Címlap 2009. 2. szám A magyarországi cigánypasztoráció

Lovaricko shibako grizhipe

Kiadványaink

Radio Romano

Archív

Csatka

Közös Út Baráti Kör

Blog

Névjegy

Gindima

Tumencaj muro dyi sagda. Te na bisterdyon pa jekhavreste, zhikaj e luma luma avla,..

http://rfgy.blog.hu/

Portré

Rostás-Farkas György

CTMT videók

GTranslate

 

Rólunk

A magyarországi cigánypasztoráció PDF Nyomtatás E-mail
Írta: Dúl Géza   
2010. július 01. csütörtök, 09:52

Részlet a szerző A cigányság evangelizációja című tanulmányából

A cigánypasztoráció születése Magyarországon igazolja, hogy az Egyház másképp működik, mint a társadalom többi részei. Az állam vezetése fölméri az adott társadalmi problémát, dönt, anyagi eszközöket csoportosít, és ezzel többnyire megoldottnak véli a kérdést.

Az Egyházban más a helyzet. A „legfelsőbb vezetés”, Isten Lelkének indítására, de alulról jövő kezdeményezéseket támaszt és így alkotja maradandó műveit. (ld. Szent Ferenc, Páli szt. Vince, Teréz anya stb.). A cigánypasztorációt illetően a magyar Egyház az ébredés idejében van. Tanúi vagyunk alulról jövő kezdeményezések sorának. Többen fölismerik a cigánypasztoráció szükségességét. A Magyar Katolikus Püspökkari Konferencia 2001. őszi tanácskozásán elhatározta, hogy felállítja Migrációs Irodáját, mindezek koordinálására.   A Szent Jeromos Katolikus Bibliatársulat a MKPK engedélyével és támogatásával 2003-ban fordította le a világon először a teljes Újszövetségi Szentírást lovári nyelvre1.2008-ban megjelent a teljes Biblia fordítás.

2006-ban a Váci Egyházmegyében, először Magyarországon egy cigánypasztorációt koordináló iroda született Gyömrőn egy függetlenített cigány kisebbségi lelkész vezetésével. A MKPK Migrációs Irodája több, mint félszáz olyan kezdeményezést tart számon, amely a cigányokkal foglalkozik. Ezek közül a néhány legjelentősebbet mutatjuk be a következőkben: ezeknek legtöbbnek már irodalma van, továbbá Diósi Ágnes, Fátyol Tivadar, Szuhay Péter filmeket alkottak róluk.

Hodász
Az első magyarországi cigánypasztorációs kezdeményezés. 1946-ban (néhány évvel André Barthelemy előtt) kezdődött Hodászon egy nyírségi kis faluban. A falu görögkatolikus lelkésze, Solya Miklós a gyerekekkel való kapcsolat okán egyre többször jelent meg a cigánytelepen. A családokkal szövődő további kapcsolatai révén a cigányok az Egyházon belül kezdték érezni magukat. A legfontosabb imákat és görög liturgiát hamarosan lefordították arra a cigány nyelvre, amit beszéltek. Hamarosan fölépült a cigány templom, a korábbi mellett létrejött egy külön cigány egyházközség. Azóta közösségi ház, és idősek otthona is fölépült. Járnak zarándoklatokra. Kapcsolatot tartanak más cigányközösségekkel. Sólya Miklós halála után Gelsei Gábor az egyházközség pásztora.

Kántorjánosi, Mikóháza, Baktalórántháza, Sajópetri
A Nyírségben és Borsodban található a hazai cigányság jelentős része. A helyi római vagy görög-katolikus lelkipásztorok a településen nagy létszámban jelenlévő cigányokkal több helyen kapcsolatot építettek. Közös zarándoklatokat, programokat szerveznek, és részt vesznek az országos cigánypasztorációs programokon. Segítséget nyújtanak a különböző szociális szükségben, vagy a társadalmi kapcsolatteremésben. 

Szendrőlád - Cursillo
Az Egri Egyházmegyében 1994-óta mintegy 300 fő cigány vett rész cursillos hétvégén, többségük Szendrőládról. A község 1700 fős lakosságának több mint 70%-a cigány. A cigány résztvevők számára élmény, hogy az Egyház közössége befogadja őket. Fölismerik saját értékeiket és kialakul a mások elfogadására irányuló készség. Visszatérve, az egyházközség aktív tagjaivá váltak. Nagyobb lett az egymás iránti segítőkészség, a szeretet. A faluban csökkent a bűnözés, helyreálltak vagy megerősödtek a családok, a házastársi kapcsolatok. Azóta teológiát végzett hitoktatók, a cigánypasztorációt hivatásszerűen felvállaló családapák, családanyák, lelkipásztori munkatársak nevelődtek fel.

