Címlap Tanulmányok, kutatások Kultúra/cigányság Fekete síkról indult… Kovács József Hontalanról

Kiadványaink

Névjegy

Radio Romano

Lovaricko shibako grizhipe

Archív

Közös Út Baráti Kör

Csatka

Rostás-Farkas György

Blog

CTMT videók

GTranslate

 

Közös Út Baráti Kör

Fekete síkról indult… Kovács József Hontalanról PDF Nyomtatás E-mail
Írta: Kárpáthy Gyula   
2017. október 01. vasárnap, 11:50

„mint meztelen

szablya

a fűben..."

(A „Canto"-ciklusból)

 

 

„A Fekete Síkon: Mohácson születtem, 1950. augusztus 15-én..." Ezzel a mondattal kezdi tömör, 25 soros önéletrajzát Kovács József „Ismeretlen cigány ének" c. verskötete belső oldalán. A Fekete Sík, Mohács mint szimbolika fel-feltűnik verseiben. A fedőlap első oldalán, a címlapon: Péli Tamás „Lovagkor" c. kavargó-drámai festménylátomása, akár ama véres mohácsi csata mementója is lehetne... S a festő személyének választása: már a költő fővárosi életindulására is utalt, hiszen Őnála, a Mester angyalföldi műtermében lelt először Barátra és Otthonra a Mohácsról a világnak vagabund módon nekivágó („lesz ami lesz...") fiatal férfi, aki feltűnést keltett már külsejével is.

 

Szén-fekete hosszú hajával, szakállával, sugárzón sötétbarna szempárjával, az utcai járókelők közt kimagasló termetével. Mikor egy irodalmi műsoron megjelent a fóti gyermekváros színpadán, négyszáz fiú és lány kezdte egyszerre kiabálni, hatalmas taps közben: „Szandokán, Szandokán..."

A cigánylegényes vándorútra kelés, a hányódás az ismerelcn városban, a pályaudvari alvások élete legnehezebb korszakát idézik:

 

 

 

"Döngöltem fagyot

csillagra csikorogva

szívem körül ődöngtem

havas tájakon

Eh vackán háltam

kilökve konkrét fedél alól

Énekekkel fölhúrozva

hányódtam rühösen hontalanul"

 

Mély-szegénységből jött, rozzant szülőházhól, amit versében putrinak nevez, s a sanyarú „szobaleltárt" versében átemeli a költészet birodalmába.

„Putri-ház,

földpadló, asztal székek

nélkül, konyhaszekrény ruhákkal,

edényekkel, háromlábú kályha, leköpött

feszület, kardpenge-keskeny ágyak, világra-

születésem világa, fekhelyem patyolat fehér

párna, szülőimnek, kedveseimnek ötszáz esztendeje

ország-háza, ébentündökletű rokonaimnak ezer év

ragyogása, kék fény, méregkék gödör lekaszabolt

koponyákkal, vályog-felhőkarcolóm anyanyelvem

Arany Jánosi óceánja, gyermekkorom édesvíz-

tengere, kedvem forrása, lefoglalhatatlan

drágakő, négy nemzedék nagybirtoka, Kos

csillagjegyű kisfiú jussa: Mátriarkánk

petróleum-szagú otthona!"

Ámde ebben a szegénységben édesanyja — a korán elhunyt apa nélkül is — és nagyanyja olyan emberi tartást, lelki világot őriztek meg a családban, amelyben elevenen élt ennek a réges-régi szinto nemzeségnek a morális, tiszta hagyománya.

Megismerhettem édesanyját: ahogy mindig, minden nyomorúságos körülmények között, patyolat-tisztaságot és rendet teremtett magok körül, s olyan harmónia sugárzik egész lényéből, miként ama hárfákból, amiknek hírneves készítői voltak a szinto emberek — más zeneszerszámokkal együtt. Erőforrás is lehetett ez a költőnek, ezt visszatükrözi versében:

„Az anyák sérthetetlenek,

ölükben cipelik a népeket:

fölnevelik az emberiséget

 

Az anyák megalázhatatlanok

ha bántják őket, a létezés

törékeny lényege felsajog.

Szebbek a manökeneknél,

 

s jobbak mindannyiunknál

a világot felnevelő anyák."

(Az év ötvenhatodik napja)

 

 

Vagy a „Nagymamá''-ról:

 

,,Töredezik, megfakul

az akácok zöldje

Mint a kőtömb arcod

sárga az évszak csöndje

Omló vakolatú idő

őrzi dolgaid nyomát

A seholsincs falakon

csikóéveim ugranak át

 

Elúszik veled a Csele,

el II. Lajos király.

