A Központi Statisztikai Hivatal Demográfiai forgatókönyvek 1997–2050 címen készített szakanyagának vitájában már felmerült – kormánypolitikusok, politikai közírók eszmefuttatásait és javaslatait nagymértékben befolyásolva –, hogy a népesedési előrejelzések aggodalommal figyelmeztetnek egy olyan populáció növekedésére, amely az iskolázatlan, sokgyermekes, az állami szociálpolitika nyakán élősködő családok tömegét szaporítja, és bár a leírt és elhangzott szövegek óvakodtak használni azt a szót, hogy cigány, de félreismerhetetlen módon erre az etnikumra utaltak.

Korábbi kutatásunkban, amikor hátrányos helyzetű térségek demográfiai viszonyait vizsgáltuk, feltűnt, hogy Észak-Magyarország különösen rossz helyzetű kistérségeiben kiemelkedően magas a termékenység. Vannak, akik ezt azzal hozzák összefüggésbe, hogy itt nagy a roma népesség aránya, amelyre átlagosan nagyobb gyerekszám jellemző. Ugyanakkor nem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy ezekben a térségekben - az etnikai megoszlástól függetlenül - a lakosság társadalomszerkezete is nagyon sajátos, például jóval nagyobb az alacsony végzettségű, munkát nem találó emberek aránya.