A nap története Nyomtatás
Írta: Rostás-Farkas György   
2010. június 25. péntek, 18:36

Apám emlékének ajánlom ezt a pár sort. Világjárt ember lévén sok érdekes történetet ismert, s különleges ünnepnek számított, amikor otthon, vagy a tábortűz mellett mesélt családjának, a rokonoknak, az ismerősöknek. A nép apraja és nagyja egyaránt szájtátva hallgatta.

   Nagy meghatódottsággal beszélt őseiről, nemzetségéről. Mintha egy templomban ültünk volna, mikor elénk varázsolta gyermekkorának színhelyeit: Szent Radnát, vagy más búcsújáróhelyeket, ahová minden évben lovasszekérrel elzarándokoltak.   

 Akinek nincs múltja, nincs jövője sem, mondta apám, aki soha nem mulasztotta el, hogy zsolozsmaszerűen belefűzze a történet fonalába a köszönet és a hála szavait ősei iránt. Gyakran emlegette az "Öt tavak" vidékét, Észak-Nyugat India ősi tájait, a Punjab folyót...

Igen messziről jöttünk, napkeletről - onnan hoztuk a fondorlatos szóhasználatot is, amit apám is átörökített meséibe. Emlékeznünk kell múltunkra, mert annak tisztelete nélkül nem tudjuk megbecsülni egymást, és a jövendőnket sem - tanított bennünket. Ezt szeretném a magam szerény eszközeivel én is továbbadni, ezért járom az országot, s ahol csak tehetem mesélek a fiataloknak.

(Fotó: Fialovszky Magda)

 

A legendás apa Rostás Farkas József és családja életét az alábbi filmmel idézzük fel:   

 http://www.echotv.hu/20100207_sorsfordito_talalkozasok.html

 

Módosítás dátuma: 2010. december 30. csütörtök, 18:39