Címlap Irodalom Próza Az Isten botjai

Lovaricko shibako grizhipe

Kiadványaink

Radio Romano

Archív

Csatka

Közös Út Baráti Kör

Blog

Névjegy

Gindima

Tumencaj muro dyi sagda. Te na bisterdyon pa jekhavreste, zhikaj e luma luma avla,..

http://rfgy.blog.hu/

Portré

Rostás-Farkas György

CTMT videók

GTranslate

 

Rólunk

Az Isten botjai PDF Nyomtatás E-mail
Írta: cigány népmese nyomán   
2017. június 27. kedd, 08:48

Volt egyszer egy nagyon szegény cigány. Olyan, de olyan szegény volt, hogy nem volt mit enni. Sok gyermeke volt, annyi mint rostán a lik.

Az egyik nap fogta az ember a baltáját, és mondta a feleségének:

- Feleségem ! Én elmegyek az Istenhez, és levágom a lábát, mert nem segít rajtunk, szegények vagyunk! - Ahogy gondolod uram ! A cigány elment az erdőbe, ahol találkozott az Istennel. Felemelte a baltáját, hogy levágja az isten lábát, mikor az Isten rászólt:

- Mi a baj cigány, mit akarsz azzal a baltával ?

- Azért jöttem, hogy levágjam a lábadat, mert te vagy az oka hogy mi szegények vagyunk! - Talán éhes vagy?

- Már napok óta nem ettem!

- Menjél a bokrok közé, és ott találsz egy liter bort, egy tyúkot, és egy kenyeret! - Ha nem lesz ott semmi én megöllek!

- Menj csak nyugodtan Odament és megtalálta az ennivalót a bokrok közt. Elkezdett enni, majd kérte az Istent: - Egyél te is velem, jut neked is !

- Én már ettem! Mondja a cigány mikor jóllakott: - Én is ettem, de a gyerekeim mit fognak enni ?

- Nesze! Neked adom ezt a tarisznyát. csak annyit mondj neki: - Ennivalót tarisznyám!

Megköszönte a cigány, és elindult hazafelé. Amikor hazaért, odahívta a gyerekeit, és mondta a tarisznyának: - Ennivalót tarisznyám!

A tarisznya pedig csak adta, adta a sok finom eledelt. Amikor jóllaktak a sok maradékot visszatették a tarisznyába, s mondja a cigány az egyik fiának:

- Vidd át fiam ezt a tarisznyát a keresztapádnak, hadd egyenek ők is. De azt mondd nekik: -Csak azt ne mondjátok a tarisznyának, ennivalót tarisznyám!

Azzal a fiú elment a házba és mondta: - Apám küldi ezt az ennivalót, egyetek ti is. De nehogy azt mondjátok a tarisznyának: - Ennivalót tarisznyám!

- Dehogy mondjuk fiam. Hazamehetsz!

- Nézd csak meg fiam, elment-e  már a koma gyereke - Elment apám!

- Akkor próbáljuk ki a tarisznyát. Ennivalót tarisznyám! A tarisznya csak adta a jobbnál jobb falatokat. Nem volt elég a komának amit a gyerek hozott, még többet akart. Elhatározták, hogy kicserélik a tarisznyát. Másnap a cigány küldte a fiát a tarisznyáért, hogy megint egyenek. A komája, odaadott egy másik hasonlót Mikor a fiú hazavitte,  ennivalót kértek tőle, de a tarisznya semmit sem adott. Megharagudtak rá, és a tűzbe dobták. Megint megy a cigány az Istenhez, hogy levágja a lábát szegénységük miatt. Már várta az Isten, és kérdi tőle:

- Mi történt cigány ? - A tarisznya nem adott másnap ennivalót. - Most adok néked egy szamarat ! Csak annyit mondj neki: Nyomd ki az aranyat !

A cigány hazavezette a szamarat .Az öregasszonyt odaállította a szamár mögé egy köténnyel a kezében, majd rászólt a szamárra:

- Nyomd ki az aranyat! A szamár csak úgy nyomta kifelé az aranypénzeket. A zsák tele lett aranyat. Másnap megint adott a szamár egy-egy zsák pénzt. A cigány nagyon gazdag lett, A szamarat meg átküldte a komájának a fiával. Megint mondta a gyereknek: -Vidd át fiam ezt a szamarat a komámnak. De mondd nekik : A szamárnak ki ne mondják nyomd ki az aranyat !

- Jól van apám!- válaszolt a fiú, s átvitte a szamarat. Mondta is a keresztapjának: - Keresztapám! Apám küldi ezt a szamarat, de ne hogy mondják a szamárnak :- Nyomd ki az aranyat!

- Dehogy mondjuk fiam, menj csak nyugodtan haza.- Kérdi a feleségét: - Elment már a fiú?

- Elment kedves uram! - Akkor hozd be a szamarat! próbáljuk ki! És a szamár nekik is adta a sok aranyat. Gazdagok lettek ők is. A cigány meg csak szórta a sok pénzt, hiszen volt bőven. Addig-addig, hogy egy árva krajcárt sem találtak a háznál. Már a szemétről szedték össze a maradékokat. Mondja a cigány a fiának :

- Eredj  fiam, hozd haza a szamarat!  A gyerek elment a szamárért, de a koma kicserélte a szamarat. Amikor aztán a szamár nem adott pénzt, nagyon megharagudtak rá, fejbevágták, megnyúzták, majd megették. Megint elindul a cigány az Istenhez, hogy levágja a lábát .Megy, megy  az erdőben, mikor elébe toppan az isten.

