszem, ahogy anya felnevelt bennünket. Nagyon szigorú volt. Tehát én az ő nevelési módszereit azonosítom be a cigány kultúrába. Hogy mi egymás előtt nem járunk "kisgatyába" például. Egymás előtt soha nem öltöztünk. A konzervatív neveltetés: pl. amikor a nővérem férjhez ment, s a férje az első volt számára minden szempontból. Nekem is van egy kapcsolatom, az is első mindenféle szempontból. Mi nem járhattunk diszkóba szórakozni, merthogy lányok vagyunk, nem illik, nem szabad…még bajunk esik, anyai féltések…

A mai lányok másként gondolkodnak?

Tapasztalom, ezért nincs is nagyon barátnőm. Én a mai világban ritka embernek számítok, és ez nem nagyképűség, mert édesanyám így nevelt föl bennünket, tehát én büszke vagyok arra, hogy 19 évesen tudtam meg, hogy mi az hogy diszkó, 23 évesen kezdett el udvarolni a mai párom. Már negyedik éve udvarol lassan, én ezeket fontosnak tartom. Azzal, hogy szabaderkölcsűek lettek most a cigány lányok én nem tudok foglalkozni, mert nem akarok. Megvan a véleményem.

Mit gondolsz a férfi - női egyenjogúságról?

Az én családomban nem volt ebből probléma. Anyu soha nem volt az a nő, akinek csak a konyhában a helye. Ez persze mindig két félen múlik. A cigány kultúrában a nő kiszolgálja a férjét, történek olyan dolgok, amikor a nő fejet hajt.  Én ezt úgy gondolom semmiképp nem megalázó. Ha két ember szereti egymást, akkor szeretetből úgyis kiszolgálja, úgyis megtesz neki mindent, úgyis megbocsát. Persze bizonyos határok között.
Fontos, hogy egymást tiszteljék a felek, hogy ne menjenek el odáig, hogy olyan sértés kerekedjen ki a dologból, ami egy életen át sebet ejt a másikon. Mert azon már nem biztos, hogy segít a szeretet és a szerelem, mert ugye mindenki emberből van és van egy lélek, amit nem jó, ha megbántanak.

Kikkel barátkozol?

A cigány fiatalokkal kapcsolatban a közösségépítést fontosnak tartom, azokat a kapcsolatokat amik értékesek lehetnek. Sok diplomás fiatallal tartom a kapcsolatot, akikre felnézek, példaként tekintek rájuk. Egymás hitét erősítjük. Néha olyan értelmetlennek tűnik a tanulásunk. Föltesszük maguknak a kérdést, ha ezt elvégzem akkor mi van. Ugyanúgy munkanélküli leszek, ugyanúgy nem tudom kifizetni az utazást. Sokan vidékről jönnek, albérletben laknak. Borúlátóak, ami nem jó! Én ilyenkor próbálom erősíteni őket, mindig mondogatom: arra gondolj, hogy jobb lesz, hogy van értelme. Magamnak is ezt szoktam mondogatni...

 

(Fotó: Suki András)

A beszélgetés teljes, filmes változatát az alábbi hivatkozásra kattintva tekinthetik meg:

http://www.echotv.hu/20100418_sorsfordito_talalkozasok.html

Módosítás dátuma: 2010. október 08. péntek, 21:27