Címlap 2010. 4. szám A magyar cigány múzeumról

Lovaricko shibako grizhipe

Kiadványaink

Radio Romano

Archív

Csatka

Közös Út Baráti Kör

Blog

Névjegy

Gindima

Tumencaj muro dyi sagda. Te na bisterdyon pa jekhavreste, zhikaj e luma luma avla,..

http://rfgy.blog.hu/

Portré

Rostás-Farkas György

CTMT videók

GTranslate

 

Rólunk

A magyar cigány múzeumról PDF Nyomtatás E-mail
Írta: Dr. Bencsik Gábor   
2010. október 28. csütörtök, 07:49

Egészen a huszadik századig élt az az elképzelés, hogy történelmük csak az államalkotó népeknek van. Sokan még ma is ezt hiszik, pedig ma már tudjuk, hogy a történelemnek csak a fecsegő felszíne a királyok, hercegek és grófok históriája, a lényeg, a történelem igazi tartalma a mindenkori közemberek hétköznapjaiban foglaltatik. Tudjuk tehát azt is, hogy természetesen a cigányoknak is van történelmük, ugyanolyan értékes és megismerésre méltó, mint bármely más népé.

Ebben a történelemben benne foglaltatik az eseménytörténet: honnan jöttek, mikor, merre mentek a cigányok, hol mi történt velük, milyen történelmi eseményeknek voltak részesei. De ennél fontosabb – minden nép esetében fontosabb – a cigányság gazdaságtörténete, kultúrtörténete, vallástörténete, társadalomtörténete, mindez a környező népekkel összefüggésben. Ez a történelem kutatható és művelhető, a múltban rejtező információk feltárhatók és bemutathatók. A lényeget nem érinti, és mindössze módszertani kérdés, hogy a cigányok csupán a 19. század végén kezdtek írni magukról. A kelták is alig hagytak ránk általuk írott forrásokat, történelmük mégis jól kutatható.

Szeretném hangsúlyozni: nem hagyományőrzésről van szó, hanem a hagyományőrzés iránti teljes tisztelettel annál sokkal többről: tudományos igényű történetírásról. A történelem lehet az a kőszikla, amelyre a ma élő hagyományok épülhetnek.

 A történelem többnyire két formában kerül a közönség elé: könyvekben és múzeumokban. És itt jutottunk el a magyar cigány kultúra egyik kulcskérdéséhez: lesz-e magyar cigány múzeum, és ha lesz, milyen lesz, milyennek kell lennie

 De legelőször ne féljünk feltenni a kérdést: miért van szükség egy ilyen múzeumra? A magam részéről legalább öt okot látok.
      - Először azért, mert minden nép megfogalmazza és közönség elé tárja a történelmét.
      - Másodszor, mert egy hiteles, tudományos igényű múzeum jelentős mértékben hozzájárulhat a cigány identitásnak, a cigányság pozitív önképének, ezzel pozitív értékrendjének megerősítéséhez.
      - Harmadszor, mert javíthatja a befogadó társadalmak körében a cigányság megismerését, ezzel az elfogadó attitűdöt.
      - Negyedszer, mert segítheti a közös történelem kutatását, a közös múlt feltárását.
      - Végül ötödször, mert javíthatja Magyarország megítélését, mint olyan országét, amely gondot fordít a cigányság kultúrájára.
      A következő kérdés, hogy miért éppen Magyarországon létesüljön egy ilyen intézmény? Természetesen erre is vannak válaszok.
      - Többszázezres cigány népesség él itt évszázadok óta.
      - Valószínűleg arányaiban, talán abszolút számban is Európában a legnépesebb cigány értelmiség él Magyarországon.
      - A magyarországi cigánykutatás évszázados múltra tekint vissza, eredményei nemzetközi hírűek.
      - Magyarország a cigányok által lakott területek súlypontján fekszik, félúton a nagy keleti és nyugati néprészek között. 

