Romano Rácz Sándor: Cigány sor (részletek)
"Magyar cigány vagyok. Őseim legalább hatszáz éve élnek magyar földön. Szülőföldem a Palócföld, pontosabban Nógrád megyének a Salgótarján és Balassagyarmat között elterülő északi régiója….
Egy etnikailag vegyes összetételű gyerekcsapat tagja voltam. Mi, cigányok, mind beszéltünk magyarul. És a magyar gyerekek többsége is beszélte a mi nyelvünket. Bejártam a parasztportákra, közelről láthattam, hogyan élnek, mifélék a szokásaik…
Volt akkoriban egy visszatérő álmom, egy magas(égig érő) fára másztam fel állandóan, mert a legtetején lakott egy nagyon vonzó család. Vakítóan fényes, jégkristályokból áradó világosság, hideg és földöntúli, ünnepi hangulat lengte be ezt a helyet. Nagyon nehéz volt idáig feljutnom, mégis, valami kényszerítő erőnek engedve, újra meg újra felmásztam…
Nagyapám igazi vezető egyéniség, természetes tekintély volt. Nem ismert megalkuvást, alázatot pláne nem. Elveit a gyakorlat érlelte, így nemigen voltak konfliktusai senkivel, bár a prímásságon kívül semmilyen formális rangja, tisztsége nem volt. Kiváltsága is csak annyi, hogy az 1945-ös földosztásnál ő is kapott fél hold szántót és egy kisebb konyhakertnek használt parcellát abban a félreeső védett völgyben, ahol csupa szépen rendben tartott konyhakert sorakozott egymás mellett. Nagyapám mindig tudta mi a helyes. Azt is tudta, hogy engem máshova szólítanak az ambícióim...
A nagyanyám mélységesen vallásos asszony volt, részt vett minden misén, litánián…ügyelt vallásos nevelésünkre. Rendszeresen ministráltam, bejáratos voltam a sekrestyébe, és minden tanév kezdetén kaptam a plébánostól egy füzetet, egy ceruzát, egy radírt. A nagyanyám miközben tagja volt a falu vallásos magyar asszonyközösségének, igazi roma matrónaként őrködött a cigány hagyományok betartása felett s felügyelte, irányította, rendben tartotta népes családját...
A roma lét alapismérve a permanens kényszer az alkalmazkodásra, változásra vagy távozásra. A váltás szükségképpen mindig gyors és határozott. Aki téved, rosszul dönt, és nem tud időben, lehetőleg azonnal korrigálni, az elveszett. A cigány ember ezért résen van. Előfordult, hogy hetente, havonta sőt naponta kellett az egyes csoportoknak váltaniuk, soha nem tudhatták mit hoz a holnap. Ezért szükségszerűen kizárták tudatukból a múltat és a jövőt, és az állandó „most” élés lett a roma kultúra vezérelve."
Romano Rácz Sándor: Cigány sor című könyve 2008-ban jelent meg az Ozirisz Kiadónál. A szerző így vall a kötet keletkezéséről:
"A Cigány sor megírásának nem célja volt, hanem oka: valami feszítő, belső erő késztetett rá, hogy megírjam. Úgy érzem, minden, ami életem során eddig történt velem, titkon erre a munkára készített fel. S hogy milyen gyakorlati hasznot remélek tőle? Talán akik eddig kedveltek, de nemigen ismertek minket, cigányokat, most megszeretnek; akik utáltak, ezután egy kicsit kevésbé fognak utálni; és akik továbbra is nagyon utálnak, pontosabban fogják tudni, hogy kiket utálnak."
Az író 2010-ben a Sorsfordító találkozások vendége volt. Az alábbi hivatkozásra kattintva megtekinthetik a vele készült műsort:
http://www.echotv.hu/20091129_sorsfordito_talalkozasok.html |