- Mi van már megint te cigány !

- Szegény vagyok Istenem, segíts rajtam! Egyszer még segítek neked, de többet nem!  Itt van ez zsák. amikor hazaérsz, Mondd neki:

- Üssed, üssed botocskám! Most eredj haza, de használd a fejed is! A cigány hazament. A komája látta ezt, és elküldte fiát, hogy lesse ki, mert nagyon kíváncsi volt a zsák tartalmára.

A fiú meghallotta, amikor a cigány mondta a gyerekeinek:

- Ebben a zsákban van valami. Nehogy azt mondjátok neki: - Üssed, üssed botocskám ! A gyerek gyorsan hazaszaladt és elmondta az apjának. Közben a cigány felesége is ki akarta próbálni a zsákot.

Mondta a zsáknak:

- Üssed, üssed botocskám! Erre a két bot kiugrott a zsákból, 's össze-vissza verte az asszonyt, az embert meg a gyerekeket. - Állj már meg botocskám! - kiabálta az egyik gyerek, aki legkisebb volt a családban. A bot erre visszaugrott a zsákba. - Na fiam, most ezt a zsákot vidd el a komának! De most ne szólj semmit, csak siess haza. Láttam, hogy a fia hallgatózott! A fiú átvitte a zsákot. A gazdag ember, a komája azt hitte, hogy a zsákban megint valami értékes dolog várja. Már mondta is a zsáknak:

- Üssed, üssed botocskám! A botocskák kiugrottak a zsákból és jól elverték a komát, az asszonyt, meg a gyereket is. Még most is verné, ha közben a cigány nem ment volna át a nagy jajgatásra. Rászólt a komára: - Na komám hol a zsákom? -  Szólj már rá a botokra, mert menten meghalok a fájdalomtól. Jaj a hátam jaj a májam! Jaj a derekam!

- Állj már meg botocskám! A botocskák visszaugrottak a zsákba.

- Vidd el ezt a zsákot minél messzebb tőlem! Jaj a fejem! A cigány közben nagyon megszomjazott, elindult a kocsma felé. A kocsmában már sok ember volt. A zsákot is magával vitte. A kocsmában jól érezte magát, Jól berúgott. Mindenkivel csak kötözködött. Az emberek jól elverték a cigányt. Ekkor azt mondja az öreg cigány:

- Elhiszitek-e, hogy ez a zsák megver titeket ? - Még hogy ez a zsák megverjen minket! Nem hisszük el! Erre a cigány rászólt a zsákra. A botocskák kiugrottak a zsákból, és verni kezdték az embereket. Az egyik ember elszaladt a csendőrökért. Amikor a csendőrök megjöttek, kérdezték az emberektől, ki verte meg őket.

- Ki vert meg benneteket ? Csak nem ez a cigány?

- Ez a zsák verte meg ezt a sok embert!-mondta a kocsmáros

- Nem a cigány volt ! De a zsák a cigányé! Mi nem hisszük el, egy zsák nem tud megverni senkit, még hogy ennyi embert!

A cigány rászólt a zsákra, s a botocskák jól elverték a csendőröket is.

Vitték a cigányt a csendőrparancsnok elébe. Mondják a csendőrök:

- Ez a zsák vert meg minket! A zsák a cigányé!

- Hiszed-e hogy ez a zsák megver téged is?

- Nem hiszem én! Erre a bot elverte a parancsnokot is. A csendőrök sok pénzt ajánlottak fel, csak vigye haza a cigány a zsákot.

Mikor a zsákkal hazaért, a komája kint nevette az utcán, mert hallotta, hogy a cigányt elverték.

Az öreg cigány fogta a zsákot és kiment az erdőbe megint. Kereste az Istent.

Elkezd kiabálni: -Istenem, de jó hogy segítettél rajtam ! Akarok veled beszélni !

- Mi van cigány? Miért kerestél fel, talán a zsák nem volt jó, hasznos?

- Visszahoztam a zsákodat, benne a két botot. Megláttam rajta a két ujjadnak a nyomát, a jelét. Add a zsákot másnak is, mi megtanultuk amit kellett Ezután rendesen fogunk élni!

-Menj haza öreg, éljetek békességben. E szavak után az Isten eltűnt. A cigány hazament, és még ma is él, ha meg nem halt.

 

(Illusztráció: F. Tóth Zsuzsa rajza)

 

 

 

 

 

 

Módosítás dátuma: 2017. június 27. kedd, 10:22
 
Copyright © 2024 Kethano Drom - Közös Út. Minden jog fenntartva.
A Joomla! a GNU/GPL licenc alatt kiadott szabad szoftver.
Fordította a Magyar Joomla! Felhasználók Nemzetközi Egyesülete
 

Tehetség

Örökségünk nyomában

PTK roma tananyagok

Emlékezet

Portré

Közös Út a Facebookon

Mottó


„A cigány kultúrának intézményekre van szüksége...
Én ezt egy kulturális autonómia intézményrendszerén belül képzelem el, amely nem szavakból, hanem láncszemként egymáshoz kapcsolódó intézményekből állna.”

***

Részlet Orbán Viktornak  2008. április 11-én elhangzott beszédéből.


 

Civilhang

SZEMlélek

Galéria