Esztergom - Marista testvérek
A Marista testvérek hivatása a szegények, rászorulók szolgálata, életük teljes megosztása. 1990-ben tértek vissza Magyarországra. 1999 óta Esztergomban, a cigánysoron egy spanyol és egy francia szerzetes telepedett le. A cigánygyerekek számára naponta játékos foglalkozásokat tartanak változatos programmal. Segítik őket az iskolai érvényesülésben. Keresik a szülőkkel, családokkal való kapcsolatokat. Tevékenységük most van kibontakozóban. - Pályázaton nyert pénzekből 2003-ban létrejött egy közösségi ház. Ezt pedagógusok segítségével működtetik, akiket Mária Iskolatestvérek fizetnek, részben pályázati támogatásból. Nyaranta táborozni viszik a gyerekeket. Mivel a cigányok nem szeretik, ha a gyerekek idegen helyen alszanak, az éjszakákat otthon töltik, és egész napos programokat szerveznek nekik.

Arló
Szent Ferenc Kisnővérei szerzetesközösség 1994-ben költözött a Borsod megyei Arlóra. A gyermekek révén születtek az első kapcsolatok a cigány lakossággal. A nővérek elkezdtek a tanulásban segíteni, korrepetálni, anyagi segítséget nyújtani. Segítséget nyújtottak érdekképviseletükben, hivatalos helyeken, orvosnál, stb. A karizmatikus lelkiség több cigány fiatalt megérintett. A Szent Filoména Ifjúsági Szeretetközösség 1997-ben alakult. Egy nővér tartja a rendszeres hittanítást, és a közösségépítésben is van feladata. Működik kórus, színpadi előadások, nyári találkozók szerveződnek. Karitatív munkákat szerveznek. Bekapcsolódnak a plébánia életébe.

Alsószentmárton, Mánfa
Alsószentmártonban, Lankó József plébános kezdeményezése a két legfontosabb stratégiai ponton segíti a cigány fiatalok iskolázását, társadalmi beilleszkedését. A cigányóvoda, a beiskolázás előtt igyekszik behozni a nyelvi és szocializációs hátrányokat, a Pécsi Püspökség támogatásával működik. A fiatalok fejlődésében a másik stratégiai pont a középiskolás kor. A mánfai Collégium Martineum tehetséggondozó intézetben segíti a város középiskoláiba járó cigány fiatalokat. (A Renovabis anyagilag segíti.)

Budapest-Józsefváros
Józsefvárosban a Szent József plébánián szép romapasztoráció bontakozott ki. Az iskolai hitoktatás révén kerültek kapcsolatba a többségükben romungró cigány családokkal. Néhány lelkes hívővel megalakították a Szent József a Gyermekekért Alapítványt, mely segíti a rászoruló családokat időszakonkénti élelmiszer segéllyel és támogatja a gyermekek nyári táborozását. 1994-től kezdve nyári hittanos táborokat, majd 1998-tól zarándoklatokat szerveznek roma családoknak. Létre jött az anyás tábor és a baba-mama tábor. 1999. óta romos pincéből kialakított helyiség már közösségi programokat, tanulást segítő gyermek foglakozásokat, karitatív segítségadást nyújt. Rendszeresen kézműves és cigánytánc foglalkozásokat tartanak. Önkéntesek közreműködnek.

