Címlap 2010. 4. szám Túllépni a saját árnyékunkon

Lovaricko shibako grizhipe

Kiadványaink

Radio Romano

Archív

Csatka

Közös Út Baráti Kör

Blog

Névjegy

Gindima

Tumencaj muro dyi sagda. Te na bisterdyon pa jekhavreste, zhikaj e luma luma avla,..

http://rfgy.blog.hu/

Portré

Rostás-Farkas György

CTMT videók

GTranslate

 

Rólunk

Túllépni a saját árnyékunkon PDF Nyomtatás E-mail
Írta: Bakay Péter   
2010. október 30. szombat, 12:49

Amikor evangélikus cigánymisszióról beszélünk, bár egyértelműen a két komponensből a cigánymisszió a lényeg, de mégis, úgy érzem, kiindulásként az evangélikus jelzővel kell foglalkoznom, és innen megközelítenem a célt, a cigányság misszionálását, illetve annak bemutatását. Az evangélikus teológiai gondolkodás (mely igen kívánatos lenne, ha nem maradna csupán a gondolkodás szintjén, hanem a gyakorlatban is átütőn megjelenne) középpontjában az evangélium áll. Ebből ered egyházunk neve… Az evangélium, azaz az örömhír. A hírekbe belefulladó világunkban a millió ál örömhír mellett a Jézus Krisztusról szóló örömhír. Az a mérhetetlen kiváltságunk, hogy nem nekünk kell erőlködni ennek pontos definícióján, mert legerőteljesebben ő maga határozta meg, amikor egy profanizált, tehát természetessé tett félszakrális térben, tehát Isten jelenlétében, a názáreti zsinagógában, egy provinciális provincia félreeső településén az ad hoc egybegyűlteknek elmondta forradalmi világlátását, küldetése esszenciáját: Az Úr Lelke van énrajtam, mert felkent engem, hogy evangéliumot hirdessek a szegényeknek; azért küldött el, hogy a szabadulást hirdessem a foglyoknak, és a vakoknak szemük megnyílását; hogy szabadon bocsássam a megkínzottakat, és hirdessem az Úr kedves esztendejét.

Figyeljük csak mindezt a cigányság mai helyzetére vonatkoztatva – akár szó szerint, akár a szószerintiséget gazdagító átvitt értelemben: …evangéliumot hirdessek a szegényeknek;  … a szabadulást hirdessem a foglyoknak, és a vakoknak szemük megnyílását; hogy szabadon bocsássam a megkínzottakat, és hirdessem az Úr kedves esztendejét. Hát nem erről, ennek szükségességéről van ma szó szinte betűről betűre? Akár nyugodtan kinevezhetnénk egyházunk cigánymissziós mottójának, elvi alapvetésének! Úgy gondolom, a lényegnél vagyunk. Az evangélium, az hír – ami ugye beszéd, ami ugye sokaknak/sokunknak könnyen megy, és ami, ugye el is száll. Csakhogy e mögött a jézusi beszéd mögött ott volt a mindennapi és kézzelfogható és hatékony cselekedet, valamint a legfőbb hitelesítő, a kereszthalál – nem is beszélve a feltámadásról.


Kénytelen vagyok nagyon röviden egy történeti hátteret felvázolni, mert e nélkül nem lehet megérteni a jelenkori helyzetet. Az evangélikusság mintegy 500 éves magyarországi jelenlététől lényegileg távol állt a misszió gondolata, gyakorlata. A struktúrát erősítő, és a fennmaradást biztosító küzdelmei dogmatikai, majd jogi, bizonyos értelemben hatalmi jellegűek voltak, a népegyházi keret hamarosan kemény burokká kötött. Üdítő kivétel volt a pietizmus korszaka az újkor közepén. Kifejezetten missziós tevékenységgel a 20. sz. első felében találkozunk, amíg a kommunizmus lánctalpai ezt is szét nem trancsírozták. Ekkor, tehát a lánctalpakig, mozgalmi keresztyén hatásra (KIE, népfőiskolai mozgalom) erőteljes és termékeny munka folyt a paraszt és iparos fiatalok, valamint - érdekes módon - a zsidóság felé. Még érdekesebb módon a cigányság ebből is kimaradt. Nem volt, nincs meg tehát az egyházat, az egyház népét zsigereiben átható missziós szellem. A másik kiemelésre érdemes összetevő egyházunk nemzetiségi – ha tetszik kisebbségi – háttere.

Figyelemre méltó, hogy bár nyilvánvalóan egyre csökken a sváb, a tót hátterű gyülekezetekben a kisebbségi arányszám, és egyben a kisebbségi öntudat, de nem jelenik meg az amúgy szinte természetesként várt, elvárt szolidaritás a cigányság, vagy az egyes cigány ember, mint kisebbség, mint kisebbségi sorstól hátrányt szenvedő felé. Úgy látszik a kisebbségi lét önmagában még nem elégendő motiváció a szolidaritáshoz – pedig, mindannyian kisebbség vagyunk. Tehát, a cigánymisszió a nem cigány evangélikusok misszionálásával kezdődik, hogy alkalmassá legyenek a misszióra, a kapuk kitárására, a kezdő lépésék megtételére. Az evangélikus egyháznak túl kell lépnie árnyékán. Ehhez pedig csoda kell.

