Címlap Romani shib - cigány nyelv Fordítások Karadana átka - Karadanaki armaj

Lovaricko shibako grizhipe

Kiadványaink

Radio Romano

Archív

Csatka

Közös Út Baráti Kör

Blog

Névjegy

Gindima

Tumencaj muro dyi sagda. Te na bisterdyon pa jekhavreste, zhikaj e luma luma avla,..

http://rfgy.blog.hu/

Portré

Rostás-Farkas György

CTMT videók

GTranslate

 

Rólunk

Karadana átka - Karadanaki armaj PDF Nyomtatás E-mail
Írta: Szécsi Magda   
2016. december 04. vasárnap, 14:06

Varikana dulmut, kana inke kodo gindinas le manusha, ke e phuv naj  oblo, trajilas jokhar ek shukar romani shej, savako anav sas Karadana.

La Karadanaki kolyiba, andek vrazhime vesh sas. Kon intya phirlas,  ande kodo inke vi pala but bersh e dar sas.

Ta vi sas anda soste te daral. Ke le kashtenge kranzhi manushane vasta  sasle, girchome najeca. Kon pashe tromanas te zhan, karing le kashta,  kothe reslas les merimo. Vi krujinas le manusha kodo vesh, kade e Karadana pachasa shaj trajilas ande peski pikko kolyiba, la Rupinasa, kodola  busnyasa, kon zhanalas te vorbil, taj la Herminasa, la godyaver hulyo  romnyorasa. La, thaj lake zhivinen, nichi azbanas le kasht, ta inke vi pipinas lako lolo mujoro, kana tele beshelas tela lengo shajin te gilyabel.

La karadanaki dej, trine patradyenca angla kado kaj mulas. Choxalyi  sas, lake nyamura anda kado nashadela avri, ando vrazhime vesh. Kathe  arakadyilas e Karadana, shajke vrezhisardes, ke chi ek shavo na tromajlo  ande te zhal ande choxajako kher, ba shaj sas shukar.

E Karadana sogodi buzhanglipe avri sityilas kathar peski dej. Zhang  las ke sosko kirajimo trubuj kaj kodo, te ek guruvnyi tranda taj trinen te  anel pe luma. Zhanlas, sar trubuj te sidyaravel, haj te tordyarel, le charango, taj le kashtengo baripe.

Zhanlas vi te sastyarel, ba inke majbut pa kamajipe zhanlas. Apol kaj  nas pe kaste te del avri peski zor, vi bisterdyilas pa kodo, ke sar trubul  draba te hamin po kamipe. Chorrikanes trajilas. Dyese ushtyelas opre,  thaj le shonitikosa pashjolas tele. Avri shilavlas peski cini kolyiba, ba e  mel sa angla glinda shilavlas avri, hoj o beng tena ingrel laki bax. Dushelas la Rupina, la busnya, pala dushipe pale karing o kham shorlas o thud,  hoj lako shukaripe maj dur te ashol.

Anda pisanosko thav khudas peske gada, so peske ratesa makhlas pe  loleste, hoj o nasvajimo te krujila avri. Ratyi kana tele delaspe te sovel  char sholas pe pesko than, thaj e shilava shutas trushulasles ando vudar,  te ashon avral le nasula choxanya.

Kade trajilas e Karadana, taj zhukarlas andre te pherel e deshushov  bersh. Sako bersh ando vudar ramolas peske bersha. E shukar choxanyi  kade das duma, angla kodi sar mulas:

Andre te pheresa tye deshushov bersh, mukh kathe o vrazime vesh,  thaj pe Rupinako dumo zha perdal pa bengengi kirara, taj pa asvengo ab.  Rode le phure platnikone Temorres, kon ingrel tut, kaj tyiri kumpanija.  Ta man nashade kothar, ba tuke kothej tyiro than, mashkar lende. Inke  china arakhadyilan, aba angrustyardetu, le phure romeske trubul te  mukes. Dottosa. Leski romnyi avesa. Tyire romeske trubul te mukes.  Kodi avla tyiri butyi, hoj bute shavoren te anes pe luma, te avas but  zhene. Tyire zhanajimosa si te sastyares amara fircija, ke feri e zurale  familiji shaj ashol opre ande luma. Le slabonen kade tele pizden, ke inke  chi lengo anav chi ashol andel manushengo serolyipe. Le Devleski ashtyin tal tusa zhi trajis-phendas e phuri choxanyi taj mulas.

