Vándorlók címmel jelenik meg a Kossuth Kiadó népmesék sorozatának legújabb kötete. Cigány népmeséket, apja meséit menti írásos alakba több kötetében a költőként ismert Rostás-Farkas György.

A Cigány Tudományos és Művészeti Társaság elnöke, a Közös út című roma magazin főszerkesztője állította össze a Népek meséi sorozat cigány mesés kötetét.

A cigány embert más kapcsolat fűzi a mesékhez, mint más népeket.

– Mást sem tudunk, mint mesélni. Egész életünket átszőtte a vándorlások ideje alatt, amíg úton voltak őseink az őshazából, és az új hazát keresték. Őszinte szívvel remélem, hogy meg is találtuk, itthon vagyunk. Én mesekutatóként talán úgy érzem, hogy kötelességem továbbadni az utánunk jövőknek azt, amit én is kaptam a nagy elődöktől. Minden történet él bennem, olyan elevenen, ahogy hallottam a nagy tűz mellett.

Mert minden éjszaka fellobbant a tűz, mintha bengáli tűz lett volna. Estétől reggelig meséltünk. Elmesélték a nagy titkokat, hogy az Öt tavak vidékéről vándoroltak el. Sokan azt is beleszőtték a mesekincsbe, hogy né-peink valószínűleg nagy bűnt követhettek el, és büntetésül kaptuk, hogy vándoroljunk. Az őshaza Északnyugat-India, de Görögország is őshazánknak számít, hiszen háromszáz évig éltünk ott. Mindenhonnan hoztuk a kultúra egy darabját. És keveredik bennünk a kettős identitás, a cigányság és a magyarság.

A nagy öregektől hallotta a régi történeteket… Megismerték így a történelmüket?

– Igen, ez a balladakincsünk, az eposzunk, a vándorlásunk története. Ebbe bele van szőve az életünk. Ha bárhol külföldön összejövünk, ott is mindig mesélünk. Így ismernek meg minket, mert aki nem ismeri a kultúránkat, idegennek tarthat minket. Akkor van baj, ha nem is kíváncsiak ránk.

Minden nép saját hagyományait meséli.

– Az évszázadok alatt átvették egymás mesekincsét. Hétfejű sárkány nálunk is van. Aztán szól a mese az okos, a ravasz cigányról, aki furfanggal legyőzi még magát az ördögöt is. Meg persze a halált, a boszorkányt, és még a földesúr, a király eszén is túljár. És aztán jön a jutalom.

A szokásokat viszik tovább a mesék is.

– Egész szokásrendszert. Az unokáimon is tapasztalom. Mindig visszakérdezem az unokáimtól, hogy utoljára milyen mesét mondtam. Melyik fa alatt, hogyan. És ők visszamondják. Csak az a félelmem, mi lesz, ha majd nem kérdezem vissza, nem felejtik-e el vajon? De hát én is emlékszem nagyapám történeteire. A sündisznóról azt mesélte, ember volt valamikor, nagyon régen. Az élete előtti életben. Akkora bűnt követett el a népe, a nemzete, a hazája ellen, hogy az isten elátkozta. A hátralévő életét sündisznóként kell leélnie.

Aztán egy másik, amit nem felejtek: Fehérre meszelt tornácos házba ment be az Isten egy vándor bőrében a földön járván. Aranyos kis parasztasszony kenyeret dagasztott. A vándor kérte, hogy délután, mikorra kisül a kenyér, adjon neki egy szeletet. Az asszony megígérte. Délután jött visszafelé az öreg, de az asszony sajnálta a kenyeret, ágy alá bújt vele, és magára húzta a teknőt, amiben dagasztott. Az öreg bement a házba, kérlelte az asszonyt, adna egy kis kenyeret. Végül azt mondta, sajnáltad a kenyeret az öreg vándortól, légy átkozott, egész életedben legyél teknős.

Egyre kevesebbet mesélünk. Elvesztettük a meséinket?

– Nagyon nagy baj. Úgy érzem, ha meghalok, kihal velem a kultúránk egy része, a meséink. Én vagyok az utolsó tölgyek egyike. És nem tudom, van-e visszavezető út. Úgy fogalmazhatnék: elágazódtak az utak, és nem biztos, hogy találkoznak. Vissza kell térnünk a mesekincsünkhöz. Remélem, hogy még mindig mesélnek a szülők, nagyszülők este a gyere-keknek. Én mindig vártam gyerekként. Anyám mindig így kezdte: Egyszer volt, nem is olyan régen, Küküllő vármegyében élt a nagy család… Otthon most már én vagyok a Rostás papó, tizenegy unokám, öt hónapostól az egyetemistáig elvárja tőlem, hogy meséljek.

Milyen alakjai vannak a cigány meséknek?

– Itt is megvan például a három testvér alakja, és az ő kalandjaik. Az egyik mesében útnak indulnak, mesterséget tanulnak, utána találkoznak. Az egyik szabónak, a másik vadásznak, a harmadik lakatosnak tanult. Jön a hír, hogy a királylányt elrabolta a hétfejű sárkány. Ők hárman jelentkeznek a királynál, és csak úgy tudják legyőzni a sárkányt, hogy összefognak, mindegyik a saját szakmájával győz. Nagy szerepe van a cigány mesékben a halálnak, a halottaknak, a kísérteteknek, a visszajáró lelkeknek, ahogy a keleti népeknél.

A most megjelenő 10. kötet a cigány népmesék gyűjteménye. Olvashatnak az igazságtevő királynéról, Mogáról, a nagyerejűről, a török basa lányáról. Megismerhetik a kőszívű királylány és a Nap gyermekeinek történetét is.

A könyvsorozat médiatámogatója a Metropol hírújság. A kötetek nem kerülnek könyvesbolti forgalomba. Az újságárusoknál megveheti őket.

A kötetekre elő is fizethet a kiadónál. Tel.: 06/1-225-8400, 225-8401, 201-9582, e-mail: Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.

(Forrás: metropol.hu/Balázs Éva)