Címlap CTMT Általános Roma-integráció: javaslatok

Lovaricko shibako grizhipe

Kiadványaink

Radio Romano

Archív

Csatka

Közös Út Baráti Kör

Blog

Névjegy

Gindima

Tumencaj muro dyi sagda. Te na bisterdyon pa jekhavreste, zhikaj e luma luma avla,..

http://rfgy.blog.hu/

Portré

Rostás-Farkas György

CTMT videók

GTranslate

 

Rólunk

Roma-integráció: javaslatok PDF Nyomtatás E-mail
Írta: Administrator   
2011. február 09. szerda, 13:44

A Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium romaügyeket felügyelő miniszteri biztosa, Farkas Flórián, a közelmúltban kérdőívben fordult a civil szervezetekhez, hogy ismertessék eddigi tevékenységüket és fogalmazzák meg javaslataikat a roma-integrációval kapcsolatban.

A javaslatok reményünk szerint megfontolásra találnak és nyilvánosságot is kapnak. Az alábbiakban néhány részletet idézünk a Cigány Tudományos és Művészeti Társaság által beküldött észrevételekből.

Véleménye szerint a roma integráció területén, milyen további programokra lenne szükség, amely valós eredményeket jelentene?

1. A roma integráció vonatkozásában véleményünk szerint tisztázni kellene, hogy a probléma szociális és szegénységi kérdésként való kezelése mellett milyen szerepet kap az oktatási és kulturális felzárkóztatás. Erre nézve nem látunk világosan körvonalazódó kormányzati szándékot. (Jól lehet, Orbán Viktor elnök úr még 2008-ban az MTA székházába elmondott beszédében határozott ígéretet tett a cigány kulturális autonómia lehetőségeinek biztosítására.)

2. Az Országos Cigány Önkormányzat eredeti feladatai között is első helyen szerepelt ez a terület, reméljük, hogy az újonnan megválasztott testület fontosságának és történelmi súlyának megfelelően kezeli majd a cigány kulturális autonómia kérdését.
Bízunk abban, hogy ez megnyilvánul majd a kisebbségi sajtó és média korrekt támogatásában, a régóta áhított intézményrendszer kiépítésében és folyamatos, szakszerű, a cigány kultúra valamennyi területére kiterjedő működtetésében.

3. Oktatás és ösztöndíjak:

- A most körvonalazódó felső és közoktatási törvény kapcsán már számos kétely fogalmazódott meg, ami a hátrányos helyzetű, elsősorban cigány fiatalok szegregációját érinti. Tisztában vagyunk azzal, hogy nagyon sok helyen nem valósítható meg az integrált oktatás az elszigetelt telepszerű körülményekben élő csoportoknál, de veszélyes tendenciának tartjuk az integráció követelményének feladását, és nem látunk garanciát a szegregált iskolák minőségére vonatkozóan.

- Emellett, ahol erre igény mutatkozik fontosnak tartjuk a nemzetiségi oktatás megerősítését és a roma-szakkollégiumi rendszer kiépítését.

- Reméljük, hogy a cigány fiatalok új ösztöndíjazási programja sikeres lesz, jelen pillanatban azonban nem látunk megfelelő garanciát az objektív megítélésre azt illetően: ki jogosult és ki nem. Az un. jók és a rosszak, jogosultak és jogosulatlanok kijelölése nagy körültekintést igényel, s ha az illetékes helyi szervek nem állnak emberi és erkölcsi értelemben is a helyzet magaslatán, újabb visszaélésekkel számolhatunk.

- Határozottan kiállunk azért, hogy a felsőoktatásban: a pedagógusképzésben, szociálismunkás-képzésbe, az orvosok és egyéb a humánerőforráshoz közvetlenül kapcsolódó szakemberek képzésébe, kötelező jelleggel, építsék be a modulok közé a cigány népismereti tantárgyakat. Ugyanezt javasoljuk a karhatalmi szervek esetében is.

A pályázati rendszer mely elemeinek változtatása könnyítené meg a forrásokhoz való hozzáférést és azok lehívását?

4. A pályázati rendszer hatékonyságáról:
- Írhatnánk itt a pályázatok egyszerűsítéséről, az adminisztráció racionalizálásról, az önrészek biztosításának segítéséről stb., de ezt valószínűleg megteszik mások is.

