Címlap 2010. 2. szám Az utolsó esély

Lovaricko shibako grizhipe

Kiadványaink

Radio Romano

Archív

Csatka

Közös Út Baráti Kör

Blog

Névjegy

Gindima

Tumencaj muro dyi sagda. Te na bisterdyon pa jekhavreste, zhikaj e luma luma avla,..

http://rfgy.blog.hu/

Portré

Rostás-Farkas György

CTMT videók

GTranslate

 

Rólunk

Az utolsó esély PDF Nyomtatás E-mail
Írta: Rostás-Farkas György   
2010. június 26. szombat, 09:36

  Nagy nemzeti egységről álmodoztam mindig, ahogyan a nagy elődök: Petőfi és Kölcsey is a maguk idejében. Amikor ezeket a sorokat írom 2010. májusa van.

Pestiesen szólva, nincs tavasz demokrácia nélkül… Jut eszembe, szeretet nélkül az ember semmi. Hogyan kapcsolódik ez a májushoz? Végtelenül egyszerű. Tavasszal minden újjászületik: a fa, a virág, az erdő, a mező. A szeretet pedig Isten adománya, nem kell koldulni érte, sem fohászkodni.

 

Különös világot élünk a siker és a hatalom bűvöletében… erkölcsi tartás nélkül azonban nem alkothatunk maradandót.

A lélek - tudjuk-, azé, aki megműveli. Tehát templom kell, iskola kell és szeretet kell. A felismerést pedig tetteknek kell követnie.

Hogy ezt miért mondom? Talán a sok megélt május és tavasz miatt, és talán azért is, mert én mindig érzem lefekvéskor és ébredéskor, hogy sokan szeretnek, úgy ahogyan én is sokakat szeretek. Május van. Ontja illatát az orgona és virágba borultak a fák…

Egy régi-régi, gyermekkori élmény jut az eszembe. 1957-et írtunk. Mária nővéremmel együtt Szabadkígyóson, Weickheim Antal József gróf birtokán töltöttem egy napot. Iskolai kirándulás volt, s mi először mehettünk el ilyen csodálatos helyre. Az a nap örökre emlékezetes maradt mindkettőnk számára, egy életre szóló élménnyel lettünk gazdagabbak.

Majális volt, ünnep volt. Ünneplőbe öltözött a szívünk, mint a barackfák. Őrültünk a tavasznak, a májusnak, a virágba borult fáknak, erdőnek és mezőnek… Ott azon a helyen, a kis patak még mindig úgy csobog, mint fél évszázaddal ezelőtt.

Az idő kereke nem forog visszafelé, s az a tavaszi nap sem tér vissza többé. De mégis ennyi év után is itt van, bennem él az érzések furcsa egyvelege; izgalom, kíváncsiság, öröm és büszkeség. A mezítlábas cigány gyerekek valóra vált álmai…

Ma is álmodom, mint a nagy elődök: Petőfi és Kölcsey a maga idejében.

Mi lenne, ha itt és most közöttünk élhetne Kölcsey? Biztosan figyelmeztetne, hogy az igazsághoz nem lehet hazugságon keresztül eljutni, elmondaná, hogy a népet nem lehet a nép nélkül szolgálni.

Erő az erőre, a hatalom a hatalomra, az érdek az érdekre hallgat. De tud-e az erő és a hatalom a tisztesség és a becsület hangján szólni, s képes-e önmagát felülmúlva szolgálni az érdek?

„Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek; Őrzők vigyázzatok a strázsán!”

 Nagy erkölcsi tanúságtételekre és üzenetekre van szükség. Mindenki várja a változásokat, s ez a történelmi pillanat nem fog még egyszer megismételődni. Egyáltalán nem mindegy, hogyan sáfárkodunk a lehetőséggel!

 2008. április 11-én, József Attila és Lakatos Menyhért születésnapján, a Tudományos Akadémia dísztermében elhangzott egy ígéret arról, hogy a cigányoknak lesz kulturális autonómiája.

Nagyot mertünk álmodni? A cigány kulturális intézményekről: a színházról, a múzeumról, a kutatóközpontról, nyelvi műhelyekről… Én mégis hiszem, hogy az álmok igenis valóra válhatnak. Ahogyan azt is, hogy ez az ország a mi hazánk is.

Áldott emlékű kolléganőm, dr. Ranner Gizella mondta egyszer, mikor külföldi utamról megérkeztem; tudja, hogy azért jöttem haza Nyugatról, mert él bennem a hazaszerelem.

Módosítás dátuma: 2010. június 29. kedd, 22:39
 
Copyright © 2024 Kethano Drom - Közös Út. Minden jog fenntartva.
A Joomla! a GNU/GPL licenc alatt kiadott szabad szoftver.
Fordította a Magyar Joomla! Felhasználók Nemzetközi Egyesülete
 

Tehetség

Örökségünk nyomában

PTK roma tananyagok

Emlékezet

Portré

Közös Út a Facebookon

Mottó


„A cigány kultúrának intézményekre van szüksége...
Én ezt egy kulturális autonómia intézményrendszerén belül képzelem el, amely nem szavakból, hanem láncszemként egymáshoz kapcsolódó intézményekből állna.”

***

Részlet Orbán Viktornak  2008. április 11-én elhangzott beszédéből.


 

Civilhang

SZEMlélek

Galéria