Címlap Nagyvilág

Kiadványaink

Névjegy

Radio Romano

Lovaricko shibako grizhipe

Archív

Közös Út Baráti Kör

Csatka

Rostás-Farkas György

Blog

CTMT videók

GTranslate

 

Közös Út Baráti Kör

Nagyvilág
A szerdahelyi cigányság megmentője PDF Nyomtatás E-mail
Írta: Nagy Attila   
2016. szeptember 19. hétfő, 16:31

Augusztus 2-át a cigány holokauszt emléknapjaként tartják számon, annak mementójaként, hogy 1944. augusztus 2-áról 3-ára virradóan több mint háromezer cigányt gyilkoltak meg az auschwitzi haláltáborban a már menekülő SS-katonák. A Csallóközben is számos romát gyilkoltak meg a háborúban – elég csak az 1945 eleji nyárasdi eseményekre gondolnunk, amikor a Kis-Dunába lőtték a nyilasok az ógyallai romákat. Dunaszerdahelyen ezzel párhuzamosan azonban különös események zajlottak le…

Bővebben...
 
Akik kivonultak az erdőbe 3. PDF Nyomtatás E-mail
Írta: Rubik Gina   
2016. július 17. vasárnap, 10:12

2016. Május 1-14-ig a Szivárványosok „Rainbow”-nak nevezett regionális találkozót rendeznek az oklahomai Quachita Nemzeti Parkban. Az alternatív közösség erdei összejövetelén-melyet érthetetlen módon elkerül a pusztító erejű tornádó-több taggal is beszélgetek: miért jönnek ide, miből élnek, és mi a céljuk a nemzetközi mozgalomban való részvételükkel. A Szivárvány Család abban különbözik más társadalom kívüli rendszerektől, hogy nem profit célú, és hogy bárki részt vehet az eseményeiken: korra, meggyőződésre, foglalkozásra való tekintet nélkül.

Módosítás dátuma: 2016. július 17. vasárnap, 10:34
Bővebben...
 
Akik kivonultak az erdőbe 2. PDF Nyomtatás E-mail
Írta: Rubik Gina   
2016. június 30. csütörtök, 19:25

Interjú egy amerikai-magyar professzorral, aki hazánkban megalapította a „Szivárvány” Közösséget:

Három részes cikksorozatomban arra keresem a választ, mik is azok az egész világon elterjedt Szivárvány-találkozók és közösségek, vagy eredeti nevükön Rainbow-k. Első cikkemben nem is válaszolhat kérdéseimre hitelesebb ember, mint az amerikai-magyar történész, zenész, Dr. Jungmayer Louis, művésznevén Mouksa, aki 1972-ben Kolorádó államban ott volt az első Szivárvány-találkozón, és ma már egy budapesti egyetemen tanítja többek között ennek is a történetét.

Módosítás dátuma: 2016. június 30. csütörtök, 22:58
Bővebben...
 
Akik kivonulnak az erdőbe 1. PDF Nyomtatás E-mail
Írta: Rubik Gina   
2016. április 28. csütörtök, 16:49

Riport a Magyar Szivárvány Közösségről

Április 18-án nekivágok két napra a Bakonynak túrabakanccsal, vízhatlan ruházattal és sátorral felszerelkezve, hogy felkeressem a Magyar Szivárványosok földjét. Itt egy nemzetközi lovas karaván szerveződésébe csöppenek, ahol alkalmam nyílik beszélgetni a tagokkal a természet-közeli életmódról, a szabad állattartásról, az önfenntartó élelmiszertermelésről és az utazó artisták társadalom-segítő projektjeiről. És arról, hogy miből élnek, és mi ennek az egésznek az értelme.

Módosítás dátuma: 2017. április 18. kedd, 09:03
Bővebben...
 
Narvalo - Farkaskölyök PDF Nyomtatás E-mail
Írta: Jean Pierre Geneuil   
2015. május 13. szerda, 16:39

Részlet a zserző azonos című életrajzi regényéből: Az iró kilenc éves volt, amikor nagymamája saját élete kockáztatása árán is kimenekítette a koncentráciôs táborbôl. 1942. és 1944. között az erdőben találtak menedéket...

 

"Mikor megérkeztünk, Nagymama, kisöcsém, Bella kutyám és én, m?r több hónapja senki sem lakott itt. De ez nem volt nagy baj: szeptemberben jártunk,még nagyon jó volt az idő. Volt még elég időnk, hogy felkészüljünk a télre. Neki is láttunk azonnal. Jó, meleg tűzet raktunk a kis kályhában, és a « verdine »  mindjárt barátságosabbá vált. A « verdine » egy lakôkocsi. De egy speciális lakókocsi,

ilyen csak a cigányoknak van. Négy méter hosszú, 2 méter széles, az oldalai deszkából vannak, és a teteje boltozatos,kátrányos papírból készül. Egy ajtaja van elöl, és egy kis, kerek ablaka az oldalán. Elején, egy ponyva védi azt, aki irányítja a két lovat, de általában csak egy lú van. A hátsó kerekei magasabbak, f?ból készülnek, jó erős vasalással. Az elsők alacsonyabbak, igy ezek könnyen meg tudnak fordulni a lakókocsi alatt.

