Dr. Pálinkás József megnyitója az „Akiket nem hordott a tenyerén a sors” című konferencián

Tisztelt Alelnök Úr, Püspök Úr, a kérdésről felelősen gondolkodó Döntéshozók!

Amikor  helytelenül  cigánykérdésről beszélünk, óhatatlanul az a látszat keletkezik, mintha a cigányok és a többi magyar érdekei állnának szemben egymással.   Azonban ha a „cigánykérdés” helyett a cigányok kérdéseire figyelünk, a többség kérdéseihez nagyon hasonló dolgokat hallunk. 

Azt kérdik, miért olyan rettenetesen nehéz Magyarországon tisztességes munkából megélni – és miért olyan könnyű ennek az ellenkezője?

 Azt kérdik, miért nem tud ma vonzerőt gyakorolni környezetére a szorgalmas, derék, felelősen tervező, érvényesülni képes cigány családok példája? Miért van az, hogy a cigányságot is rettegésben tartó deviáns életstratégiák bizonyulnak sikeresebbnek?

Azt kérdik, vajon segíti-e a mélyszegénységben élő családok gyakran túlkoros gyermekeinek iskolai beilleszkedését az erőltetett integráció, vagy csak a kölcsönös sérelmek számát szaporítja; miközben adósak maradtunk a sikeres felzárkóztatáshoz szükséges pedagógiai eszközök alkalmazásával?

A cigányság  helyzetének romlásával párhuzamosan egyre inkább a politikai vetélkedések könnyen manipulálható eszközévé vált. A bűnözés, az erőszak országszerte elharapózott, és ez katasztrofális folyamatokat indított el a helyzetében és önbecsülésében megrendült cigányság körében.

A többségi társadalmat szomorú tapasztalatai mára bizalmatlanná tették a cigánysággal szemben, akiknek számottevő része tűrhetetlen nyomorban él, és joggal kívánja helyzetének rendezését. 
    
A cigányság hagyományos életstratégiája folytathatatlanná vált, a megújulás feltételeit azonban a magyar társadalom- és gazdaságpolitika nem biztosította, s nem is biztosíthatja másként, mint a helyi társadalom, a helyi gazdaság és a helyi közigazgatás–közellátás újjáépítése révén. 

A konferencia megannyi résztvevőjének azt kívánom, hogy ne álljanak fel ebből a tanácskozásból, amíg nem találnak válaszokat a cigányok kérdéseire, amelyekből néhányat magam is feltettem az imént, és bizonyára csatlakoznak hozzám még a mai előadók további problémafelvetésekkel.  
    
Keserűen kérdezem legvégül, vajon van-e helyük a mai Magyarországon a cigányoknak – erre a kérdésre csak akkor válaszolhatunk, ha szövetséget kötünk: szövetséget egy új, szolidárisabb, tisztességesebb, bölcsebb és gazdagabb Magyarország felépítése érdekében.
   
    Eredményeket hozó tanácskozásokat kívánok!

Dr. Pálinkás József, az MTA elnökének beszéde a Cigány Tudományos és MűvészetiTársaság, 20. Nemzetközi Tudományos Konferenciáján hangzott el, 2010. 10. 26-án.

(Fotó: Philip János)