A Fekete Síkon

letérdelnek a kopjafák."

 

 

Van egy mondat az említett mini-önéletrajzban: „Hat éves koromtól rendszeresen jártam könyvtárba, tizenötévesen vettem meg saját keresetemből az első könyvet, Radnóti Miklós összes verseit és műfordításait."

Csak így írja, hangsúly nélkül: a szüntelen olvasás, éjszakákon át Kovács József számára lételem volt. ő a legszenvedélyesebb és legtöbbet olvasó költő cigány valamennyi író és költő társa sorában. (És ugyanakkor: éber figyelemmel kíséri még nála is fiatalabbak jelentkezését, s testvéri szeretettel propagálja-pártfogolja őket; nyitott-befogadó magatartása mentes ama kiadóvállalati költő-lektoroktól, akik csak azokat hajlandók támogatni, akik valahol beilleszkednek az ő stílus-rendszerükbe; ellenkező esetben megdöbbentő elutasítást tanúsítanak, miként ez történt éppen Kovács József esetében, amikor el akarták ütni őt a Móricz Zsigmond ösztöndíjtól.)

Az elementáris olvasás erőt, életvezetést adott Kovács József számára, mikor szakácsinas volt vagy szegkovács, vagy évekig tépte-marta a tenyerét a téglagyárban. Így hát az olvasásról is elmondhatná, amit az írásról: „Számomra az írás közös tiltakozás a kiszolgáltatottság, a nyomor és a szellemi kizsákmányolás ellen. Vallom és vállalom, hogy rajtam két aranypánt van: az egyik a magyar kultúra, a másik a cigányságé. Egyikről sem óhajtok lemondani."

A Péli-műteremben nemcsak otthont talált, hanem végre olyan szellemi környezetet, amely egyéniségéhez illett, művész-író társakat,akik együttéreztek és gondolkodtak vele, akik akkor közösen akartak küzdeni alkotásaikkal is a politikai elnyomás ellen, a cigányság jogaiért, identitástudatának ápolásáért; tiltakozni az olyan hatalmi meg-nyilvánulások ellen (lásd akkor a pártállami határozatot, amely még a cigányság sajátos etnikai mivoltát is tagadta és speciális helyzetű szociális rétegnek akarta minősíteni) ahogy a »Canto" az év napjaival jelzett versciklusában írja:

„majd

nyelved is

rabláncra verik

 

és elhiszik

 

hogy nem tudsz

beszélni se

 

nyüszíteni

ordítani se

hogy életben maradj

olyan

vagy

most

 

mint meztelen

szablya

a fűben

 

alkony

véres rongyaival

betakart

csatamezőn

vacogsz

dideregsz

 

emlékeid

lidérces

mocsarában

(Az év százkilencvennyolcadik napján)

 

Helytállni, mindig, minden körülmények között akár viharos időkben a cigánysághitéért: versein áthúzódó motívum, mint a Canto-ciklus versei közül mindjárt az elsőben írja:

 

„nem félek a húsomra csontomra

uszított mágneses viharoktól

sújtva a Fekete Síkon

emberi sorsomon tűnődöm

szál-férfi-kopjafa

tengeribeteg időben.”

(Részletek író-olvasótáboron elhangzottakból, 1989 augusztus)

 

(Forrás: Kárpáthy Gyula: Menet közben, válogatott jegyzetek, Bp. 1997. 139-144.p.).

 

Módosítás dátuma: 2017. október 02. hétfő, 15:23
 
Copyright © 2017 Kethano Drom - Közös Út. Minden jog fenntartva.
A Joomla! a GNU/GPL licenc alatt kiadott szabad szoftver.
Fordította a Magyar Joomla! Felhasználók Nemzetközi Egyesülete
 

Tehetség

Örökségünk nyomában

PTK roma tananyagok

Emlékezet

Portré

Közös Út a Facebookon

Mottó


„A cigány kultúrának intézményekre van szüksége...
Én ezt egy kulturális autonómia intézményrendszerén belül képzelem el, amely nem szavakból, hanem láncszemként egymáshoz kapcsolódó intézményekből állna.”

***

Részlet Orbán Viktornak  2008. április 11-én elhangzott beszédéből.


 

Civilhang

SZEMlélek

Galéria