Ünnepelt ma az országunk, és ünneplőt öltött a hazai cigányságunk is, a magyar szabadságharc szellemiségének tiszteletére. Az esemény alkalmából a fővárosi Petőfi Irodalmi Múzeumban sor került a magas rangú állami kitüntetések átadására. A kitüntetettek prominens sorában üdvözölhettünk két cigány művészt, alkotót is:

Rostás-Farkas György  író- költő, műfordító, újságírót, a cigányság hagyományainak és nyelveinek kutatóját, akinek munkásságát ezúttal a Magyar Köztársaság Babérkoszorújával méltatták, valamint Kathy-Horváth Lajos hegedűművész-zeneszerzőt, akit a Magyar Köztársaság Érdemes Művésze címmel tüntettek ki.

Cigányságunk kétszeresen is ünnepelhetett tehát -, ahogyan a kitüntetett személyiségek jelenlétén keresztül a roma kultúra evidenciája is jelen lehetett a legrangosabban elismert kulturális szférában. Fontos volt ez az aspektus mind a többségi -, mind a kisebbségi társadalom tagjai számára: jelzés értékű és jelentőségű arra nézve, hogy a roma kultúra permanens építőeleme a magyarnak.

Ahogyan évszázadokon keresztül összefonódtak népeink sorsai, kultúrái, s alkották meg főként a művészeti ágazatok régióiban azt a semmi máshoz nem fogható szimbiózist, ami mindkét nép saját kultúrájának kölcsönösen a gazdagodását szolgálta és segítette elő -, úgy a kettős identitású kitüntetett művészek jelenléte is méltán bír azzal a figyelemfelkeltő üzenettel, hogy a roma kultúrának biztos helye van mindnyájunk közös hazai kultúrájában.

Mindazoknak, akik más emberek bármely csoportjával identitásukban megegyezőnek érzik magukat (akár származási, akár vallási, vagy bármely szempont szerint), sosem szabad megfeledkezniük arról, hogy egyéni sikereik, eredményeik, de küzdelmük is egy nagyobb közösség képviseletében valósul meg; s ugyanígy a közösségeknek is sajátjukként kell, lehet illetve érdemes felfogniuk mindazokat a jelentős eseményeket, melyek az őket képviselő egyéniségekkel történnek.

Így a kitüntetett Rostás-Farkas György és Kathy-Horváth Lajos munkásságának elismerése a cigányság egésze dicsőségének és büszkeségének is értelmezhető, olyasminek, amit minden roma sajátjának érezhet, felmutathat, és erőforrásként is kezelhet, amelyből lendületet lehet venni további értékek megvalósításához.

Nem csak a cigányságnak, de minden népnek szüksége van olyan alakokra, akik életükkel és eredményeikkel példát statuálnak, akik a magában az emberben és környezetében feltárható kincseket elkötelezetten és állhatatos munkával kiaknázzák. Ilyen példákban a hazai történelem bővelkedik; és fontos is úgy lennie, hogy a vezércsillagok fényükkel hitet, reményt adhassanak, és bevilágíthassák a későbbi nemzedékek útját is.

Rostás-Farkas György vezércsillaga, ihlető forrása egykor Petőfi volt; sokszor leírta, elmesélte ezt, beszélgetések, író-olvasó találkozók alkalmával. Még kisgyermekként kapta meg édesanyjától a nagy szabadságharcos költő verseskötetét, akinek alakja és költészete reménysugarat és erőt adott neki küzdelmes-gyönyörű életútja bejárásához. A sors külön ajándéka, hogy ezt a szép kitüntetést éppen a vezércsillagáról elnevezett múzeumban vehette át, éppen március 15.-én! (Ahogyan egykor az írói-költői munkássága másik meghatározóan nagy alakjának, József Attilának a róla elnevezett díját, éppen a halhatatlan nagy költő századik születésnapján!) „Nincsenek véletlenek” -, mondja meggyőződéssel; s én hozzá teszem: ez is szép példája a tudatosan vállalt küldetés beérlelődésének, kiteljesedésének.

Kívánom, hogy kitüntetett költő-írónkra és zeneszerzőnkre csakúgy, mint a mellettük felvonuló elismert munkásságú prominens egyéniségekre, mindnyájan: cigányok és magyarok egyaránt nagyon büszkék tudjunk lenni! Végezetül pedig álljon itt életútjuk néhány állomásának vázlata:

Rostás-Farkas György (Újkígyós, 1949. február 28.) A Magyar Írószövetség tagja, a Magyar Újságírók Országos Szövetsége cigány szakosztályának elnöke. 1970-1988 között a Lapkiadónál szerkesztő, felelős szerkesztő, főmunkatárs, 1990-től a Magyarországi Cigányok Érdekszövetségének elnöke, 1989-től a Cigány Tudományos és Művészeti Társaság elnöke. 1993-tól a Közös Út - Kethano Drom főszerkesztője.

1994-től a MÚOSZ cigány szakosztály elnöke 1995-1999 között a budapesti roma kisebbségi önkormányzat elnöke, az Országos Cigány Kisebbségi Önkormányzat elnökségi tagja. Negyedszázadnyi könyve mellett munkásságát méltatja: Móricz Zsigmond Irodalmi Díj (1984), A Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztje (1994), Budapestért Díj (1994), Kiváló Ismeretterjesztő (MTA, 1995), Kisebbségekért Díj (1998), József Attila-díj (2005), Békés Megyei Kisebbségi Díj (2009), valamint a ma átvett Magyar Köztársaság Babérkoszorúja díj (2011).

Kathy-Horváth Lajos híres zenész családban született, az OSZK Zenei Stúdiójában folytatta tanulmányait. Zeneművészetét a műfajok összegzése jellemzi. A kortárs - fúziós és free - dzsessz előadójaként a hetvenes évek kezdetén, többek között a Rákfogó, a Ráduly, a Szakcsi és a Szabados együttesekben vált ismertté. Az esküvő (Hungaroton, 1974) című kiemelkedő jelentőségű zenei produktum volt az első lemezfelvétel, amely rögzítette egyéni játékát. 1976-tól Franciaországban Ivry Gitlis növendéke lett, 1983-ban a Menuhin rendezte Bartók Emlékverseny I. díját nyerte meg, majd Yehudi Menuhin 1985-ben tanársegédjének választotta. Magyarországra 1990-ben tért vissza. Azóta a Filharmónia szólistájaként koncertezik, és emellett 1996-ban megpályázta és elnyerte a - cigány kulturális központként, illetve az első cigány színházként működő - Napház igazgatói tisztségét. Zeneszerzői és előadóművészi munkássága elismeréseképpen 2001-ben a Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje állami kitüntetéssel jutalmazták. A Fővárosi Közgyűlés 2010-es döntése értelmében Kathy-Horváth Lajos a FROKK igazgatója.