A CIGÁNYPASZTORÁCIÓ ÁLTAL FELVETETT KÉRDÉSEK

Vannak a lelkipásztorok között (kevesen!), akiknek a Szentlélek különleges karizmát adott (pl. Sólya Miklós, vagy külföldön André Barthelemy). Az ő dolguk volt az úttörés: hogy akár a plébániai lelkipásztorkodástól eltávolodva, a cigánykaravánokat kísérjék, közöttük lakjanak. Ebből születtek a cigányok között lakó un. „híd közösségek”. Világiak, szerzetesek, papok hivatásuknak érzik, hogy ilyen módon is elvigyék számukra az Evangéliumot. Ez nem mindenki útja. A legtöbb papnak gondoskodnia kell a plébánia híveiről, és az Egyházhoz más módon kapcsolódó cigány hívek felé is küldetése van.
Fontos kiindulási pont: hogy a lelkipásztor ismerje a cigányság sajátosságait; de a pasztoráció alapja az emberi kapcsolat, a baráti melléállás: a lelkipásztor fő eszköze, a szeret!
A cigánypasztoráció két frontja.
A cigánypasztorációban a lelkipásztornak két felé kell figyelnie. Kapcsolatot építeni a cigánysággal, és egyidejűleg kezelni a többségi társadalom előítéleteit, sokszor elutasítását.
A templomba járó híveket föl kell készíteni, nehogy az előítéletek akadályozzák a cigány testvérek befogadásában. A cigány emberek lelkek, akik Istent keresik. Isten előtt mindnyájan boldogságra, szeretetre éhező személyek vagyunk, akik csak tőle kaphatjuk meg, amit keresünk. Az egyházközségnek befogadóvá kell válnia. Sokszor a befogadás első lépése a megbocsátás.
A cigánypasztoráció problémája kettős. Az egyik, hogy a cigányság nehéz szociális helyzete, súlyos mindennapi megélhetési gondjai annyira lekötik a cigány emberek minden figyelmét, erejét, hogy az Egyház örök életről szóló üzenete nem éri el őket. A másik fő probléma, hogy a cigány ember távol tartja magát az Egyháztól, mert saját kultúrájának, önazonosságának elveszítését félti. Mindebből következik, hogy ha az Egyház pasztorálisan közelíteni akar a cigányokhoz, nem teheti meg, hogy ezt a két problémát ne kezelje.
A kettős csapda. Két irányba tévedhet el a lelkipásztor, aki a cigányság felé fordul. Az egyik tévedés, ha látva a cigányság nehéz helyzetét, elkezdődik a szociális segítség, az iskolai felzárkóztatás és ebben le is ragad az akció. Ehhez hasonló csapdába esik, aki valamiféle „enyhített evangéliumot” kínál a cigányságnak (inkulturációt hangoztatva!). Az emberi segítségnyújtásban megrekedt akció a cigány embereket az örökös „segélyezett” szerepébe degradálja, ezzel az emberi méltóságot sérti, mert pusztán az evilági egzisztenciát akarja megteremteni. (Bár erre is szükség van). Mi éppen úgy tartozunk nekik az Egyház életével, az evangéliumi jó hírrel, mint bármilyen más néphez tartozó embernek. Joguk van hallani, befogadni Isten Igéjét, az Egyház teljes jogú tagjává, nagykorú kereszténnyé válni.
A kérdés tehát: akarunk-e, az Egyházat szerető és hitükben öntudatos cigány embereket, papokat, szerzeteseket és világiakat, akik felelőséget éreznek cigány testvéreikért is, és maguk végzik majd a cigánypasztorációt? Ha igen nem elégedhetünk meg csupán az anyagi, kulturális és társadalmi felzárkóztató akciókkal. Az Evangélium, a vatikáni dokumentum szavaival is: „cigányok és nem cigányok közötti teljes közösség”-re hív.2
Egy másik csapdába vezet az a lelkipásztori magatartás, amely csak lelki táplálékkal közeledik hozzájuk, de nem nyújt emberi segítséget. Lehet, hogy ideig-óráig sikerül föllelkesíteni közülük azokat, akik az Isten Igéjének befogadásáért hősi erőfeszítésre vállalkoznak. Hosszú távon azonban a többséget fölemésztik a megélhetési gondok, a kulturális és társadalmi hátrányos helyzetből fakadó identitászavar. Ez a lelkipásztori magatartás legfeljebb kevesek számára nyit esetleg utat, akik képesek erre a hősi erőfeszítésre. Szükség van az emberi segítségnyújtásra is, a megélhetés, a kulturális felzárkózás területén, hogy az identitásukban megerősödött, a magyarokkal egyenrangú hívő cigány testvérek élhessenek, egy befogadó Egyházban.
Bizonyos cigánypasztorációs kezdeményezések, hol az egyik, hol a másik csapdába feneklettek meg. A cigánypasztorációban az emberi segítségnyújtás és az igehirdetés közötti egyensúlyra van szükség. Egyik a másikat kiegészíti, erősíti. Természetesen vannak olyan időszakok, amikor utunk során egyik vagy másik elem túlsúlyba kerül, a lelkipásztor szemléletében, törekvésében azonban folyamatosan jelen kell lennie a Szentlélek adta egyensúlynak. Ez a törekvés soha nem jelenthet azonban türelmetlenséget

A tanulmány teljes terjedelemben a www.ceferino.hu oldalon olvasható.

Módosítás dátuma: 2011. január 21. péntek, 04:06
 
Copyright © 2024 Kethano Drom - Közös Út. Minden jog fenntartva.
A Joomla! a GNU/GPL licenc alatt kiadott szabad szoftver.
Fordította a Magyar Joomla! Felhasználók Nemzetközi Egyesülete
 

Tehetség

Örökségünk nyomában

PTK roma tananyagok

Emlékezet

Portré

Közös Út a Facebookon

Mottó


„A cigány kultúrának intézményekre van szüksége...
Én ezt egy kulturális autonómia intézményrendszerén belül képzelem el, amely nem szavakból, hanem láncszemként egymáshoz kapcsolódó intézményekből állna.”

***

Részlet Orbán Viktornak  2008. április 11-én elhangzott beszédéből.


 

Civilhang

SZEMlélek

Galéria