Halál, haldoklás, gyász antropológiája 
 
-          Házi dolgozat – 
 
Készítette:
Jászfalussy Krisztina
Szegedi Tudomány Egyetem
Általános Orvostudományi Kar
Másodéves általános orvostanhallgató
 
 
 Bevezetés, kutatási cél:
  
Házi dolgozatom témájául a gyász antropológiáját választottam. Első hallásra meghökkentőnek tűnik a téma, mert az emberek többsége nem szívesen beszél az elmúlásról. Holott az elmúlás hozzá tartozik az élethez, úgymint a születés, hisz aki egyszer megszületett el is fog távozni. A halál tényének feldolgozása és a gyász mikéntje számomra érdekes kérdéseket vetett fel. Vajon hogyan élik meg az emberek az elmúlást, hogyan kezelik az ilyen szomorú helyzetet, mit tesz az ember, amikor már nem tehet semmit az élet örök törvénye ellen. Vizsgálataimat általános szakirodalmi feldolgozással kezdem. Kutatásom alatt egyre kíváncsibb lettem a cigányság temetkezési és gyászolási szokásaira. Szakirodalmi tények mellett nagy segítséget kaptam Rostás-Farkas Györgytől (Cigány Tudományos és Művészeti Társaság elnöke), akinek ez úton is köszönöm megtisztelő segítségét, együttműködését.  

A halál közeli élmények, az orvostudomány fejlődése, az atomfizikára épülő új filozófia – Heisenberg mondása: „Engem Isten léte nem érdekelt, de a munkám során találkoztam vele” – a tudományt és a hitet egyeztethetővé teszi, a halál titkainak kutatása alatt. Alakul az új halálszemlélet, változik a temetés módja. A múlt században a gyászolókat még segítették a rítusok, a rokonok, a barátok, a társadalom, támaszt nyújtott a vallás, segített a hit. Manapság egyre inkább elterjedt a „hősiesség”, ha az ember gyorsan munkába áll, nem mutatja a gyász jeleit, nem visel fekete ruhát. A gyásztípusok között érdemes megemlíteni a patológiás gyászt, melynek okai többfélék lehetnek: az elhunyt és a gyászoló közötti túl szoros kapcsolat, vagyis szimbiózis, a váratlan veszteség súlya, ambivalens érzelmek a halott és a gyászoló között. A gyász súlyossága miatt külön patológiás veszélyeztető oknak tekinthető a gyermek elvesztése. (1)
A halált egyik civilizáció sem tudja sem megközelíteni, sem kikerülni. A halál talánya, a lét és nemlét, a van és a nincs egymást feltételező és kizáró viszonya mindig is azon nagy kérdések közé tartozott, amelyre minden korban megszülettek az adott kultúrára jellemző válaszok. A törekvések a halál titkának megfejtésére irányulnak. Élet és halál bárhogy is tiltakozunk ellene, nem választható szét. A halál társadalom története, többek által vizsgált hatalmas terület. (2)
A halállal kapcsolatos képzetek és félelmek folyamatosan változnak. Először is le kell tisztázni, mikor lehet valakiről azt mondani, hogy halott. A vég határai több szempontból is elmosódni látszanak. A biológiai határ kérdése sem volt mindig egyértelmű. Korábban a meghalást általában a légzés megszűntéhez kötötték és nem igen különböztették meg az ájulástól. A halottat legtöbbször nem látta orvos, így előfordult, hogy hosszabb eszméletvesztésre koporsóba helyezték az illetőt. A „tetszhalálok” gyakorisága miatt a 18. és 19. századi orvostudomány fontos kérdésévé vált a halál fogalmának meghatározása és kritériumainak megállapítása. Egy ember halála nem csak biológiai funkcióinak végleges megszűnésével következik be. Használjuk a halál kifejezést az „életvesztés” más formáira is. A társadalmi- és a szociális halál, vagyis a betegség, erkölcsi okok miatti teljes elszigetelődés és az emberi kapcsolatok elvesztése is idetartozik. Ezen „halálok” gyakori következménye a pszichikai halál, az életösztönök, az életért való küzdelem feladása. A gyász pszichológiai szempontból életünk veszteségeire adott természetes válasz. Az elveszett kapcsolat időtartama nem csak egyénenként, de koronként és kultúránként is változó. A gyászév kifejezéssel a legtöbb kultúrában találkozhatunk, ami valójában nem a gyászidőt kívánja megszabni, csupán azt érzékelteti, hogy egy év leforgása alatt átélünk minden évfordulót (születésnapot, névnapot, ünnepeket), amit ezentúl a másik nélkül kell eltöltenünk. Ezek az évfordulók általában visszaidézik és felerősítik a gyásszal kapcsolatos fájdalmas érzéseket, ezért egy évnél rövidebb idő alatt a gyász ritkán zárul le. Sokszor azonban a következő év sem hoz enyhülést a fájdalmunkban. (2)
Korábban inkább csak koporsós temetés volt. Hazánkban Debrecen városa létesített elsőnek halotthamvasztót, 1932-ben. Többhelyiséges, díszes ravatalozó épült a nagyerdei temetőben, Borsos József tervei szerint. Az épület alagsorában kapott helyet a halotthamvasztó, amely ma ipari műemlék, magyaros stílusban. (1)
A régi hagyományok ugyanakkor azt is „megkövetelték”, illetve lehetővé tették, hogy az összeszedettség görcsös oldására fájdalmunknak is hangot adhassunk. A ház „gyászba öltöztetésén”, kitakarításán, a ravatalozásra és a torra való felkészülésen kívül, a halott melletti virrasztás és siratás is jelentős szerepet kapott. A ravatalozás és a virrasztás fontos lehet az elengedés és a megtartás egységének kifejezésére, hiszen a szeretett lény, bár már kiemelt helyen, de még itt van velünk. (2)
 

   Minta és módszer:
 
Dolgozatomban részletesen a cigányság gyász, és temetkezési kultúrájával foglalkoztam átfogóan. Ehhez Rostás-Farkas György Úr nyújtott nagy segítséget, akivel sikerült egy személyes beszélgetésre összeülni, így „első kézből” sikerült információt kapnom a cigányság hagyományvilágából.
Fontosnak tartom, mielőtt ténylegesen rátérnék a gyász kultúrájára, tisztázni néhány dolgot a cigányok eredetéről és születéséről.
A cigány kultúrában a születéstől a halálig minden ünnep nagy szertartás. A cigányok napkeletről jöttek, keleti kultúrát örököltek. Úgy gondolják, hogy a születés pillanatától a sorsuk eldőlt, és minden cselekedetüknek súlya van. 700 éves vándorlásuk után letelepedtek. Magyarországon konszolidált volt a helyzet. Az 1400-as évekre vezethető vissza, amikor Zsigmond Király menlevelet adományozott első László Vajdának, felhatalmazta, hogy szabadon vándorolhassanak. (7) Alapjába véve a cigánynép menekülő-, vándorlónép. Több legenda is őrzi a titkokat, melyeket most a 21. századba próbálnak megfejteni, hogy az ősök bűne miatt zarándokoltak, de az is lehet, hogy vándorlásra teremtetett a cigányság.
Egyaránt a születésnek és a gyásznak is megvannak a maga hagyományai a cigányságban.