A cél „sikeres és boldog ember nevelése”

  Ha néhány mondatban kellene bemutatnom azt a munkát, amit a Marcaliban működő Hétszínvirág Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény (továbbiakban Hétszín-virág Centrum) végez, akkor azt írnám le, hogy felismerték: az átlagtól eltérő gyermekekkel, átlagtól eltérő módon kell foglakozni a többségi iskolában is.

A Marcaliban működő Hétszínvirág Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény alapító okirata értelmében  a kistérségben élő emberek sajátos nevelési igényű gyermekeinek többségi általános iskolában történő oktatásához kapcsolódó integrált oktatásuk támogatását vállalta föl…

Ennek eredményeként a térségben úttörőként szakmai bázist hoztak létre. Megosztják az általuk felhalmozott szakmai tudást másokkal, és a térség iskoláiban tanuló sajátos nevelési igényű gyermekek egyéni személyiségfejlődésének kiteljesítése érdekében segítik a térségben dolgozó pedagógusok munkáját, átadva nekik módszereiket, tapasztalataikat, eszközrendszerüket. Pedagógusaik személyesen közreműködve segítik ezeknek a gyermekeknek a nevelését, oktatását, fejlesztését.

Az iskola jelenlegi tanulólétszáma 114 fő. Ebből hat fő középsúlyos fogyatékossággal élő gyermek. Az iskola normál általános iskolaként is működik, 10 ép értelmű gyermek is tanul itt. A kistérség öt iskolájából 53 gyermeket látnak el az utazó gyógypedagógusok. Az iskolában 27 fő az engedélyezett pedagóguslétszám, 8 asszisztens és kilenc technikai alkalmazott dolgozik az intézményben, és ezek közül 17 fő gyógypedagógus. Közöttük van pszichopedagógus, logopédus, szurdopedagógus, a tanulásban akadályozottakkal és az értelmileg akadályozottakkal foglalkozó…

Természetesen ennek az iskolának is, mint minden iskolának, sokféle sajátossága van. Ebben az iskolában az a specialitás, a sajátosság, hogy az itt tanuló gyermekek többsége roma nemzetiségű. A jelenlegi létszámadatokat pontosan nem lehet megállapítani, mert a nemzetiségre vonatkozó adatokat már nem lehet nyilvántartani. Ezeket a gyermekeket nyilvánították szociális alapon enyhe fokban értelmi fogyatékosnak. Nevelésük-oktatásuk kihívást jelentett az iskolának.

Azért, hogy pedagógusaink eredményesebben foglalkozhassanak a gyermekekkel, továbbképzéseket szerveztek, amelyen a tantestület is megismerkedett a roma kultúra hagyományaival, szokásaival, nyelvével. Amikor megfogalmazódott az a kormányzati szándék, hogy a sajátos nevelési igényű tanulók közül azokat, akik együttnevelhetők más gyermekekkel a normál tantervű osztályok keretei között, azokat együtt kell nevelni és a többségi iskola osztályaiban kell elhelyezni, akkor ebben az iskolában is megjelentek azok a félelmek, amelyek az összes többi hasonló tevékenységet folytató gyógypedagógiai intézményben megjelentek. Az iskola ekkor is aktív szerepet választott és 2002 utolsó nevelőtestületi értekezletén két járható utat jelölt ki magának.

Az egyik, hogy szolgáltató centrumként a gyógypedagógusok, pedagógusok szakszolgálati és szakmai szolgáltatói feladatokat látnak el, vagy fennmaradása érdekében feladja hagyományait és általános iskolai feladatokat fölvállalva integráltan neveli a területén élő családok gyermekeit. Ennek a kérdésnek az eldöntéséhez is a maguk alaposságával láttak hozzá.

Előzetes tapasztalataikat, valamint azt vették figyelembe, hogy a térség óvodáiban hány sajátos nevelési igényű gyermek jelent meg. Úgy döntöttek, hogy az első lehetőséget választják. Ettől a pillanattól kezdve indult el az ennek megfelelő tudatos fejlesztés is. Ennek érdekében ismét elkezdték a szakemberek képzését, átképzését. 2005-re a gyógypedagógus-létszámuk 13 főről 20-ra emelkedett.
Módszertani képzéseket szerveztek azért, hogy bővítsék azt az eszköztárat, amely a pedagógusok rendelkezésére áll ahhoz, hogy az eltérő képességű gyerekek is a nekik leginkább megfelelő módszerek segítségével tudják megszerezni a szükséges ismereteket. (…)

A pedagógiai rendszer elemei
Pedagógiai Program: Az iskola arculatát, „személyiségét” meghatározó dokumentum. Az iskola tantervét 2004-ben akkreditálták és teljes terjedelmében elérhető a 2004/68/II számú Magyar Közlönyben vagy az OM weboldalán.

Gyermek Pedagógiai Program:

Alsós Délután Programja: Az 1–4. évfolyamon direkt irányítású képességfejlesztés az önálló tanulás képességének kialakítása érdekében, kézműves, művészeti, mozgás, sport jellegű foglalkozásokon
Felsős Délután Programja: Az 5–8. évfolyamon önálló választású szabadidő szervezése, az egyéni fejlődés megvalósításához a tanulási utak biztosítása, önmegvalósításban a készségek, képességek fejlesztése technikai, művészeti, ismeretszerző, mozgás-, sport-, mentálhigiénés, környezetvédelmi, játéktevékenységekben.
Részprogramok: Tartalmazza az egészségvédelmi, környezetvédelmi, tanóra-vezetési, projektszervezési, szülői kapcsolattartás programjait.
A pedagógiai elképzelés leírásának elemei, konkrét dokumentumai: Kerettanterv, modulleírások, eszközelemek közül a tanterv tartalmazza az információhordozók listáját, feladathordozókat.

