Szegregált óvoda Hosszúpályiban Nyomtatás
Írta: Administrator   
2010. december 17. péntek, 09:02

Hosszúpályiban az integráció helyett azt választották, hogy külön csoportokban kezdik a roma gyerekek nevelését.  (Riport a Csonka József - Lakatos Klára házaspárral, az óvoda alapítóival
Miért döntöttek amellett, hogy etnikailag homogén csoportokat alakítanak ki?
– Az óvodában 10 csoport működött, többnyire nagy létszámúak,  és ezekbe  integrálták a roma gyermekeket. Nagyon nehéz volt beilleszkedniük az idegen környezetbe, és sok szülő is úgy gondolta, hogy jobb lenne, ha együtt maradnának testvérek, unokatestvérek, rokonok. Tehát volt igény roma óvodára, de minden szülő maga dönthette el, hogy integrálja-e a gyermekét vagy a homogén csoportba íratja.

Vannak jogvédő szervezetek, akik diszkriminációt kiabálnak, ha a cigány gyerekek szegregált oktatásáról van szó. Azt kell látni, hogy a gyerekek különböző kulturális közegből jönnek, és hogy az előítéletek bizony rányomják bélyegüket az oktatás minőségére. A mi homogén csoportunknál a gyerekek a saját közegükben ugyanolyan felkészítést kapnak, mint a vegyes csoportban és szépen fejlődnek.

Jellemző a roma szülőkre, hogy nem szívesen adják óvodába a gyermeküket, nálatok mégis sok roma gyermek jár rendszeresen oviba. Ez hogyan magyarázható?


– Én 1983-ban, amikor elvégeztem az óvodapedagógiai főiskolát, és visszajöttem Hosszúpályiba dolgozni – idézi föl az óvónő – kimentem a romasorra, meg a cigánytelepre és elkezdtem őket behozni. Tehát van múltja annak, hogy oviba engedik a pici gyereket a cigány szülők, és örömmel!

– Elég hangos a vita az integrált illetve a szegregált tanítás körül...


–  Először legyenek körülöttük roma pedagógusok, és legyen lehetőségük arra, hogy cigány nyelven szólaljanak meg, mert így könnyebb megélniük a hirtelen megváltozó helyzetet. Sokszor találkozom azzal a problémával, hogy egy gyereket olyan osztályba íratnak, ahol az osztálytársaknál természetes otthon a számítógép használat, a meséskönyv, esetleg értelmiségi szülők gyermeke, akik tudnak segíteni a tanulásban, és egy ilyen csoporttal nagyon nehéz lépést tartania egy szerényebb körülmények közül érkező roma gyereknek.

A homogén roma csoport talán egyik legnagyobb előnye, hogy itt megőrizhetjük a kultúrát, a nyelvet. A gyerek érzelmi világa és biztonságérzete erősebb lesz azáltal, hogy megismeri a gyökereit és kialakul benne a kettős identitás. Amióta létrejött ez a cigány nemzetiségi óvodai csoport azt figyeltem meg, hogy a szülők elkezdték felvállalni az identitásukat, magyarul nem szégyellik, hogy cigányok. 

– Minden ember más  képességekkel születik – teszi hozzá Csonka József –  ezért azt nem tartom jó módszernek, ha egy cigány gyereket a származása miatt teszünk külön csoportba. Fontosnak tartom az előzetes szintfelmérést, a családlátogatást, ezek alapján az óvónők pontosan meg tudják mondani, hogy milyen képességekkel melyik csoportba érdemes íratni egy gyermeket. Az a legfontosabb, hogy emberként kezeljék őket és vegyék figyelembe a kulturális sajátosságaikat.

Mennyire jellemző, hogy otthon átadják a szülők a gyerekeiknek a cigány kultúrát?


– Teljesen természetes, hogy otthon cigányul beszélnek, de az már kevésbé, hogy dalokat, mondókákat tanítanának a gyereknek. Amikor itt az óvodában megtanítjuk nekik a Télapó itt van dalocskát vagy a Töröm, töröm a mákot mondókát cigányul, akkor az nekik olyan, mintha idegen nyelven tanultak volna meg egy dalt. Ez izgalmas feladat és a magabiztosságukat is növeli.
Természetesen a hangsúlyt a magyar nyelvre teszem, mert ezeket a gyerekeket az iskolára kell felkészítenem. Ugyanazt a szintet kell elérniük iskolakezdésre, mint a velük egykorú iskolakezdő gyerekeké. Tavaly 28-ból 20 gyerek volt iskolaérett, akiket nagyon jó szívvel, nagyon nyugodt lelkiismerettel engedtem el – mondja az óvónő.


Hogyan kapcsolható össze egy állami fenntartású óvoda és a hitoktatás?