 De miért éppen most történjék meg az, ami évszázadok óta várat magára? Tudjuk, hogy a cigány múzeum gondolata évtizedek óta felmerül. Először talán a legszeretetreméltóbb cigányságkutató, Erdős Kamill kezdeményezte a hatvanas években. Azóta újra és újra felvetődik, legutóbb a Közös út – Kethano Drom folyóirat legfrissebb számában Újvári Zoltán professzor adta közre ezzel kapcsolatos gondolatait, eddig látszólag hiába.

 Most talán megváltoznak a körülmények, elsősorban a külső körülmények. Az Unió keleti bővülésével, a keleti régió cigánysága egy részének nyugatra vándorlásával új hangsúlyt kapott az európai cigányság problémáival való foglalkozás. Az Unió tagországai és vezetése számára világossá vált, hogy nagy horderejű problémáról van szó, amelynek kezelése jelentős anyagi áldozatokat és szellemi erőfeszítést igényel. Nem kétséges, hogy ezen a területen hiteles, eredményeket ígérő kezdeményezések most elnyerhetik az Unió támogatását. Tehát a legfontosabb, a pénz most talán előteremthető.

Milyen legyen ez a múzeum? Az első és legfontosabb, hogy alibi-megoldásoknak semmi értelme, ez ügyben csak a legjobb, legkorszerűbb, legmagasabb színvonalú az elég jó. Kezdeményezések voltak már Magyarországon is, de be kell látni, hogy néhány tabló, egy-két cigányos ruhába öltöztetett próbababa, egy hegedű, egy kalapács meg egy fateknő még nem tesz cigány múzeumot. A múzeológia az utóbbi évtizedekben hatalmasat fejlődött, a korszerű múzeumok régi tárgyak poros raktára helyett ma már interaktív kulturális intézmények, amelyek látogatása vonzó szellemi kaland. Akinek volt szerencséje ellátogatni például a New Yorki Smithsonian Museum American Indian Museum kiállítására, tudja, miről beszélek. Mi miért adnánk alább? 

 A magyar cigány múzeumot ugyanolyan szigorú szakmai mércével kell mérni, mint akár a Magyar Nemzeti Múzeumot – utóvégre ugyanaz a feladata. Ide értve azt is, hogy ne csupán kiállító hely legyen, hanem egyúttal élő szellemi műhely, rangos könyvtárral, kutatóhelyekkel, levéltárral, publikációkkal. Legyen állandó kiállítása és tere az időszaki kiállításokra, folyamatosan gyűjtse a tárgyi és szellemi emlékeket, dolgozza fel és publikálja őket, végül pedig legyen nemzetközi kitekintése a társintézményekre és szakmai fejleményekre. 

Utópia? Nem hiszem. Ellenkezőleg, az a meggyőződésem, hogy realitás. Előteremthető rá a pénz, megvan hozzá a szellemi bázis, szükség van rá, és sikert ígér az egész országnak. Valójában már csupán egy dolog hiányzik: a politikai döntés. Ezt csak megszerezzük valahogy.

 

Dr. Bencsik Gábor, történész-író a Cigány Tudományos és Művészeti Társaság 20. Nemzetközi Tudományos Konferenciáján,

Budapesten, 2010. 10. 26-án elhangzott előadásának szerkesztett változata

 

(Illusztráció: Balázs János festménye)

Módosítás dátuma: 2010. október 28. csütörtök, 08:22
 
Copyright © 2024 Kethano Drom - Közös Út. Minden jog fenntartva.
A Joomla! a GNU/GPL licenc alatt kiadott szabad szoftver.
Fordította a Magyar Joomla! Felhasználók Nemzetközi Egyesülete
 

Tehetség

Örökségünk nyomában

PTK roma tananyagok

Emlékezet

Portré

Közös Út a Facebookon

Mottó


„A cigány kultúrának intézményekre van szüksége...
Én ezt egy kulturális autonómia intézményrendszerén belül képzelem el, amely nem szavakból, hanem láncszemként egymáshoz kapcsolódó intézményekből állna.”

***

Részlet Orbán Viktornak  2008. április 11-én elhangzott beszédéből.


 

Civilhang

SZEMlélek

Galéria