E Karadana aba chi rovelas kana ande godyi delas laki buzhangli dej.  Lako serojipe muglyardas o Dott, e phure romesko shavo, kas inke chikana na dikhlas, ba pekaste aba kamajipesa gindyilas.

E Karadana kade dorolaspe pala shavo, ke bishaldas la Hermina, la  hulyuna, perdal pa bengengo ab, te dikhel sosko shaj si kodo shavo kon  lako rom avla. E hulyuna romnyori vi hurajlastar, vi dikhlas les, ba kade  khinyilastar po drom, ke jek kurko feri phurdelas pa muj. E Karadana  grizhijas la cinaromnyora, zhi chi zhanlas te vorbil.

Kasavo shukar si kodo romano shavo, ke puterdos ashilas muro muj,  kana dihlom les shordyilitar e Hermina.

Phen sar dichol avri? sas bi hodyinaki e Karadana.

Lesko trupo si ucho, sar e bradosko mashkar. Leski faca somnakunij,  sar o kham. Leske bala sar la charrakej kalej, leske jakha vunecij, sar o  cheri. Ba vi kasavo shudroj.

So gindis, fajoma leske? pushlas daravnes e Karadana.

Kasave shukare shejan dikhlom ande Dotteski cerha, ke inke kasaven,  chikaj chikana. Ba tu vi lendar majshukar san! phendas e Hermina.

E Karadana vi kade brigaki kerdyilas, thaj tele gelas pala kolyibako  dumo kaj o chudako ab. O abesko paji shukareske sholas kodoles, kon  andre najolas. E shej tele shudas peske gada, thaj dikhelas pes, ande abeski glinda.

Mure bal kalej, taj kasave lungij, ke tele resen zhi kaj e phanruni char  Muri morchi galbenoj sar Ie kashtengi korca. Mure jak  Muro muj toloj. Ahaj soski zhungali sim! - cipisardas rovijindos, taj ande  shudaspe ande abesko paji.

Apol kasavi shukar sas, ke chi o paji chi kerdosasla maj shukarake E  Karadana butajig najolas ando paji, apol tele• gelas zhi kaj Ie abesko  fundo, ke kothe dikhlas variso abjope.

Opre andas les, taj dikheIas peleste. So shaj si kado abjome oblo?  gindilaspe.

Chacho bisorij, chacho bisorij! vatyilas e Hermina, e cini Huju rom

nyori.

Taj kado pe soste si lasho? - pushelas chudime e Karadana.

Kado chi zhanav, ba sar hurajvos butivar dikhos ke le manusha loshan leske-phenlas e Hujukinnya.

Atunchi kidav inke, ke pherdo si le abesko fundo kasave bisorenca.  Maj ingras les le Dottoske, haj kam voj loshala leske. Tehara avo dushushove bershengi, thaj trubul te zhastar, sar muri dej mukhlas mangephendas e Karadana taj tele muklas pes ando paji. Vi kidas zhi pe ratyi,  duje gonenca, daba zhanglas ande te phiravele ande kolyiba.

Ahaj, so mezil, sar gindakura! Kade fimlan sar detehara te avlas ando  kher-chudisajlas e Rupina pe bisori.

Na gindachaj kadala, ichi chache bisorij-sityardas len e Hermina, taj  hurajlitar.

Kaver dyes detehara e shej andre ramosardas ando vudar peske deshusov bersh, thaj kade das duma:

Zhastar. Opre shude pe Rupinako dumo e duj gone bisori taj la Karadanake deshuduj ratole gada, palakodo vi voj opre beshlas pe busnyako  dumo, taj geletar. Le salchinenege krangi pipisarde la shako muj, thaj  butajig penge krangi vazdenas palalate. Bare phares perdal gele paj bengengi kirara. E Hermina sama lelas pe Iende, tane te churindel len le  sapa, ke anda kadala kattyi sas, ke mishkilaspe Iendar o pIaj. Apol baxtales resline kaj le asvengo abeski dolma. Tele line pa Rupunako dumo Ie  gone, thaj azhukarnas. Hoj pe soste?

Pe kodo, te roven. Ova, ke pa abengo feri kade shaj zhanas perdal,  jekduj asva te pittyande ando ab. La Rupina chi ande laki godyi nas te  rovel, ke zhi kaj pesko nakh chi dikheIas kathar o shukarimo. Bare shaxenge shere arakhlas pe dolma, thaj kade chambelasIe, hoj andej dar hurajvenastar le chiriklya. E Hermina sutastar pe Karadanaki phik, ke butajig shimijakozilas arat.

