Címlap Könyvajánló Rostás-Farkas György Keresetlen gondolatok - Rostás - Farkas György új könyvéről

Lovaricko shibako grizhipe

Kiadványaink

Radio Romano

Archív

Csatka

Közös Út Baráti Kör

Blog

Névjegy

Gindima

Tumencaj muro dyi sagda. Te na bisterdyon pa jekhavreste, zhikaj e luma luma avla,..

http://rfgy.blog.hu/

Portré

Rostás-Farkas György

CTMT videók

GTranslate

 

Rólunk

Keresetlen gondolatok - Rostás - Farkas György új könyvéről PDF Nyomtatás E-mail
Írta: dr. Papp János   
2017. november 22. szerda, 14:41

Nehezen tudok, tán nem is tudok elfogultság nélkül írni Rostás Farkas György munkásságáról, így most megjelenő legújabb könyvéről az „Elfelejtett álmok” 2. kötetéről sem.

Érzelmi elkötelezettségem oka a közös gyökerek: én is Békés megyei vagyok, ráadásul éppen onnan jövök, s oda is tartok, ahonnan a MESTER, Gyuri bátyám elindult és soha el nem ment erről a környékről; legalábbis lélekben soha. „Újkígyóson az én szeretett kis falumban” otthonra lelt, igazi meleg otthonra.

Mert lakni bárhol lehet, de otthon lenni nem!

 

Gondolatai az újkígyósi emberek, az alföldi táj (szűkebben: a híres-nevezetes Zug) adta tapasztalatok köré összpontosulnak. Vezérfonala a szeretet és a tisztelet. Nem véletlen a mottó sem: „testvérnek jöttem közétek” – tudom, hogy ezt mindig megírom –, de ez a lényeg! Nekem biztos! A szerző soha nem feledi szüleit, testvéreit, barátait, jó ismerőseit; nincs olyan műve, amelyből az irántuk érzett szeretete ne jelenne meg. „Drága szüleim” – írja több helyen, Áldja meg az Isten őket, haló porukban is, és legyen nekik könnyű a föld. Ámen. – folytatja arrébb.

Az Elfelejtett álmok arról adnak tanúbizonyságot, hogy az író semmit nem felejtett el, még az álmait sem. Újkígyósi emlékei és az újkígyósiak: Domokos család, Rozsnyai Pista bácsi, vagy Gera Manci néni, és a többiek elevenen élnek Rostás Farkas György gondolataiban. De Rácz tanár úr, vagy a békési, orosházi rokonok, nagynevű példaképei mindegyike adott valamit a MESTER-nek; hitet az emberben, hinni egy jobb világban.

E remény mellé sorakoznak fel életképei a volt iskoláról, tanárai és osztálytársai életfelfogásáról, életgyakorlásáról, mert az életet megéljük, de élünk vagy csak létezünk?! A remény, a tett, méghozzá a jó tett tesz bennünket igazán emberré. Hit egy szederfában, egy kiskecskében, egy zsákban hozott kismalacban, a két csikóban, Bogárban és Csibiben mind-mind arra tanít bennünket, hogy a gondos emberi kéz ad gyümölcsöt, étket; örömöt, szebb jövőt. Még a nagy szegénységben is van/lehet minek örülni, csak észre kell venni a lehetőséget. Élni kell az életet, tettekkel! Mert lovas ember mit sem ér ló nélkül, az ember sem ér sokat szeret nélkül.

A MESTER múltban termett igaz történetei felelevenítik a gyermekkori emlékeket, és a cigány emberek érzelemteli gondolkodási mintázatát. Ez a mű ebben is egyedi, és következetesen rostás-farkasi, azaz személyes. „Az egész településen nagyon szerették az én drága anyámat, és számon tartottak bennünket” – olvashatjuk. Jó volt Újkígyóson gyereknek lenni, jelenti ki a szerző. Mert szeretet vette körül a családot, és ők szeretetre szeretettel válaszoltak. Csak ennyi! És ez a minden!

Rostás - Farkas György többgyermekes dolgos családban nevelkedett – „A cigányok a gyermek születését mindig Isten áldásának tekintették.” –, ahol mindenkinek megvolt a feladata, korához illően, de kivette a részét a mindennapi munkában, miközben játékra, csínytevésre is volt idejük. Gyerek lehetett a gyerek; ma, vajon így van?! A felnőttek vigyázó szeretettel nevelték őket. Embernek! Mert az „út közös”!

„Világ életemben lestem, fürkésztem az embereket, mert kíváncsi voltam rájuk. Szerettem volna egyenként megfejteni őket.” – hozza tudomásunkra a MESTER. Ez olyan munka, amit nem lehet befejezni, csak abbahagyni. Ha megfáradunk, akkor gyermekeink viszik tovább azt, amit fontosnak tartanak. A szerző fia (Gyuszkó), unokája (Babika vagy a legifjabb Rostás- Farkas György) belenőttek ebbe a létbe. Van hát, aki tovább viszi az örökséget. Van mit, van követendő minta.

A látott minta, a választott példaképek tettei adnak számunkra muníciót tetteinkhez. Rostás – Farkas Györgynek az újkígyósi emberektől látott szerető gondoskodás a minta, valamint testvérbarátai (akik hívó szavamra mindig eljöttek) voltak a fáklyák. Most ő is fáklya, példakép. „Teli bőrönddel szeretnék majd távozni.” – szögezi le az író-költő édesapjára emlékezve.

Hiszem, hogy így lesz, s remélem, addig még sok kötetet olvashatunk a MESTERTŐL!

 

 

Módosítás dátuma: 2017. november 22. szerda, 14:48
 
Copyright © 2024 Kethano Drom - Közös Út. Minden jog fenntartva.
A Joomla! a GNU/GPL licenc alatt kiadott szabad szoftver.
Fordította a Magyar Joomla! Felhasználók Nemzetközi Egyesülete
 

Tehetség

Örökségünk nyomában

PTK roma tananyagok

Emlékezet

Portré

Közös Út a Facebookon

Mottó


„A cigány kultúrának intézményekre van szüksége...
Én ezt egy kulturális autonómia intézményrendszerén belül képzelem el, amely nem szavakból, hanem láncszemként egymáshoz kapcsolódó intézményekből állna.”

***

Részlet Orbán Viktornak  2008. április 11-én elhangzott beszédéből.


 

Civilhang

SZEMlélek

Galéria