Újévi cikket írnék, a szeretetről illenék szólnom. Ehelyett szívszorító érzések kerítenek hatalmukba, mert a cigányság számára manapság inkább a megszégyenülés, mint a dicsőség jut osztályrészül. Agyamban és szívemben egyszerre visszhangzik egy Bibliában olvasott szöveg:

"...akár gyalázat, akár jó hírnév jut osztályrészül;
mint csalók, még is igazat mondók,
mint ismeretlenek, mégis jól ismertek,
mint akiket halálra szántak, mégis élnek,
mint megkínzottak, de belé nem haltak;
mint szomorúak, mégis mindig vidámak,
mint szűkölködők, mégis sokakat gazdagítók,
mint akiknek semmilyük sincs, mégis mindenük
megvan…! "(Újszövetség)

Népem sorsának összetettségét, ellentmondásosságát fejezik ki ezek a több évszázados, ősi sorok. Ma is íródhattak volna.  Roma testvéreimnek mintha örökkön örökké a túlélés keserves művészetét kellene gyakorolniuk. Mintha egyes egyedül ők lennének felelősek a szegénységükért, a munkanélküliségükért, a napról napra tengődésükért, az otthontalanságukért, a lakbér és közműdíjak nemfizetéséért, a tömeges, hiábavaló világgászaladásért… Mintha nem a világ fordult volna ki sarkaiból körülöttük, mintha nem a világpolitika húzta volna ki alóluk az amúgy is többnyire ingatag talajt.

A roma nem öngyilkosságra hajló fajta mostanság mégis szaporodik körükben is a reménytelenségbe hullás, az önkezű halál. Holott általában szomorúságukban is vidámak, szűkölködésükben is sokakat gazdagítók.

Népem kultúrája, hagyományvilágának számos vonása kiemelkedően csodás. S ha erre gondolok, máris elűzetett szívemből a kezdeti szomorúság, tollam már vidámabban rója a papírt. Hiszen még a karácsonyi időben vagyunk, s  az isteni kisded mindnyájunk szívében otthonos, aminthogy saját és testvéreink gyermekei is azok. Szegénységünk okán régebben sokszor letépték szívünkről gyermekeinket és intézetbe vitték.

Pedig amit mi adtunk nekik, a bőven omló szeretetet a szűkölködésben is, abban a legjobb intézetekben sem lehetett részük. Ma már, s ez nagyon jó, törvény mondja ki, hogy szociális okokból nem lehet a gyermekeket családjukból kiszakítani. Arra kell törekedni, hogy a szülő képes legyen gyermekei egészségét megőrizni, iskoláztatni, jól gondozni. De ehhez jövedelem és munka kell. A segély csak szükségmegoldás, éppen csak az éhhaláltól ment meg, ez pedig nem elég. S a segélyért való örökös kun-csorgás is megalázó, nem a magára valamit is adó, szabad embernek való.

A szegénypolitika, mert szociálpolitikáról itt és most aligha beszélhetünk még, százfelé is kiszolgáltatja a szegénypolitika alanyát, a segélyre szorulót, akár roma, akár nem. Szembe kell néznünk e ténnyel, még ha nehéz is, még ha tömegesen rá is szorulunk a segélyre, s ha az a vád is nehezen mosható le rólunk, hogy csak a segélyre várunk, dolgozni nem akarunk.

Vannak köztünk ilyenek is, nem is kevesen. De vannak már sikeres vállalkozóink is, kereskedőink is. S ahol az önkormányzatok munkaalkalmat adnak, a romák ott vannak. S ahol földet kaptak, ott gazdálkodnak, önellátásra, vagy árúik eladására termelnek. A legmodernebb biogazdálkodásban helyenként otthonosabbak már, mint a nem romák. A fiatalok közül pedig sokan legalább leérettségiznek, szakmát tanulnak, élve az ösztöndíj adta lehetőségeikkel. Lassan felismerik, hogy a XXI. század embere nem élhet tanulás nélkül, változni, változtatni tudás nélkül.

Egy ország, egy nemzet legnagyobb kincse a tudás, a művelt ember, az alkotó ember. Nincs az a mély gödör, amelyből ennek segítségével ki nem juthat’. Ennek az értékes társadalmi vagyonnak nem kis részét a romák adják.

Ugyanakkor tudjuk, hogy népünk nem jelentéktelen része még az elemi ismereteknek sincs birtokában, s hosszú időbe telik, míg a cigányság kineveli második, harmadik generációs értelmiségét.

Lenne miből, lenne kikből. Népünk különlegesen gazdag tehetségekben, sajátos, keleti-nyugati gondolkodásmóddal bír. És ami a kisdedeket illeti, nem fél a gyermekáldástól: a romáknál nem sztrájkol a gólya! És roma lakból nem megy el vendég éhen. Ha Mária és József majdnem kétezer éve, vándorlása során romáknál kopogtatott volna be, meleg étel és szállás is biztosan jutott volna nekik.

És szeretet, sok, sok szeretet.
Pazaroljuk ezt most egymásra. A szeretet olyan vagyon, ami nem fogy, hanem minél bővebben osztják, annál inkább növekszik.