Kasavi baxtali sim, kaj aba na pa buteste shaj dikhav e Dottos, haj me  na zhanav te rovav gindisardas e Karadana, ba vi pittyanas lake asva, ke  churinglasla ek birulyi. Baro cipisardas. haj pe kadi e Hermina ekhe  kashteske hurajlas, e Rupina pale jek intrego shero shax nakhadas tele  andej dar.

Shaj zhas! Shaj zhas! kikegilas loshasa e Rupina taj lunges sugocijas.  Vi opre shude pe lako dumo, pale le gone, taj voj phutyardes perdal  gelas, pa somnakuno podo tele das, tele pe abesko fundo.

Akanak karing te zhas? - dikhlas krujal e shej.

Kothe dikhen! Cipisardas e hermina, haj pe le gone sikadas. E gonesko  muj, pester avri puterdyilas, taj avri xuklas anda leste ek bisori, haj angla  lende boldelaspe.

Kado so sikavel - chudisajli e Karadana.

E choxanyaki shej kadi chi zhanel? - assajlaspe e Rupina haj ushtyadas pala bisori. Vi mishto kerdas, ke o abdyimo bisori ingerdas len kaj o  phuro platnyiko. Sar sako chachikano platnyiko majdur vorbilas.

Na chudintu pe kodi, shukar Karadana, ke korro som, ba feri kade  zhanav te dikhav la lumake butya uzhes. Av, besh kathe pasha mandeakhardas la sha, apol xotyildas lako vast. 'Kasave vrami zhukaren pe tute  muri shej. E bax, pe soste doros, kasavo dur si inke tutar, sosko dur o  kham abdyol. Zhanav, ke nichi phenesa, irike pe kodo mangav tut, hoj te  boldestu palpale, ando sarchinalo vesh, kaj baxtales trajisas-phendas  plainyiko izdramne glasoza, haj karing e shej boldas peski mosura.

Platniko Temorr papo! Zhanav ke chachimo phendan, taj inke zumavam man, pe kado drom, pe soste ushtyadem. Kattyi phen mange, hoj  karing te zahv? pushlas e shej.

Tya baxtyako drom, paj asvengo ab perdal zhal, intya te zhas, pe kirara, kaj dikhesa tye fircijenge, kale, xurde grasten, ba na tordyuv. Zha de  vorta ande vuneto cerha. Kothar aba tuke trubul te les sama, ke sar avla  tyo trajo - phendas o phuro, haj pipindas Karadanake lungi bala.

- Inke, feri kattyi phen mange, phure, hoj muri fircija azhukarel man  vaj nichi?

- Zhukaren tut - shero bandyardas o shorvalo phuro. - Si kon jagasa,  kon sastresa, kon sapane xovjasa, ba kamipesa khonyik, muri shej - phendas o phuro thaj boldaspe.

Karadana brigasa zhalas pe pesko drom. Vina tordyilas, zhi kaj e vuneto cerha, kaj ek shukar shavo azhukarlas pelate, kasavo sas sar o huju  phendas.

Dott! - cipindas e Karadana, thaj tele xuklas paj Rupinako dumo, hoj  te shaj angarel peske piramnes, kas inke china chi dikhlas.

Ta avilan?! - phendas o shavo, thaj pizdas pestar la lolya moska sha.  Mishto dikhlasla peske le Karadana.

- Shukarake shukar san, apol aba si man kamadyi - phendas avri o  shavo.

- Inger man ande tyiri cerha. - phendas shukar shej, kon anda venuto  cerha avilas avri.

- Kon san tu, kas si troma te azbal man? - pushlas e Karadana.

- Me sim e Dottoski skumpo, e Rada. Kamav les! Ame abc vi ando  praho khelasas kethane. Chi mukav, te lesles mandar, tu choxajkinnya!  phendas.

- O Dott mandar si agrustyime, haj tena aula kade, sar amare dada,  deja phende andre tunyardyol o cheri - phendas e Karadana chingarasa.  O Dott taj e Rada, kethane angalyle taj ande jekhavreske kan phende

variso. E Kradana maj so chi phabilas, kathar e jag jekhengi. O Dott kothe  tordyilas pasha Karadana, taj pushlas latar:

- Sosko shukaripe andan tye piramneske? - taj asandos pe Rada shindas jakhasa.