Néhány szempont, amit ezeken túlmenően megfontolásra ajánlunk:

- A legújabb intézkedések nyomán kialakuló erősen központosított pályázati rendszer hozhat jót, és hozhat nem kívánatos fejleményeket is. Minden bizonnyal előnye az átláthatóság, az egyszerűsített adminisztráció, ellenőrizhetőség. Ugyanakkor aggályos lehet a preferenciák szempontjából: kérdés ki, kik, milyen és valóban objektív szempontok, vagy egyéb preferenciák szerint döntenek-e majd a támogatásoktól.

A magunk részéről már most érzékeljük a civil szféra visszaszorulását a cigányság felzárkóztatását érintő programokban, anélkül, hogy hathatósan megjelenne helyettük az állami szektor részvétele.

Milyen egyéb javaslatai vannak?

A fentiekben több témát már érintettük, itt ismételten szeretnénk aláhúzni az intézményrendszer kiépítésének elodázhatatlan szükségességét. Ez megoldható, és az integráció egészét illetően nem nagyléptékű költségvetési tétel.

Sokakkal ellentétben ezt nem tartjuk luxusnak, még akkor sem, ha járva a vidéket tisztában vagyunk azzal a mérhetetlen nyomorral és kilátástalansággal, ami a cigányokat és egyes helyeken a szegénysorsú nem cigányokat is érinti.

„Nemcsak kenyérrel él az ember” – olvassuk a „könyvek könyvében”… S elgondolkodhatunk azon, vajon mennyiben járult hozzá a cigányság mai nyomorúságához az, hogy kiszakadva hagyományos életformáiból, közösségeiből, gyökértelenné válva, nemcsak anyagi, de erkölcsi értelemben is meggyengült létalapja. Manapság sok szó esik az un. tisztes szegénység modelljéről. Legutóbb Balog Zoltán államtitkár úr is utalt erre, az elérhető eredmények kapcsán. Számunkra mindezek után logikusnak tűnik, hogy a szellem és a lélek, az emberi tartás erősítése, a gyökerek, a kultúra ápolása ugyanannyira elengedhetetlen, mint a kenyér biztosítása.

A foglalkoztatás és a lakhatás problémái valóban nagy gondot jelentenek és belátható időn belül nem számíthatunk megoldásukkal. Ehhez, egy több generáción átívelő, folyamatos és mindenekelőtt változó politikai ambícióktól független nemzetpolitikai stratégiára, és annak következetes végrehajtására van szükség.

Aki figyelemmel kísérte az un. „cigánymozgalom” hazai történetét tudja, hogy 30 éve ugyanezekről a problémákról beszélünk, s a javaslatok is elhangzottak már néhányszor. Mégis itt tartunk, ahol ma tartunk, s a helyzet félő: még rosszabbodik.

Szívünkből, lelkünkből fakadó féltéssel figyelmeztetünk mindenkit, magunkat is beleértve, hogy nincs idő az elodázásra, a tettek és az összefogás ideje jött el, s ha ma nem teszünk meg mindent tisztességgel, becsülettel és az ügy iránti alázattal, akkor a jövőnket: cigányokét és nem cigányokét ássuk alá.


Budapest, 2011. február 1.



A Cigány Tudományos és Művészeti Társaság tagjainak nevében:

Rostás Farkas György, elnök

Módosítás dátuma: 2011. február 11. péntek, 17:41
 
Copyright © 2024 Kethano Drom - Közös Út. Minden jog fenntartva.
A Joomla! a GNU/GPL licenc alatt kiadott szabad szoftver.
Fordította a Magyar Joomla! Felhasználók Nemzetközi Egyesülete
 

Tehetség

Örökségünk nyomában

PTK roma tananyagok

Emlékezet

Portré

Közös Út a Facebookon

Mottó


„A cigány kultúrának intézményekre van szüksége...
Én ezt egy kulturális autonómia intézményrendszerén belül képzelem el, amely nem szavakból, hanem láncszemként egymáshoz kapcsolódó intézményekből állna.”

***

Részlet Orbán Viktornak  2008. április 11-én elhangzott beszédéből.


 

Civilhang

SZEMlélek

Galéria