Abban az időben sok ilyennel lehetett találkozni.   A mi lakókocsinkat még Adolf nagybátyám készítette.Levette a kerekeket és a védő ponyvát, és az egészet egy beton talapzathoz rögzítette.. Mostanra már, így nézett ki, mint egy kis lakóház. A padozata belül vert földes volt. A kis vaskályha csöve átfúrta a tetőt egy kis vaslapon keresztül, igy a kátrányos papir védve maradt a ki?radó melegtôl. A cső tetején egy cinkből készült kalap volt.

Bent egy matrac foglalta el a tér nagy részét. Volt egy kis szekrény, egy asztal, kis kerek székekkel, és a kis vaskályha. Végül egy petroleuml?mpa a világitásra.

A kocsi körül a nagymama földterülete kb. 500 m2-et tett ki. Tölgyek ?s nyirfák voltak rajta, középen egy nagy gödör, ami az idők folyamán elmocsarasodott. Hasonlót sokat lehetett látni az Essarts-le-Roi környékén is, a Versailles-i palotát épitô kôművesek, innen vitték az építéshez szükséges köveket.

Nagymamám körbekerítette a területet, és ezt nagyon szépnek találtam. Futórózsák kapaszkodtak mindenhol a kerítésre az őszi napfényben.

Megérkezésünket követő éjjelen a nagymama azonnal hozzáfogott, hogy megtanítsa velünk a megélhetés fortélyait. Ez bizony sürgősnek ígérkezett, mivel alig volt élelmünk.

Mielőtt elindultunk a nagymama egy szögről leemelt két méter hosszú, háromszoros réz-fonalat. Majd erőteljesen megrázta a vaskályhában lévő rácsot, igy  szítva fel a szunnyadozó tüzet. Ezután  kivette a hamugyűjtőt, és ráöntött egy fazék vizet (a vizet a pocsolyából vettük).

A lakókocsit teljesen ellepte a pára, és amikor ez szertefoszlott, láttam, hogy nagymama egy kanállal összeszedte a vizes hamut, gyorsan beletéve egy újságpapírba, és összegöngyölve a zsebébe tette.

Aztán elindultunk az éjszak?ba. A baglyok huhogtak, és különböző susogások hallatszottak. De, aki megismerte Royallieu-t (a gyerek-koncentráciôs tábort), az már az ilyen hangoktól nem félt. Az emberek sokkal veszélyesebbek, mint a baglyok, vagy a mezei –erdei állatok.

Egy kis idő múlva megérkeztünk utunk céljához. A hold világánál tiszt?n lehetett l?tni a föld alatti ny?l üregét. A lehajló faágakra mászva az üreg  fölé értünk, és nagymama elkezdett

dolgozni. Kivette a zsebéből a papírba göngyölt hamut ?s leszórta a földre. Majd az egyik rézszálat a nyaka köré tekerte, és az egyik végére csomót kötött, iíy a szálat húzni lehetett. A másik végét áttekerte egy fa derekán, majd az ujjait belemártva a nedves hamuba végighúzta a rézfonalon.

Halkan súgta; sohase felejtsd el, nem szabad, hogy a sz?l fényes maradjon. Mert különben a

Szent Hubert meglátja. Szent Hubert ??? Az erdőőr, az orvvadászok vadásza.

Nagymama meghajlította a sz?lat a csomó fölött « V » alakban, így könnyen lehetővé vált a szál kerekformájú összeszorítása hurokként.

Ezt se felejtsd el soha. - mondta. Mert különben a nyúl ki tud bújni és elszalad.Ezután a virágos ruhájában hasra feküdt, és a a hurkot az üreg elé tolta. Negyedôra alatt

három ilyen hurkot készített. Mi egy tölgyfa mellé bújva vártunk, félve,nehogy a « Szent Hubert » ha jön, észrevegyen.

Nagymama halkan súgta : az ő lépteik hangja szabályos. Mint a dörzsölt forgács. Már több, mint egy órája lehettünk ott, amikor nagymama hirtelen felugrott. Elkaptunk egyet! Kiáltotta.

Odarohantunk, s láttam a nyulat, amint ide-oda ugrált, miközben a hurok egyre jobban szorult a nyaka köré. A szeme is kidülledt. Egy hangot sem adott, ezért nem értettem, hogy nagymama hogyan vehette észre, hogy horogra akadt.

Később persze már én is tudtam, hogy ilyenkor a homok felett lévő rézszál megfeszül, vagy a felette lévő bokrok megrázkódnak.

Nagymama a fülénél fogva elkapta a nyulat,és a hátsó lábainál egy mozdulattal megrántotta.

A nyúl egyből fehagyott a kapálódzással, a teste elernyedt. Engem a rosszullét környékezett, de nem sokáig, mert arra gondoltam milyen finom eledel is lesz belőle.