- Duj gone chacsikane bisori andem tuke - phendas e Karadana.

- Mishto ashunav? - galbenisajlastar o Dott, kon zhanlas, so mol e duj  gone bisori.

- Chache bisorij? - mucisajlas e Rada, taj ushtyadas maj pashe.

- Duj gondencaj? - phendas jekhavreske le manusha. Apol na butajig  dikhenas pe bisori, ke line thaj avri puterde le gone, haj kon karing lelas  andalende, sa nachilastar o kuch bisori. E Rada inke vi la Karadanake  gada chordas. E Karadana kothe tordyolas, avri chordines, ba chi mishkilaspe.

- So kames inke kathe? - Pushasla xolyasa o Dott.

- Tyiri romnyi kamav te avav - phendas hodinasa e Karadana.  - Chi trubus man! - cipisardas strafilasle jakhenca o shavo.

- Le chache bisoro trubundas tut? Dikhlom vi tu phagresastu anda  lende te pereltu ek burnyik anda lende.

O Dott chi das khanchi duma, majfeder la Radaki shib sas majbari.

- Zhatar kathar ke mure zhuklenca kidavav tut pe kotorende, vatyijas,  haj ande Karadana churinglas.

E Karadana karing o cheri vazdas peske vast, thaj armaja das le chor  romen.

- Kodo doroj, te rispintume ande luma, pe shtar riga, tena avel tumen  kathik hodinako than! Kade te phiren, te zhan andej luma kasave lazhavesa sar me phirdem mashkar tumende! - phendas e Karadana.

Le rom rovjindos, vatyime nashenas angla armaja, ba shaj nashenas.  Ke le romane falura, vi adyes rispime phir keren, thaj trajin, thaj pattyan  andel armajengi zor.

E Karadana inke shel thaj eftavardesh bersh trajisardas, haj lake buzhe  inke vi adyes, andel e rom trajil, xolyasa, marimasa, haj kodolesa, ke von  maj kaver sile sar e majbut familiji.

(Dr. Karsai Ervin fordítása)

 

