A jövőnek küszöbén

Próbálom megfejteni a megfejthetetlent. Hogyan alakulhatott így a cigányok sorsa, vagy sorstalansága, illetve jövője. Igaz, világ életemben azon igyekeztem, hogy megfejtsem az embereket.

Mert mindegyik ember egy keresztrejtvény. Tehát meg kell fejtenem, ha törik, ha szakad. Sütő András híres sorait mondanivalóm mottójaként is idézhetném.

„A múltjából kiforgatott ember hályogos szemmel vakoskodik az ismeretlen jövőnek küszöbén.”

Én úgy érzem, az idézet tökéletesen kifejezi a cigányság mai állapotát. Amikor a cigány kultúráról beszélek, beleértem mindazt, amit ez a sokat szenvedett és hányatott sorsú nép, több évszázados vándorlása, nemegyszer üldöztetése, de mindenképpen hátrányos helyzete során is féltett kincsként megőrzött. Mindazt, amitől más, amitől cigány a cigány.

Hogy ez pontosan miben is áll, nagyon nehéz definiálni. Jó magam is több írást szenteltem ennek kifejtésére. Amit  előadásaimban szerte a nagyvilágban elmondok, lehet, hogy csak nekem fontos, de szeretném, ha megismernének bennünket, mert addig vagyunk idegenek, amíg nem ismernek meg minket.

Amióta világ a világ, mindig volt olyan, hogy idegengyűlölet. De mi mitől lennénk idegenek, ha nem vagyunk azok. Addig bonyolult amíg egymást megismeri az ember.

A messzi kontinenseken élő emberekről majdnem mindent tudunk: az indiánokról, a dravidákról, berberekről, de az itt élőkről, a velünk egy országban, testközelben élőkről majdhogynem semmit sem tudunk. Hogy miért van ez így? Nagyon egyszerű a képlet, hát jól figyeljetek.

Nem érdekelnek bennünket, nem kérdezzük meg őket, nem érdekel a kultúrájuk. Esetleg a zenéjük, a táncuk, mert szép kecsesen táncolnak és énekelnek. De nem csak tánca van a cigánynak, hanem évezredes kultúrája is. Ami miatt nem kell szégyenkeznie, mert az egyetemes emberi kultúra szerves része. Ez cigány identitásának elidegeníthetetlen része.

Ha megkérdeznénk az utca emberét: 
- Tessék, mondani önnek mit mond az a szó, hogy cigány. Mit tud róluk, kultúrájukról, származásukról? - Vajon tudja-e az utca embere, hogy a cigányoknak hol van az őshazájuk? Mit tudnak a szokásaikról, az évezredes hagyományaikról, viselkedéskultúrájukról?
Azt is kérdezhetném:
- Volt-e már önnek cigány barátja? Munkatársa? Osztálytársa? Azt már le sem merem írni, hogy szerelmese. Mert cinikusnak tűnhet. De fel kell vállalnunk cselekedeteinket, és ha majd egyszer elmegy kirándulni, vagy szórakozni, vigyen magával egy cigány barátot is. Ne adja az Isten, de ha egyszer bajba kerülne, a cigány barátjára biztosan számíthatna.

Én csak annyit tudok mondani, meg főleg leírni, hogy kérdezzék meg az én barátaimat, tanáraimat, vagy osztálytársaimat.

Vannak közöttünk tudósok, akik sokat foglalkoztak/foglalkoznak a cigányok származásával. Például Frank Dóra antropológus, vagy Prof. Újvári Zoltán néprajztudós, Balassa Iván Herder díjas néprajztudós, Szabad György akadémikus írásai iránymutatók lehetnek mindannyiunk számára

Olvassák el Frank Dóra nagyon tanulságos írásait, ahol párhuzamot von az inka és a cigány kultúra között. Talán mondanom sem kell, a párhuzam végkicsengése elgondolkodtató. Egy rövid idézet Frank Dóra írásából

„A különböző kulturális fokon élő indián csoportok nem önként csatlakoztak a birodalomhoz, hanem katonai hódítás útján lettek a részévé, de az inka állam ugyan olyan jogokkal (kötelezettségekkel) ruházta fel őket, mint a kecsuákat.
A birodalom legtávolabbi csücskében élő embernek is jogában állt hagyományos életmódját folytatni, saját helyi isteneit tisztelni, ősi mesterséget ápolni, hogy minden polgára egyenrangúnak érezhesse magát. Igaz, a hódítóknak ez az intézkedése csupán politikai célokból, az állam belső biztonságának megőrzésére jött létre.”

Zárásként, csak annyit mondanék, hogy itt az idő, hogy kiépítsük végre intézményrendszerünket, kulturális létesítményeinket, múzeumunkat.
Én azt mondom, hogy társadalmi rangra kell emelni a cigányság ügyét, és polgárjogot kell, hogy nyerjen.