Címlap Tanulmányok, kutatások Kultúra/cigányság Fekete síkról indult… Kovács József Hontalanról

Lovaricko shibako grizhipe

Kiadványaink

Radio Romano

Archív

Csatka

Közös Út Baráti Kör

Blog

Névjegy

Gindima

Tumencaj muro dyi sagda. Te na bisterdyon pa jekhavreste, zhikaj e luma luma avla,..

http://rfgy.blog.hu/

Portré

Rostás-Farkas György

CTMT videók

GTranslate

 

Rólunk

Fekete síkról indult… Kovács József Hontalanról PDF Nyomtatás E-mail
Írta: Kárpáthy Gyula   
2017. október 01. vasárnap, 11:50

„mint meztelen

szablya

a fűben..."

(A „Canto"-ciklusból)

 

 

„A Fekete Síkon: Mohácson születtem, 1950. augusztus 15-én..." Ezzel a mondattal kezdi tömör, 25 soros önéletrajzát Kovács József „Ismeretlen cigány ének" c. verskötete belső oldalán. A Fekete Sík, Mohács mint szimbolika fel-feltűnik verseiben. A fedőlap első oldalán, a címlapon: Péli Tamás „Lovagkor" c. kavargó-drámai festménylátomása, akár ama véres mohácsi csata mementója is lehetne... S a festő személyének választása: már a költő fővárosi életindulására is utalt, hiszen Őnála, a Mester angyalföldi műtermében lelt először Barátra és Otthonra a Mohácsról a világnak vagabund módon nekivágó („lesz ami lesz...") fiatal férfi, aki feltűnést keltett már külsejével is.

 

Szén-fekete hosszú hajával, szakállával, sugárzón sötétbarna szempárjával, az utcai járókelők közt kimagasló termetével. Mikor egy irodalmi műsoron megjelent a fóti gyermekváros színpadán, négyszáz fiú és lány kezdte egyszerre kiabálni, hatalmas taps közben: „Szandokán, Szandokán..."

A cigánylegényes vándorútra kelés, a hányódás az ismerelcn városban, a pályaudvari alvások élete legnehezebb korszakát idézik:

 

 

 

"Döngöltem fagyot

csillagra csikorogva

szívem körül ődöngtem

havas tájakon

Eh vackán háltam

kilökve konkrét fedél alól

Énekekkel fölhúrozva

hányódtam rühösen hontalanul"

 

Mély-szegénységből jött, rozzant szülőházhól, amit versében putrinak nevez, s a sanyarú „szobaleltárt" versében átemeli a költészet birodalmába.

„Putri-ház,

földpadló, asztal székek

nélkül, konyhaszekrény ruhákkal,

edényekkel, háromlábú kályha, leköpött

feszület, kardpenge-keskeny ágyak, világra-

születésem világa, fekhelyem patyolat fehér

párna, szülőimnek, kedveseimnek ötszáz esztendeje

ország-háza, ébentündökletű rokonaimnak ezer év

ragyogása, kék fény, méregkék gödör lekaszabolt

koponyákkal, vályog-felhőkarcolóm anyanyelvem

Arany Jánosi óceánja, gyermekkorom édesvíz-

tengere, kedvem forrása, lefoglalhatatlan

drágakő, négy nemzedék nagybirtoka, Kos

csillagjegyű kisfiú jussa: Mátriarkánk

petróleum-szagú otthona!"

Ámde ebben a szegénységben édesanyja — a korán elhunyt apa nélkül is — és nagyanyja olyan emberi tartást, lelki világot őriztek meg a családban, amelyben elevenen élt ennek a réges-régi szinto nemzeségnek a morális, tiszta hagyománya.

Megismerhettem édesanyját: ahogy mindig, minden nyomorúságos körülmények között, patyolat-tisztaságot és rendet teremtett magok körül, s olyan harmónia sugárzik egész lényéből, miként ama hárfákból, amiknek hírneves készítői voltak a szinto emberek — más zeneszerszámokkal együtt. Erőforrás is lehetett ez a költőnek, ezt visszatükrözi versében:

„Az anyák sérthetetlenek,

ölükben cipelik a népeket:

fölnevelik az emberiséget

 

Az anyák megalázhatatlanok

ha bántják őket, a létezés

törékeny lényege felsajog.

Szebbek a manökeneknél,

 

s jobbak mindannyiunknál

a világot felnevelő anyák."