Hajnalban, mikor visszafelé mentünk, már két nyulunk volt. Nagymama szoknyája alatt lógtak egy zsinóron. Azért ott,  nehogy tal?lkozzunk egy « Szent Huberttel ». Felköttöttük a plafonra, és lefeküdtünk.

Nagymama nagy elégedettséggel fújta el a petróleumlámpát. De ez csak a kezdete volt a tanításnak, amiben Madame Jules -  ahogyan nagymam?t ismerték ?s tisztelték  - részesített,  hogy tökéletes « orvvad?sz » legyek.

Pisztrángot is halásztunk, éjjel. Kihegyeztünk egy 20 centiméteres bodzavesszőt. Majd a közepén egy  kb 1,20 m hosszú kötéllel körbecsavartuk, a végén egy kettéhajlitott tűvel. A tű végén pedig egy toll, ez lesz a csali a pisztrángnak. Majd  a késsel egy « V » alak? nyil?st készitettünk, és ebbe

beleállitottuk a « halászbotot ». Mielőtt betemettük volna a gödröt, jól megvizeztük. Igy a bodzaág meg fog dagadni, és elég erős lesz, ha a hal ráharapni, és fickándozni kezd. Több ilyen hal?szbotot készitettünk és nagymamával kicsit távolabb elbújtunk, várva a reggelt, amikor visszamentünk, hogy megnézzük az eredményt.

Van egy másik módja is a halászatnak, ez « roumagnole » (ejtsd : rumanyol). Ilyenkor egy  mogyoróvesszôt vízszintesen fektetünk  a víz felszínére, rákötve egy tollat, ami odacsalja a halat. A vessző közepére egy nehéz ólomdarabot, vagy egy követ helyeztünk, a végére pedig egy h?romágú horgot tettünk.

Csaléteknek kis krumplidarabokat, gilisztákat, vagy ha volt sajtdarabokat használtunk. Ezzel a módszerrel nagyobb halakat lehetett fogni, pontyot,  keszeget, csukát, vagy sügért.

A roumagnole ideális módsze volt a kacsák vadászatához is. A kacsa  nagyszerű. Zsírja tele van fontos vitaminokkal, amit nagymama szerint nem találunk meg sehol máshol.

A mezei nyúlra ugyanaz vonatkozik, mint a kis üregi nyúlra, azzal a különbséggel, hogy ilyenkor 10 centiméterrel szélesebb horgot kelll készíteni.  De ez veszélyes vad?szat, mert nem lehet elbújni, ott kell maradni a horog közelében. A mezei ny?l pedig űvölt, ha csapd?ba esik, ez pedig messzire elhallatszik.

Kitűnőek a kis varjak is. Egy hónappal a tojások lerakása után, tavasszal, a fészekből kell őket ellopni. A nyárfák közt lévô  varjúfészkek egész kis varjak falut alkotnak. Először, amikor nagymama felküldött egy nyárfára, pánikba estem. A varjú szülőktől jobban kell félni, mint a leeséstől.

Pedig nagymama megnyugtatott, a varjú  fél az embertől. Rendben, de ha a varjak közt is akad egy « narvalo » ?

De nagymamának igaza volt, a varjúszülők elszálltak, és én lehoztam a h?rom kis csipogót. Szürkék voltak, és csipkedtek, mig jöttem lefelé. Természetesen tojásokat is szedtünk, akkorák voltak, mint egy galambtoj?s.

Az erdőben nemcsak nyulak, kisvarjak, kacsák is halak voltak friss ennivalóként. Találtunk csigákat is, amik eső után  jönnek elő, békákat is, amit ujjal halásztunk ;  vékony kötelet csavartunk az ujjunk köré mielőtt a vízbe nyúltunk.

Nagymama, amikor elkapott egyet-egyet, mielőtt a szoknyája zsebébe tette, bicskájával kioltotta az életét,  hogy ne mozogjanak.

De az igazi csemege mégis a niglo- azaz a sündisznó – volt. Ha r?bukkantunk egyre, rögtön megfogtuk. De leginkább Bella, aki  az orránál fogva lógatta a kezében, nehogy megszúrja.

(Franciából fordította : Kocsándly Kuti Margit)

 

 

 

 

3

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Módosítás dátuma: 2015. május 13. szerda, 20:29
 
«ElsőElőző12345678910KövetkezőUtolsó»

1. oldal / 17
Copyright © 2017 Kethano Drom - Közös Út. Minden jog fenntartva.
A Joomla! a GNU/GPL licenc alatt kiadott szabad szoftver.
Fordította a Magyar Joomla! Felhasználók Nemzetközi Egyesülete
 

Kiállítás

Örökségünk nyomában

PTK roma tananyagok

Emlékezet

Interjú

Közös Út a Facebookon

Mottó


„A cigány kultúrának intézményekre van szüksége...
Én ezt egy kulturális autonómia intézményrendszerén belül képzelem el, amely nem szavakból, hanem láncszemként egymáshoz kapcsolódó intézményekből állna.”

***

Részlet Orbán Viktornak  2008. április 11-én elhangzott beszédéből.


 

Civilhang

SZEMlélek

Galéria