A húszegynéhány éve – valójában hosszú évtizedek óta – szőnyeg alá söpört probléma mára olyan méretűre duzzadt, hogy a szobában lassan elférni és élni sem lehet tőle. A cigány-nem cigány együttélés nevű porcicából szépen lassan fenevad lett, és bár már az 1990-es években is szedte áldozatát mindkét oldalról, a magyar politika egyik legforróbb témájává Olaszliszka és Tatárszentgyörgy óta vált. Megoldás helyett egyelőre csak a bűnbakok száma növekszik. A 2006 óta látványosan eszkalálódó feszültségben pedig minden korábbinál vehemensebben merül fel sokak részéről az igény: a roma kisebbség asszimilálódjék. Legyenek a cigányok olyanok, mint mi, és azzal minden probléma megoldódik – állítják többen.

Élet-ének / Szalóki Ági koncertjéről: Afféle óévbúcsúztató, újévköszöntő, a nehéz időszakban pozitív gondolatokat sugárzó koncertet adott Szalóki Ági énekesnő zenésztársaival a Művészetek Palotájában péntek este, Élet-ének címmel. A csaknem telt házas fellépésen új és régi dalok, gitárra mondott versek szerepeltek, kezdésnek egy Pilinszky, a Tiltott csillagon, Korom Attila zenéjére, majd egy Cseh Tamás–Bereményi Géza-féle zeneköltemény, a Gyerekkorom.

A latinos alaphangulatot a Jónás Tamás-versre íródott Önkéntes vak viszi tovább: Szabó Dániel hangszerelte a koncert számait, aki remek zongora- és szintetizátorjátékával, szólóival is közreműködik. Majd végre felderülünk: Szabó T. Anna verse, az Új lakás következik – énekelve. Amelyben antracit színű fugáról, kéteres kábelről és a munkalap élfóliájáról hallhatunk – mindig is szerettük az abszurd ötperceseket.