(Az év ötvenhatodik napja)

 

 

Vagy a „Nagymamá''-ról:

 

,,Töredezik, megfakul

az akácok zöldje

Mint a kőtömb arcod

sárga az évszak csöndje

Omló vakolatú idő

őrzi dolgaid nyomát

A seholsincs falakon

csikóéveim ugranak át

 

Elúszik veled a Csele,

el II. Lajos király.

A Fekete Síkon

letérdelnek a kopjafák."

 

 

Van egy mondat az említett mini-önéletrajzban: „Hat éves koromtól rendszeresen jártam könyvtárba, tizenötévesen vettem meg saját keresetemből az első könyvet, Radnóti Miklós összes verseit és műfordításait."

Csak így írja, hangsúly nélkül: a szüntelen olvasás, éjszakákon át Kovács József számára lételem volt. ő a legszenvedélyesebb és legtöbbet olvasó költő cigány valamennyi író és költő társa sorában. (És ugyanakkor: éber figyelemmel kíséri még nála is fiatalabbak jelentkezését, s testvéri szeretettel propagálja-pártfogolja őket; nyitott-befogadó magatartása mentes ama kiadóvállalati költő-lektoroktól, akik csak azokat hajlandók támogatni, akik valahol beilleszkednek az ő stílus-rendszerükbe; ellenkező esetben megdöbbentő elutasítást tanúsítanak, miként ez történt éppen Kovács József esetében, amikor el akarták ütni őt a Móricz Zsigmond ösztöndíjtól.)

Az elementáris olvasás erőt, életvezetést adott Kovács József számára, mikor szakácsinas volt vagy szegkovács, vagy évekig tépte-marta a tenyerét a téglagyárban. Így hát az olvasásról is elmondhatná, amit az írásról: „Számomra az írás közös tiltakozás a kiszolgáltatottság, a nyomor és a szellemi kizsákmányolás ellen. Vallom és vállalom, hogy rajtam két aranypánt van: az egyik a magyar kultúra, a másik a cigányságé. Egyikről sem óhajtok lemondani."

A Péli-műteremben nemcsak otthont talált, hanem végre olyan szellemi környezetet, amely egyéniségéhez illett, művész-író társakat,akik együttéreztek és gondolkodtak vele, akik akkor közösen akartak küzdeni alkotásaikkal is a politikai elnyomás ellen, a cigányság jogaiért, identitástudatának ápolásáért; tiltakozni az olyan hatalmi meg-nyilvánulások ellen (lásd akkor a pártállami határozatot, amely még a cigányság sajátos etnikai mivoltát is tagadta és speciális helyzetű szociális rétegnek akarta minősíteni) ahogy a »Canto" az év napjaival jelzett versciklusában írja:

„majd

nyelved is

rabláncra verik

 

és elhiszik

 

hogy nem tudsz

beszélni se

 

nyüszíteni

ordítani se

hogy életben maradj

olyan

vagy

most

 

mint meztelen

szablya

a fűben

 

alkony

véres rongyaival

betakart

csatamezőn

vacogsz

dideregsz

 

emlékeid

lidérces

mocsarában

(Az év százkilencvennyolcadik napján)

 

Helytállni, mindig, minden körülmények között akár viharos időkben a cigánysághitéért: versein áthúzódó motívum, mint a Canto-ciklus versei közül mindjárt az elsőben írja:

 

„nem félek a húsomra csontomra

uszított mágneses viharoktól

sújtva a Fekete Síkon

emberi sorsomon tűnődöm

szál-férfi-kopjafa

tengeribeteg időben.”

(Részletek író-olvasótáboron elhangzottakból, 1989 augusztus)

 

(Forrás: Kárpáthy Gyula: Menet közben, válogatott jegyzetek, Bp. 1997. 139-144.p.).

 

Módosítás dátuma: 2017. október 02. hétfő, 15:23
 
Copyright © 2024 Kethano Drom - Közös Út. Minden jog fenntartva.
A Joomla! a GNU/GPL licenc alatt kiadott szabad szoftver.
Fordította a Magyar Joomla! Felhasználók Nemzetközi Egyesülete
 

Tehetség

Örökségünk nyomában

PTK roma tananyagok

Emlékezet

Portré

Közös Út a Facebookon

Mottó


„A cigány kultúrának intézményekre van szüksége...
Én ezt egy kulturális autonómia intézményrendszerén belül képzelem el, amely nem szavakból, hanem láncszemként egymáshoz kapcsolódó intézményekből állna.”

***

Részlet Orbán Viktornak  2008. április 11-én elhangzott beszédéből.


 

Civilhang

SZEMlélek

Galéria