A cigányság társadalmi gazdasági szerepe Magyarországon Nyomtatás
Írta: Hegedűs Norbert   
2010. június 30. szerda, 23:07

(Részlet Hegedűs Norbert azonos című szakdolgozatának összefoglalójából)
… Magyarország nem mondhat le arról, hogy a cigányemberekből adófizető állampolgár váljon. Az országnak a legjobb befektetése lehet az, ha a ma segélyen élő cigányemberekből vállalkozót, adófizető állampolgárt tud formálni.

Vannak az országban előnyösebb, és hátrányosabb helyzetű térségek. Valószínűleg Budapesten, vagy a Nyugat-Dunántúlon sokkal könnyebb vállalkozásokat indítani, mint a keleti, vagy az északi megyékben. Ezeken belül is, a legnehezebb a helyzet az aprófalvakban.

Itt szinte lehetetlen vállalkozói tevékenységet folytatni, vagy a munka világába bekerülni. Az utazási nehézségek, az infrastruktúra hiánya, az elzártság mind-mind megnehezítik a munkához való viszonyt. Ezek leküzdhetetlen akadályt jelentenek még a nem cigányemberek számára is.

A multinacionális cégek megjelenése sem tette könnyebbé, sőt rontotta a kistelepülésen élők termelési megélhetésének biztosítását. Mára hatalmas gondot jelent az, hogy a relatív, olcsó vasútvonalakat folyamatosan felszámolják. Így olyan zsáktelepülések alakulnak ki, ahonnan nincs menekülési útvonal. Ezek a települések gyakorlatilag a tömegközlekedés szempontjából megközelíthetetlenné válnak. A személygépkocsik használatát az alacsony kereset és az Európában magas üzemanyagárak korlátozzák. Így megnehezítik a nagyobb városokba letelepedő cégek megközelítését. Természetesen a foglalkoztatás, és az oktatást nem lehet külön kezelni.

Azzal hogy a kistelepüléseken folyamatosan a demográfiai mutatókra való hivatkozással óvodákat és iskolákat zárnak be, csökkentik az esélyét annak, hogy a gyermekek minőségi oktatásban részesüljenek. Félő, hogy az intézmények bezárása után a gyermekek kimaradnak az iskolai oktatásból, ezzel az analfabetizmus újratermelődhet.
A demográfiai mutatók, mint ahogyan már utaltam rá a cigány családok esetében, nem azonosak a többségi társadalom mutatóival. Óvatos becslések szerint is 2050-re a cigányemberek száma meghaladja a másfél milliót. Az oktatásügy lehetne egyik alappillére annak, hogy a cigány értelmiségi réteg megjelenjen Magyarországon.

A társadalmi mobilitás lehetőségét csakis az oktatáson keresztül lehet megvalósítani. A cigány tanulókra irányuló projektek, központi pedagógiai műhelyek által kimunkált modellek alkalmazása szükséges a meglévő iskolai struktúrában. Elsősorban elkülönített óraszámban kell felhasználni azokat a kiegészítő állami normatívákat, amelyek állami többlettámogatást jelentenek az iskolák számára. A cigánygyerekek képzésére specializálódott oktatás és a külön oktatási pedagógusok munkája ellenére, vannak bizonyos szociális-kulturális hátrányok, de ezek áthidalhatóak. Elkerülhetetlen olyan iskolák, óvodák, osztályok létrehozása, ahol a meglévő többszörösen hátrányos helyzetű gyermekekkel az előbb leírtaknál komplexebb módon foglalkoznak.

Az erre vállalkozó iskoláknak az állami normatíván felül pályázati úton biztosítani kell az étkeztetésből, az egészségügyi tisztálkodási feladatokból, tanszerbeszerzésből, gyermekmegőrzésből származó többletköltségek finanszírozását is. Fontos, hogy ezen iskolák, osztályok ne váljanak a nehéz sorsú kezelhetetlen, vagy általában a cigánygyerekek iskoláivá, ahova a más helyeken nem megfelelt gyermekeket át lehet rakni.

Minden esetben a hosszabb távon eredményes tanulók továbbtanulása lehet az elsődleges cél, vagy szempont. Ilyen értelemben az egyes iskolásokkal, osztályokkal speciális tantervű kísérletekkel az állam részéről, sokkal differenciáltabb, mélyrehatóbb, intenzívebb foglalkozásra, oktatásra van szükség. A népi iskolai, kollégiumi rendszer létrehozása, a polgárosodás értelmezési kérdés, és nem utolsó sorban az előítélet megszüntetésének fontos eszköze lehet a halmozottan hátrányos helyzetű gyermekeknek.

Elsősorban az ország elmaradott térségeiben, ezekben az iskolákban természetes úton kell biztosítani, hogy a tanulók jelentős részre a cigány kisebbségből kerüljön ki. A felzárkóztató képzés többletösszege mellett az érintett önkormányzatok általi támogatás, közvetlen állami hozzájárulás, területi ösztöndíj alapok, magánösztöndíjak felhasználásával a tanulóknak ösztöndíjat kellene kapni. Ezen iskolatípus létrehozásában nagy jelentősége lehet az egyházaknak és az új modelleket kipróbálni akaró pedagógusközösségeknek. A jelenleg csak cigánytanulókat érintő felzárkóztató képzéseket tovább kell fejleszteni. Ugyanakkor meg kell szüntetni azt a kirekesztő gyakorlatot, amely szegregációs folyamatokat gerjeszt.

Nyilvánvaló, hogy a cigány nemzetiséggel kapcsolatban, a többségi társadalomtól eltérő kultúrája miatt kialakult egy olyan helyzet, ami többszörösen hátrányos helyzetet jelent. A hátrányos helyzet felszámolásán túl az előítéletek csökkentésében szükséges lenne a média segítségét igénybe venni. Fontos lenne, hogy az elektronikus médián keresztül a társadalom pozitív példákat mutasson be. Nem lehet cél egy „Győzike” minta gyermekeink számára.

Kívánatos lenne, szakemberekből álló szekértői bizottság létrehozása, amely kidolgozna egy olyan hosszú távú programot, ami az egészségügyet, a lakhatást, a foglalkoztatást, és az oktatást vizsgálná meg, és ezen keresztül nyújtana hosszú távú perspektívát mindazoknak, akik élni kívánnak a felkínált lehetőséggel. Olyan intézkedéseket kell tenni, amelyek az életvezetéstől az oktatáson át, a foglalkoztatásig terjed. Szükség volna még egy olyan krízisalapra, amiből a krízishelyzetbe jutott családok részesülhetnének átmeneti megoldásként.

(Hegedűs Norbert, a Kaposvári Egyetem Gazdaságtudományi Karának 5. évfolyamos hallgatója)