A ház mögött a telek - akár a börtönudvar. Magas téglakerítés, omló vakolat, cementdarabok a földbe taposva. Nyomorult fűcsomó kettő-három, ha át bírt vergődni a törmeléken. Az öreg ott állt az udvar bejáratánál, a kezében vödörrel. A földszinti lakás ablakában a házmester, két kezét a zsebébe dugta. Az öreg vízkarikákat meg nyolcasokat locsolt az udvar porába, amíg tartott a vízből. Amikor a vödör kiürült, az öreg visszaindult az udvari ajtó felé. Ekkor látta meg a házmestert.

A cigányok Debrecen környékén jártak. Volt a karavánban egy kicsit bolondos fiatal pár. Született egy nagyon szép kisgyerekük. Az asszony kéregetni járt a házakhoz, vitte magával a kisgyerekét is. Benyitott az egyik parasztházba. Egy ember rohant feléje baltával a kezében, és kiabált:- Takarodj innen ki! - és a baltát hozzájuk vágta.
A balta eltalálta a kisgyereket, és azonnal meghalt. A szegény asszony kirohant a házból, meg sem állt a cigánytáborig. Szegény cigányasszony, mi mást tehetett volna? Ő is, meg az ura is, bánatbetegek lettek. A gyereket szépen eltemették. Az asszony a haját, ruháját tépte fájdalmában. Majd pár nap múlva, mikor a fiatalok megnyugodtak, a karaván tovább haladt.