Nagy port kavart az új munkatörvénykönyvvel együtt életbe lépett napszámostörvény. Voltak, akik úgy gondolták, ezzel rendeződik a napszámosok alkalmazásának kérdése, mások fölösleges, sem a munkáltató, sem az idénymunkások számára kedvezményt nem hozó intézkedésnek fogták fel. Amiben szinte mindenki egyetértett: a napszámostörvénnyel a törvényhozó az államkassza bevételi forrásait akarta növelni. Arra viszont nem gondolt senki, egyáltalán van-e jövője a napszámosmunkának? Van-e szükség egyre inkább gépesített világunkban szakképzetlen, kétkezi munkát vállaló dolgozókra? Mindkét kérdésre a zágoni Majlát Györgytől kaptunk választ. Egyszerűen fogalmazott: a napszámosra ma már szinte nincs szükség.

Franciaországban újra lángolni kezdett az a tűz, amelyet a francia politikai kovácsfújtatókból az országot elárasztó romániai származású "szél fiai" az izzó szénre fújnak. (A "szél fiai" bizonyos körökben a vándorlásra-kóborlásra hajlamos cigányok kedvesen kíméletes megnevezése.)A franciaországi cigány bevándorlás elleni fellépés a múlt évben tetőzött, amikor Nicolas Sarkozy az olasz mintát követve lebontatta az illegális cigány táborokat, és fejenként 300 euró zsebpénzzel tömegesen zsuppoltatta haza származási helyükre, elsősorban Romániába és Bulgáriába a "szél fiait", akik a kinn szerzett cuccokkal megrakott bőröndökkel meg is érkeztek "rendeltetési helyükre", s akik közül többen már a repülőtéren kijelentették, hogy az első alkalommal visszautaznak az őket hazapostázó államba, ami a balliberális és más emberjogvédők körében ujjongó örömmámorral tetőzött, lám, Nicolas Sarkozy terve a visszájára fordult.