Sas jekhvar jekh kraj, kon kodi patyajlas ande peste, hoj voj zurales shukar kipuri zhanel te-farbol. Le kipuri, so voj kerdas zurales nasul sas, de kaske sikadas len, kodole darajline te phenel leske.
Trajilas ande krajesko them jekh zurales baro farbari. Jekhar vi leske sikavelas le kipuri.
-Me kamos te-zhanav so si tyo vorbipe pa lende. Faj tut?
O farbari dikhlas le kipura, pala kadi phendas:
-Mure kraja! Man si kasavo vorbipe, hoj kadal kipuri nasul-i. Kadaleste naj tu zhanipe.
O kraj xolyarnyiko kerdyilas, haj ande temlica shudas le farbares.
Pala duj bersh pale angle akhardas les.
-Dulmutane zurales xolyajlom – phendas leske o kraj – sostar nasul vorba phendan pa mure kipura. De kado dyelo te bistras-tar! Tu san pale slobodno manush.
Zhikaj lungo vrama vorbisardas lesa, v’inke pe mizmeresko xaben akhardas les. De pala mizmeri pale peske kipura sikadas le farbareske.
-Akanak sar faj tu?
O farbari chi das vorba palpale leske. Na dur jekh ketana tordyilas, haj leste phendas:
-Mangav tut, inger man palpale ande temlica!
Fordította: Sztojkó Ilona
***
Volt egyszer egy király, aki azt hitte, hogy nagyon szép képeket tud festeni. A képei nagyon rosszak voltak, de akinek megmutatta őket, azok féltek ezt megmondani neki.
Élt a király országában egy nagy festő. Egyszer neki is megmutatta a képeit.
-Szeretném tudni, mi a véleménye róluk. Tetszenek?
A festő megnézte a képeket, aztán így szólt:
-Királyom, nekem az a véleményem, hogy ezek rossz képek. Fenségednek ehhez nincs tehetsége.
A király megharagudott, és börtönbe vettette a festőt.
Két év múlva azonban ismét előhívatta.
-Múltkor nagyon megharagudtam -mondta neki, - amiért leszólta a képeimet. De felejtsük el ezt! Ön ismét szabad ember.
Hosszan elbeszélgetett vele, még ebédre is meghívta. Ebéd után azonban a képeit mutatta neki.
-Most hogy tetszenek?
A festő nem válaszolt a kérdésre. Közelükben egy katona állt, ahhoz fordult:
-Kérem, kísérjen vissza a börtönbe!
|