***

Karadana átka
Valamikor réges-régen, amikor még azt hitték az emberek, hogy a Föld lapos, élt egyszer egy gyönyörű cigánylány, akit Karadanának hívtak. Karadana kis kunyhója egy elvarázsolt fűzfaerdőben volt. Aki arra járt, abba még évek múltán is csak hálni járt a lélek a nagy ijedelemtől. Bizony, volt is mitől rémüldöznie az eltévedt vándornak: a fűzfák ágai emberi karok voltak, görcsösen vonagló ujjukkal.
Aki közel merészkedett e fákhoz, bizony, ott lelte halálát. EI is kerülte minden emberfia a fűzfaerdőt, így Karadana nyugodtan élhetett kis kunyhójában Rupival, a beszélő kecskével és Herminával, az okos bagolykisasszonnyal. Őt és állatait nem bántották a fák, inkább megsimogatták barnapiros arcát, ha leült a furcsa ágak árnyékában énekelni. Karadana anyja három tavasszal ezelőtt meghalt. Boszorkány volt, népe ezért űzte az elvarázsolt erdőbe. Itt született Karadana, bizonyára varázslatos módon, mert egy legény sem merészkedett be a boszorkány kunyhójába, akármilyen szép is volt az asszony. Karadana minden bűbájosságot megtanult az anyjától. Tudta, milyen főzet kell ahhoz, hogy egy tehén harminchármat borjaddzon. Tudta, hogy kell siettetni is megállítani a füvek, a fák növekedését. Tudta a gyógyítás mesterségét is, de legtöbbet a szerelmi bűbájosságról tudott.
Mivel varázsigéiét nem volt kin gyakorolnia, ezért el is felejtette a szerelem vizének receptjét. Egyszerűen élt. A Nappal kelt fel, és a Holddal feküdt le. Kisöpörte a kis kunyhóját, de a szemetet mindig a tükör előtt söpörte a falapátra, hogy szerencséjét el ne vigye az ördög. Megfejte Rupit, a kecskét, de fejés után egy bögre tejet a Nap felé löttyintett, hogy szépsége sokáig megmaradjon. Pókhálóból font lenge ruhát magának, amit saját vérével festett pirosra, hogy a betegségek elkerüljék. Este, mikor lefeküdt fűből rakott vackára, a seprőt keresztbe rakta az ajtó előtt, hogy az ártó szellemek kint maradjanak. Így éldegélt Karadana és várta, hogy a küszöbre vésett rovátkák száma tizenhat legyen.
A rovátkák éveket jelentettek, így jelezték az idő múlását. A gyönyörű boszorkány így szólt a lányához a halála előtt: - Ha betöltötted tizenhatodik évedet, hagyd el az elvarázsolt erdőt, és Rupi hátán kelj át az Ördög-fokon és a Könnyek taván. Keresd meg a bölcs Temor apót, aki elvezet törzsedhez. Engem elűztek ugyan, de neked néped között a helyed. Még meg sem születtél, de már eljegyeztek a cigányvajda egyetlen fiával, Dottal. Az Ő felesége leszel. Uradnak engedelmességgel tartozol. Az lesz a dolgod, hogy sok gyereket szülj, hogy törzsünk sokasodjon. Tudományoddal gyógyítanod kell népünket, mert csak az erős nemzetségek maradhatnak fenn. A gyengéket úgy eltapossák, hogy még a nevük sem marad meg az emberek emlékezetében. Isten áldása kísérje életedet - fejezte be a szép boszorkány, és meghalt. Karadana már nem sírt, ha eszébe jutott furcsa természetű anyja. Emlékezetét elhomályosította Dott, a cigányvajda fia, akit még sohasem látott, de akire máris szerelemmel gondolt. Olyan kíváncsi volt a fiúra, hogy elküldte Hermina bagolykisasszonyt az. Ördög-fokon túlra, hogy nézze meg, milyen is leendő férje. A bagolykisasszony el is repült, meg is nézte, de úgy elfáradt az úttól, hogy egy hétig csak tátogni tudott. Karadana szeretettel ápolta a kitikkadt kisasszonyt, míg az végre beszélni tudott.
- Olyan szép az a cigánylegény, hogy látva maradt a csőröm, amikor megláttam - áradozott Hermina. - Mondjad, hogy néz ki? - türelmetlenkedett Karadana. - Termete karcsú és magas, mint a fenyő törzse. Arca aranyszínű, mint a Nap. Haja hollófekete, szeme kék, mint az ég, ahol repültem. - De olyan hideg is – tette még hozzá. - Mit gondolsz, tetszeni fogok neki? – kérdezte félve Kardana.
- Olyan szép lányukat láttam Dott sátrában, mint még soha sehol. De te még náluk is szebb vagy! - jelentette ki Hermina. Karadana mégis szomorú lett, és lement a kunyhó mögötti csodatóhoz. A tó vize széppé tette azt, aki benne fürdött. A lány levette vérpiros ruháját, és nézegetni kezdte magát a tó tükrében. - A hajam fekete, és olyan hosszú, hogy leér a selymes fűig. A bőröm barna, mint a fa kérge. Szemem sárgászöld. A szám piros. Ó, de csúnya vagyok! - kiáltotta sírva és belevetette magát a tó vízébe. Pedig olyan gyönyörű volt, hogy szebbre a csodató csodavize sem tehette már. Karadana sokáig lubickolt a vízben, lemerült a tó fenekére is, mert meglátott valami fényeset. Felhozta és nézegette.