Tanterv: 2001-ben a kerettantervtől eltérő, NAT kompatibilis akkreditált programcsomag, enyhe értelmi fogyatékosok iskolái számára 2004-ben elfogadott kerettanterv.
Projekttervek: Alapszolgáltatásként lehetőséget nyújt az egyéni tanulás megvalósításához 1 héten át, szabad választással 16 témában, vegyes évfolyamú csoportokban.
Közös óra terve: 5–8. évfolyamon a szociális kompetenciák fejlesztése az osztályfőnöki órák helyett.

Alsós Adaptációs Program: Az első évfolyam első félévében az óvoda–iskola átmenetet segítő, intenzív iskolára előkészítés, a hátrányok leküzdése érdekében.
Felsős Adaptációs Program: A felső tagozaton az Iskolába érkező tanulók felzárkóztatása a tanulási technikák és az iskola rendszerének megismertetésével.
Délutáni programtervek: Az Alsós Délután Programjának és a Felsős Délután Programjának tematikus tervei, és a hozzájuk kapcsolható képességfejlesztő terápiák. (…)

A felsorolás jól szemlélteti, hogy milyen széles körű és minden oktatási folyamathoz kapcsolódó, minden oktatási mozzanatra kiterjedő a Hétszínvirág Centrum pedagógiai rendszere. Például az alsósoknak a délutáni programok közül (8. melléklet): origami, informatika, ügyes kezek, német, furulya, aerobik, gyermeki jogok, rejtvényfejtés és választható az újságírás, szabás-varrás, bábkészítés, rejtvény, foci, citera, közlekedési ismeretek, kézműves stb. foglalkozásokat indítottuk.

 A felsősöknek is hasonló, csak kiegészült néhány olyan foglalkozással, mint a főzés, kötés, kerámia, üvegfestés, cigány-tánc, ismeretszerzés területén multicenter, tanulószoba, könyvtár, bibliai mesék, amelyek fiatalabb korban még balesetveszélyt jelentenek vagy más okból nem szervezhetők. Az iskolának a gyermekek életviteli ismereteihez kapcsolódóan saját „bankja, hitelrendszere, fizetőeszköze” van.

Ezzel is modellezik az életben működő folyamatokat. Vállalkozásokat is generálnak a bevételek termeléséhez stb. Tanulmányi versenyeket szerveztek a partner-iskolákban az ép és a sajátos nevelési igényű gyermekek között. A hagyományos tanulmányi verseny a hagyományos értékelési gyakorlatot képezi le. Projektszerű tanulmányi versenyt szerveztek, ahol az együttműködés és a teljesítmény összességének a megjelenése a lényeg, ahol az a fontos, hogy tudják-e prezentálni az eredményeiket, mint a kutatók. A művészeti fesztiválon, ami a tanulmányi versenyhez is szorosan kapcsolódik, még a témákat sem határozzák meg. A gyermek dönt, hogy kikkel és mit szeretne bemutatni.

A szegregáltan oktató iskolák gyermeklétszámának csökkenésével és a sajátos nevelési igényű gyermekeknek a többségi osztályokban való megjelenésével együtt szép lassan kialakult az igény az utazótanári hálózat segítségével megvalósítható szolgáltatások iránt. Főként a logopédiai ellátás, korai fejlesztés, továbbképzés, tanácsadás, mérés-értékelés területén jelentkeztek az igények. A pályázati lehetőségek kihasználásával az iskola egyre több utazó gyógypedagógust tudott bekapcsolni a szolgáltatásába. Erre az előzetes felkészülés alapján már a személyi feltételek is megteremtődtek.

Azt tapasztalták, hogy nem minden kolléga vállalja szívesen az együttnevelés programját, bár tudja, hogy az iskola – ezáltal a munkahelye – megtartásához a gyerekek helyben tartása szükséges. Ez a fenntartó érdeke is, hiszen így a normatív támogatás nála marad, többletszolgáltatást nyújthat a tanulói számára, valamint a gyermekek helyben maradnak, van egyfajta munkahelymegtartó jellege is, mert egyes esetekben a befogadás osztálylétszám-csökkenést is jelent. Ugyanakkor ott van az a veszély is, hogy az emelt normatív támogatás eltűnik az iskola költségvetésében.

Ebbe a folyamatba illeszkedik a Hétszínvirág Centrum. Jelenleg a kistérségben működő önkormányzatok képviselői, az iskolák igazgatói és a Hétszínvirág Általános Iskola vezetője háromoldalú megállapodást kötöttek hosszú távra arról, hogy az emelt fejkvóta egy részéből a sajátos nevelési igényű gyermekek speciális megsegítése történjen.

A fogadó iskolák nevelőtestületeinek attitűdjeiben is van egyfajta kettősség a kérdésben. Amíg az egyéni megsegítést igénylő gyermekről csak beszélünk, addig elfogadásra talál a gondolat, azonban amikor ott ül az osztályban, szembesülnek a saját előítéleteikkel. Sőt, néha az is kiderül néhány gyermekről, hogy egy-két év múlva a nevelése mégis szegregált intézményben valósítható meg. (…)

A tanulmányt teljes terjedelmében az oki.hu oldalon olvashatják.
http://www.oki.hu/oldal.php?tipus=cikk&kod=szervfejl-Nyiri-Hetszinvirag

(A  Hétszínvirág Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény képviseltette magát a Cigány Tudományos és Művészeti Társaság 20. nemzetközi tudományos konferenciáján. Az intézmény történetét és pedagógiai programját  Bertalan Edit igazgató mutatta be.)