Az elvi megközelítések közé tartozik, hogy minden bizonnyal tévúton jár az, aki a szoros felekezeti határokat oly mértékben tartja szem előtt, hogy inkább elmegy a rászoruló rászorultsága mellett (testi-lelki szükség), mintsem határátlépést kövessen el. (Félő, e mögött az udvariaskodó, figyelmes, óvatos megközelítés mögött inkább van az irháját mentő, kényelmesebb, kijártabb utat kereső pap és lévita magatartása, mint a samaritánus spontán és önzetlen áldozatvállalása.) Tehát nekünk, a mai kétségbeejtő helyzetben a félholtra vert, kifosztott, magától talpra állni nem tudó embert kell nézni, és nem a törvényi (egyházjog), udvariassági szempontokat szem előtt tartani. A cél nem lehet az evangélikussá tétel, a cél az ember mentése: emberhez méltó életre, örök életre. Egyiknek sincs felekezeti hovatartozása. A probléma akut, a prompt segítség nem válogathat.
Az egyház a Krisztustól megérintett emberekből áll, és ott kell lennie, ahol a legnagyobb a szükség, mert e nélkül olyan, mint a fa lomb nélkül, mint a számítógép (futó) program nélkül.


Mindebből kiviláglik, a Magyarországi Evangélikus Egyház a kezdeti lépéseknél tart a cigánymisszió terén. A fent említett cél megvalósulásának érdekében – tehát, hogy a gyülekezetek minél befogadóbbak legyenek, minél többen vegyenek részt a cigányságot az igaz evangéliummal történő elérésben - évek óta szervezünk egy ún. Közös asztal tábort, ami a nevében hordozza mély szimbolikus üzenetét: cigányok és nem cigányok olyan asztal köré telepedjenek egymás mellé, ahol Jézus ül az asztalfőn. Az utóbbi években rotációban megyünk azokhoz a gyülekezeteinkhez ezt a tábort megtartani, ahol deklaráltan cigánymissziós munka folyik. Egy-egy ilyen gyülekezetünk van Békésben, Nyírségben, Nógrádban és Tolnában. Kiváló hídfőállásokká válhatnak nemcsak a település, hanem a környék cigányságának elérésében. Idén rendezünk második alkalommal egy cigánymissziós napot, ahova a cigányság iránt érdeklődést tanúsító, feléjük mozdulni kívánó evangélikusokat várjuk. Egyre nagyobb teret kapnak az evangélikus médiákban az egyre gyakoribb, cigánysággal kapcsolatos szervezésinkről, történésekről szóló tudósítások. Külföldről önkénteseket fogadunk a cigánymissziós szolgálatra.

Az egyházvezetés egyre koncentráltabban fókuszál erre a szolgálati ágra. Két, cigányokból álló missziós csoport járja az ország gyülekezeteit, evangélikus iskoláit, és tesznek bizonyságot Jézus életet formáló hatalmáról, életet kitöltő szeretetéről. Helyi adottságoknak megfelelően több formában folyik a cigánymisszió: tanoda, bibliaóra, bibliaiskola, cigány ételek bemutatója, gyerek és felnőtt táborok, kirándulások, kulturális rendezvények – és természetesen mindez kiegészül a rászorulók karitatív, életvezetési, szociális támogatásával. Sok településen van találkozás a helyi cigánysággal keresztelések, hittanoktatás kapcsán, vagy éppen a lelkészhez némi pénzért becsöngetőkkel. A tudatos odafordulásunk szélesíthetné a merítési kört. A gyülekezet-plántálás bizonnyal jól működő és hatékony, ma egyre gyakoribb gyakorlatától még távol vagyunk, de a gyülekezetbe hívás és fogadás, a kapuk és ezt megelőzően a szívek szélesre tárása elérhető cél.


Úgy látom, oly időket élünk, amikor megnyílnak a kapuk egy össztársadalmi összefogásra. De mi nem elégedhetünk meg a humanitárius szinttel, nekünk, keresztyéneknek, jelesül, most ezt mondom, evangélikusoknak külön küldetésünk van: tegyetek tanítvánnyá minden népet… megtartván mindazt, amit parancsoltam néktek. Megtartván – ez a kulcs: megtartván! Jó lenne, ha a papíron 3%-os evangélikusság nemcsak a számarányánál nagyobb hozzájárulására lehetne büszke az ország szellemi életében betöltött szerepére nézve történeti távlatokban, hanem a cigányság életminőségének számarányánál nagyobb javításában is – most, e nehéz, zaklatott, sorsfordító időkben, a Krisztushoz vezetésen keresztül, nevéhez méltóan az evangélium hirdetésével és megélésével. Ebben reménykedünk, ezért tevékenykedünk, ezért imádkozunk.

(Bakay Péter evangélikus lelkész előadása A Cigány Tudományos és Művészeti Társaság 20. nemzetközi tudományos konferenciáján hangzott el, 2010.10.26-án.)

 

Módosítás dátuma: 2010. október 30. szombat, 14:14
 
Copyright © 2024 Kethano Drom - Közös Út. Minden jog fenntartva.
A Joomla! a GNU/GPL licenc alatt kiadott szabad szoftver.
Fordította a Magyar Joomla! Felhasználók Nemzetközi Egyesülete
 

Tehetség

Örökségünk nyomában

PTK roma tananyagok

Emlékezet

Portré

Közös Út a Facebookon

Mottó


„A cigány kultúrának intézményekre van szüksége...
Én ezt egy kulturális autonómia intézményrendszerén belül képzelem el, amely nem szavakból, hanem láncszemként egymáshoz kapcsolódó intézményekből állna.”

***

Részlet Orbán Viktornak  2008. április 11-én elhangzott beszédéből.


 

Civilhang

SZEMlélek

Galéria