- Mi lehet ez a csillogó golyócska? - tűnődött. - Igazgyöngy, igazgyöngy! - huhogta izgatottan Hermina bagolykisasszony. - És ez mire jó? - kérdezte csodálkozva Karadana. - Azt pontosan nem tudom, de szálltamban, röptömben sokszor láttam, hogy örülnek neki az emberek - válaszolta a bagoly. - Akkor szedek még, mert tele van a tó alja ilyen csillogó gyöngyöcskékkel. Majd elvisszük Dottnak, hátha ő is örülni fog neki. Holnap leszek tizenhat éves és úgyis el kell indulnunk, ahogy édesanyám meghagyta - mondta Karadama, és lemerült a tó aljára. Szedett is estig vagy két zsákra valót, alig bírta behordani a kunyhóba. - Ó, de furcsa bogarak! Úgy világítanak, hogy szinte reggel van a szobában - csodálkozott rá Rupi, a kecske a gyöngyökre. - Nem bogarak ezek, hanem igazgyöngyök - oktatta ki Hermina, és kirepült a holdas éjszakába egerészni.
- A vízi szellemek ajándéka? - kérdezte Rupi, de választ nem kapott, mert Karadana aludt, mint a bunda. Másnap reggel a lány bevéste a küszöbbe a tizenhatodik rovátkát is, és így szólt: - Indulunk. - Felpakolták Rupi hátára a két zsák igazgyöngyöt és Karadana tizenkét vérpiros ruháját. Aztán ő maga is felült hűséges kecskéje hátára és elindultak. Hermina bagolykisasszony a vállára telepedett. - A fűzfák ágai megsimogatták búcsúzóul a lány bársonyos arcát, és sokáig integettek utána. Nagy nehezen átkeltek az Ördög-fokon.
Hermina vigyázott rájuk, nehogy beléjük marjon egy tekergő mérgeskígyó, mert ebből annyi volt, hogy mozogni látszott a hegy. Szerencsésen elérkeztek a Könnyek tava partjára. Lepakolták a zsákokat Rupi hátáról és vártak. Hogy mire? Arra, hogy sírjanak. Bizony a Könnyek tátván csak úgy lehetett átkelni, ha egy-két könnyet ejtettek a tóba. Rupinak esze ágában sem volt sírni, hiszen az orráig sem látott a gyönyörűségtől. Káposztafejeket talált a parton, és úgy ropogtatta, hogy ijedtükben elszálltak a madarak. Hermina aludt Karadana vállán, sokáig egerészett az éjjel. - Olyan boldog vagyok, hogy hamarosan láthatom Dottot, hogy én sem tudok sírni - gondolta Karadana, de máris potyogtak a könnyei, mert megcsípte egy méhecske. Nagyot sikított, amire Hermina nekirepült egy fának, Rupi meg egy egész fej káposztát lenyelt ijedtében. - Mehetünk! Mehetünk! - mekegte vígan Rupi, mert amikor könnyeiken megcsillant a napfény, aranyhíd emelkedett a víz fölé. Föl is pakoltak újból a hátára mindent, és ő nagy büszkén átsétált aranyhídon. Mikor átértek a tavon, visszanéztek csillogó-villogó aranyhíd már nem volt ott: lemerült a tó aljára.
- Most merre menjünk? - nézett körül a lány. - Oda nézzetek! - kiáltotta Hermina, és a zsákokra mutatott. A zsák szája magától kinyílt, és kipattant belőle egy gyöngyszem, majd elkezdett előttük lassan gurulni. - Ez mit jelenthet? - álmélkodott Karadana. - Egy boszorkány lánya nem tudja ezt? - vihogott Rupi, és komótosan elindult a gyöngyszem után. Jól is tette, mert a csillogó gyöngyöcske elvezette őket a bölcs öreghez. Mint minden igazi bölcs, így Temorr apó is barlangban lakott. - Már vártalak, lányom - mondta az öreg. - Tudtam, ha: ezt fogja mondani - súgta Hermina Rupi fülébe. Karadana mérgesen rájuk nézett, erre behúzták fülüket, farkukat, kinek mije volt. A bölcs öreg folytatta.