 

–  Nagyon fontosnak tartom, hogy megtanítsuk a gyermekeknek, hogyan lehet a hit az életük része. Minden szülőt megkérdeztünk, hozzájárul e, hogy a gyermeke részt vegyen ezeken a foglakozásokon, és minden roma szülő illetve a magyar szülők nagy része is engedte.
Azt tudni kell, hogy a cigány embereknek van Istenről képük és van hitük. Cigányul az Isten így hangzik: Devla. Ezt a szót minden cigány ismeri és a maguk módján szólnak hozzá. Nagyon fontosak nekik a keresztény hagyományok, bár valószínűleg nem tudják, hogy ezek keresztény hagyományok, például a virrasztás a halottakért vagy ha születik egy gyermek, az első dolguk, hogy a templomban hálát adnak az Úrnak.

– A magyar szülők hogyan fogadják a cigány gyerekeket a vegyes csoportban?

 


– Ha nagyon be tudott már állni a sorba a cigány család és tisztán, kulturáltan tud megjelenni az óvodában a gyerek, ugyanúgy hozzájárul az óvodai élethez, ahogy a magyar társai, akkor ezt el tudja fogadni a magyar társadalom. Akkor lesz ellenszenves a cigány jelenléte a magyarok között, ha nem elég ápolt, ha a szülők - virtusukból adódóan - hangosabban reagálnak dolgokra, talán az óvónénivel is többet veszekednek... Ez negatívan csapódik le mind a szülőkben, mind az óvónőkben. Az tudvalevő, hogy a cigány anyuka teljesen odavan, ha a gyerek mondjuk egy kis sebbel az arcán megy haza. Én már lassan 30 éve vagyok óvónéni és hogyha mondjuk 10 szemem lenne minden gyerekre, akkor is megesne, hogy valaki megkarcolja magát vagy sebes lesz a térde. Az indulatos szülőket romaként sokkal jobban tudom kezelni, illetve a szülők is toleránsabbak velem.

– Mennyire toleráns a magyar társadalom a cigányokkal?


– Azt hiszem, a tolerancia nem fejlődött annyit az elmúlt években, mint amennyit kellett volna. Sok helyről hallom, hogy "Na, elegem van nekem a cigányokból, mert kinn állnak és veszik föl a segélyeket és mert milyen sok gyereket szülnek..." Természetesen azt is tudom, hogy ez a probléma kétoldalú, a cigányságnak is le kell tennie az asztalra a maga részét. Meg kell mutatnia a világnak a maga értékeit, például a zenei kultúráját, az eleven képzelet világát, az összetartozás fontosságát, a családszeretét.

–  Én az imaházban is azt hirdetem, hogy nincs cigány evangélium –  veszi át a szót a tiszteletes.– Az evangélium embereknek szól. Vannak bűnök, amit cigány ember is, magyar ember is elkövet. Tehát nem fogom elnézni a bűnt neked azért, mert cigány vagy, vagy magyar. Nálam a gyülekezetben, ahol nem csak cigányok vannak, a szeretet által munkálkodó hit azt hozza létre, hogy nem azt érzi a cigány, hogy cigány, hanem azt, hogy  megbecsült ember, mert Isten szeret bennünket. Ez a szeretet tud olyan közösséget teremteni, ahol belső értékek alapján vizsgáljuk a másikat és magunkat, nem pedig külső jegyek vagy származás alapján.

– Mit szólnak az elmúlt évek tragédiáihoz?


– Ezek arra döbbentették rá szerintem mindkét felet, hogy meg kell tanulnunk együtt élni. A férjemmel szerveztünk tavaly egy országos imanapot a cigánymissziós imaházban a roma-magyar megbékélésért. Azt gondoltuk, azokra a csúnya atrocitásokra úgy lehet reagálni, hogy Isten segítségét kérjük, hogy megbékélhessünk egymással. „Aki kardot ránt, kard által vész el”. Nem arra inspiráljuk a mieinket, hogy vissza kell csapni, hanem, hogy próbáljuk meg ezt békességes úton, a másik megértésével és elfogadásával elsősorban magunkban helyretenni. Nem könnyű.– sóhajt Klára.


–  Isten fegyverével, a szeretettel és az erkölccsel tudjuk megmutatni a világnak, hogy a cigány ember is ugyanolyan értékes. – teszi hozzá Csonka József. – Azért is imádkozunk, hogy ezt ne kelljen  bizonyítanunk, hanem mindenki természetesnek vegye. Cigányok is vagyunk, magyarok is vagyunk, de elsősorban Isten gyermekei vagyunk.

(Forrás: mindennapi.hu/Bacskai Brigitta -Petrik András)

 

Módosítás dátuma: 2010. december 19. vasárnap, 01:11