Címlap Tanulmányok, kutatások Kultúra/cigányság Élő szó - Orsós Jakab világa

Lovaricko shibako grizhipe

Kiadványaink

Radio Romano

Archív

Csatka

Közös Út Baráti Kör

Blog

Névjegy

Gindima

Tumencaj muro dyi sagda. Te na bisterdyon pa jekhavreste, zhikaj e luma luma avla,..

http://rfgy.blog.hu/

Portré

Rostás-Farkas György

CTMT videók

GTranslate

 

Rólunk

Élő szó - Orsós Jakab világa PDF Nyomtatás E-mail
Írta: Nádas Péter   
2017. szeptember 25. hétfő, 08:45

Ha azt mondanám, hogy Orsós Jakab született elbeszélő, akkor igazán keveset mondanék. Nem ismerek rajta kívül embert, akiben ilyen mennyiségű eleven történet élne. Ami a lélek ritkán adódó belső képességére utal: a nyugodt megfigyelés és az elmélyült megértés képességére. Aki történetében látja a világot, annak tudnia kell, hogy honnan jövünk és merre tartunk. Ismernie kell a rendet és a zűrzavart. Érezni kell önnön helyét az emberek, a tárgyak és a jelenségek között; ebben nem szabad tévednie.

 

A fákat, a madarakat, az erdő vadjait, a szél járásának természetét és a tüzet kevesen ismerik nálánál jobban. Ráadásul azon szerencsés emberek közé tartozik, akiknek mindezekre a dolgokra egyszerre két szavuk van. Amit ismer, megszólíthatja a cigányok szavával, és megszólíthatja a magyarok szavával, Immár több, mint negyedszázada, mindig megújuló ámulattal hallgatom az elbeszéléseit.

Erős vonású, már ifjabb éveiben is barázdált arcát sokszor láttam elgondolkodónak, de felindultnak soha. Mélyen zengő, telt, meleg hangon mesél. Ezen az arcon a haragnak is méltósága van. Ismeretségünk első éveiben sokszor barangoltunk azon a domboktól hullámzó, mindkettőnknek kedves vidéken, amelyet ő szűkebb hazájának nevez. Úgy ismeri, miként a gazda a jószágát. Úgy ismeri, miként az uralkodó a birodalmát. Egyszerre távolról, és egyszerre közelről. Mint aki nem törekszik arra, hogy bármi is a birtokába jusson, hiszen természettől fogva minden a birtoka. Nyugodtan jár át a társadalmi különbségek jól őrizett határain.

Az ember lehet szolga és lehet szabad. Az ember sokféle nyelven beszélhet ugyanarról, ám ember. S nincsen pillanat, mikor ezt az egyszerű igazságot ne kellene mindennél előbbre valónak tartania. Fáradhatatlanul jár erdőn és úton. Lábfejének külső ívére helyezi a súlyát, ami aztán ci hullámzás nyugalmával áldja meg a járását. Nem siet. S úgy választ helyet magának, mint akinek a föld közelsége a legbensőbb sajátja. Azokban a régi években megfigyelhettem azt is, miként tud hallgatni. Miként tud szóra bírni, meghallgatni másokat. Micsoda bizalommal vannak iránta. Hiszen az elbeszélő ember bölcsessége nem áll másból, mint a békés megértés, a pontos és soha nem célzatos elraktározás, és a mélységesen mély hallgatás képességéből.

Nagyon sokat tanultam tőle, tanulok a mai napig. Aki beszél vele, megfigyelheti, hogy nem ítél, nem magyaráz a szóval, hanem el-beszél. A történet persze a legősibb, a legsúlyosabb ítélet. Ami egyszer meg-történt, többé nem megmásítható. Amikor írni kezdett, magyar nyelvű cigány irodalom még nem létezett. A csöndes úttörők közé tartozik. Akkoriban születtek Bari Károly első, gyönyörű, kínban fogant versei, és Lakatos Menyhért is bizonyára írta már súlyos regényét. Abban a pillanatban senki nem volt a megmondhatója, hogy magyar nyelven fog megszületni a cigányság irodalma. Ő meg nem siethetett. Az élő szóból szőhető mesét úgy hajlítani írásba, hogy se melegét, se erejét ne veszítse, ez a legelvontabb szellemi műveletek közé tartozik.

Alkati adottságainak megfelelően, valami olyasmit kellett hát keresnie, ami épp olyan ősi, mint az élő szóból szőtt mese, de ugyanakkor fölöttébb tárgyias. Visszatért felmenői kézműves hagyományához. Faragni kezdett. A fát ki lehet vágni, de nem változtatja belső természetét: Az írott szó önmagunkról kiállított végítélet. Elbeszéléseket ír és fát farag. Mintha a fa kényszerítő, és ezernyi lehetőséget kínáló anyagától tanulta volna el, hogy mit tehet és mit nem tehet az írásosságba hajlítható nyelv anyagával.

Sok év telt el azóta. Nem példa nélkül álló jelenség, ha egy nép irodalma nem a saját nyelvén szólal meg. Ám az a bőség, árnyalatosság, szépség és életerő, amivel a cigányság magyar nyelvű irodalma az írásbeliség óceánjában fölmerült, bizony példa nélkül való.

Ezt az eleddig ismeretlen szigetet megalázottságában és kitaszítottságában megedzett férfiak tartják a vállukon. Elbeszéléseinek első gyűjteményével, mindannyiunktól különböző, nyugodalmas, emlékírói beszédmódjával, Orsós Jakab is közöttük áll. Nem kell sok évnek eltelnie, hogy tudjuk, mennyivel gazdagabbá tették a magyar írásosság történetét.

 

(Forrás: Előszó Orsós Jakab 1987-ben megjelent Aki hallja, aki nem hallja című kötetéhez)

Módosítás dátuma: 2017. szeptember 25. hétfő, 09:07
 
Copyright © 2024 Kethano Drom - Közös Út. Minden jog fenntartva.
A Joomla! a GNU/GPL licenc alatt kiadott szabad szoftver.
Fordította a Magyar Joomla! Felhasználók Nemzetközi Egyesülete
 

Tehetség

Örökségünk nyomában

PTK roma tananyagok

Emlékezet

Portré

Közös Út a Facebookon

Mottó


„A cigány kultúrának intézményekre van szüksége...
Én ezt egy kulturális autonómia intézményrendszerén belül képzelem el, amely nem szavakból, hanem láncszemként egymáshoz kapcsolódó intézményekből állna.”

***

Részlet Orbán Viktornak  2008. április 11-én elhangzott beszédéből.


 

Civilhang

SZEMlélek

Galéria