- Ne csodálkozz szép Karadana azon, hogy vak vagyok, de csak így láthatom igazán jól és tisztán a világ dolgait. Gyere, ülj ide mellém - hívta a lányt, majd megfogta a kezét. - Nehéz idők várnak rád lányom. A boldogság, amire vágysz, olyan messze van tőled, mint amilyen távol a Nap ragyog. Tudom, hogy nemet mondasz, mégis arra kérlek, hogy fordulj vissza a fűzfaerdőbe, ahol boldogan éltél - kérte a bölcs reszkető hangon, és a lány felé fordította arcát. - Bölcs Temorr apó! Tudom, hogy igazat szóltál, de mégis megpróbálom végigjárni azt az utat, amelyen elindultam. Mondd, merre menjek? - kérdezte a lány. - A boldogságod útja a Könnyek taván át vezet, a boldogtalanságodé le a völgybe, a nagy, kék sátor felé. Balra indulj el az ösvényen, ahol meglátod törzsed apró, fekete lovait, de ne állj meg. Tarts egyenesen a kék sátor bejáratához. Onnan már neked kell irányítanod életed folyását - mondta az öreg, és megsimogatta Karadana fényes, hosszú haját. - Még csak annyit mondj meg bölcs öreg, hogy törzsem várja-e érkezésemet? - kérdezte. - Várnak - bólintott a hosszú szakállú bölcs. - Ki tűzzel, ki vassal, ki kígyónyelvű haraggal, de szerelemmel senki, lányom - fejezte be az öreg és elfordult.
Karadana szomorúan folytatta útját. Meg sem álltak a kék sátor bejáratáig, ahol egy csodaszép legény várta, pont olyan, amilyenről a bagolykisasszony mesélt. - Dott! - kiáltotta Karadana és leugrott Rupi hátáról, hogy megölelhesse sose látott vőlegényét. - Hát megjöttél?! - mondta a fiú, és eltolta magától a kipirult lányt. Jól megnézte Karadanát. - Szépnek szép vagy, de már van kedvesem - jelentette ki fiú. - Vezess a sátradba. Szüleink egyezséget kötöttek, és összekapcsolták életünket. Ez régi törvény, megszegni nem lehet! - mondta Karadana, és lehajtotta a fejét. - Zavard el a boszorkány lányát, vagy megölöm! - sikoltotta féltékenyen a kék sátorból kilépő gyönyörű lány.
- Ki vagy te, hogy fenyegetni mersz engem? - kérdezte büszkén Karadana. - Én vagyok Dott kedvese, Rada. Szeretem őt! Mi már a porba is együtt játszottunk. Nem engedem, hogy elvedd tőlem te boszorkányfajzat! - sziszegte. - Dott az én jegyesem, és ha nem teljesedik be szüleink akarata, akkor elsötétül az ég örökre - válaszolta Karadana fenyegetően. Dott és Rada összeölelkezve sugdolózni kezdett. Karadana majd elégett az izzó szemek tüzében. A fiú egy kis idő múlva odaállt Karadana elé és azt kérdezte álnokul: - Mi szép ajándékot hoztál a vőlegényednek? - és nevetve Radára kacsintott. - Két zsák igazgyöngyöt hoztam néked - válaszolta Karadana. - Jól hallok? - sápadt el Dott, aki igencsak tudta, mennyit ér az igazgyöngy.
- Igazgyöngy? - ámult Rada és közelebb lépett. - Két zsákkal? - suttogták az odagyűlt, kíváncsi emberek áhítattal. De az áhítat nem sokáig tartott. Ahogy felocsúdtak megrohanták a zsákokat, és egymást tépve, karmolva, ezerfelé hordták a drága kincset. Rada még Karadana ruháit is ellopta. Karadana ott állt kirabolva, de nem mozdult. - Mit akarsz még itt? - kérdezte mérgesen Dott. - A feleséged akarok lenni - válaszolta nyugodtan Karadana. - Nem kellesz! - kiáltott villámló szemekkel a fiú. - Az igazgyöngyök kellettek? Láttam, összetörted magadat, hogy neked is jusson egy maroknyi. Dott nem szólt semmit, annál inkább megeredt a nyelve Radának: - Takarodj innen, mert a kutyáimmal téplek szét - vijjogta és bele is csípett Karadana karjába. A megcsúfolt lány az ég felé emelte a karját és megátkozta a rabló cigánynépet.
- Azt kívánom, hogy szóródjatok szót a világ négy tája felé, de ne legyen nyugodt szállásotok sehol! Úgy járjatok, keljetek a világban, olyan megalázottan, ahogy én jártam köztetek! - fejezte be Karadana. A cigányok sírva, sikongatva menekültek az átkot szóró közeléből, de hiába: a cigány törzsek a mai napig is szétszóródva élnek, és hisznek az átok erejében. Karadana százhetven évig élt még, de szelleme a mai napig kísért a cigányok között civakodás, veszekedés formájában. S abban, hogy elkülönülnek a mellettük élő népektől.

Módosítás dátuma: 2016. december 04. vasárnap, 14:18
 
Copyright © 2024 Kethano Drom - Közös Út. Minden jog fenntartva.
A Joomla! a GNU/GPL licenc alatt kiadott szabad szoftver.
Fordította a Magyar Joomla! Felhasználók Nemzetközi Egyesülete
 

Tehetség

Örökségünk nyomában

PTK roma tananyagok

Emlékezet

Portré

Közös Út a Facebookon

Mottó


„A cigány kultúrának intézményekre van szüksége...
Én ezt egy kulturális autonómia intézményrendszerén belül képzelem el, amely nem szavakból, hanem láncszemként egymáshoz kapcsolódó intézményekből állna.”

***

Részlet Orbán Viktornak  2008. április 11-én elhangzott beszédéből.


 

Civilhang

SZEMlélek

Galéria