Címlap Nagyvilág Kitekintő Akik kivonultak az erdőbe 3.

Kiadványaink

Névjegy

Radio Romano

Lovaricko shibako grizhipe

Archív

Közös Út Baráti Kör

Csatka

Rostás-Farkas György

Blog

CTMT videók

GTranslate

 

Közös Út Baráti Kör

Akik kivonultak az erdőbe 3. PDF Nyomtatás E-mail
Kitekintő
Írta: Rubik Gina   
2016. július 17. vasárnap, 10:12

2016. Május 1-14-ig a Szivárványosok „Rainbow”-nak nevezett regionális találkozót rendeznek az oklahomai Quachita Nemzeti Parkban. Az alternatív közösség erdei összejövetelén-melyet érthetetlen módon elkerül a pusztító erejű tornádó-több taggal is beszélgetek: miért jönnek ide, miből élnek, és mi a céljuk a nemzetközi mozgalomban való részvételükkel. A Szivárvány Család abban különbözik más társadalom kívüli rendszerektől, hogy nem profit célú, és hogy bárki részt vehet az eseményeiken: korra, meggyőződésre, foglalkozásra való tekintet nélkül.

 

Maya a kislányával, aki Budapesten is utca zenélgetett egy ideig. Fotó: Rubik Gina (2016.május)

Budapesttől mintegy 15 órás repülőút Oklahoma City, ahova sikerül 650 dollárért oda-vissza jegyet váltanom. Azért vállalkozom a hosszú útra, mert az áprilisi bakonyi Szivárvány közösség-látogatásom során egy amerikai tag meghív ide, és kíváncsi vagyok a mozgalom szülőhazájára. Ott is vár a tag a reptéren, ahonnan az ő sárga iskolabuszával jutunk el a délnyugati irányban fekvő Muse kisvárosáig. Ezt követően egy jó pár kilométert gyalogolunk a Billy Creek szurdokvölgyig, ahol belépünk a nemzeti park bozótosába, és felkapaszkodunk a hegytetőn kialakított „Welcome Home” sátorhoz. Itt van az Infópont is, ahol a Rainbow legfontosabb szabályairól tájékoztatják az újonnan érkezőket. A találkozóra nincs belépő, jegy vagy karszalag, az adományokat a vegán erőszakmentes, tejtermékeket is mellőző húsmentes étkeztetésre egy úgynevezett „mágikus kalap”-ba gyűjtik. Mindössze annyit kérnek cserébe, hogy ahol feladatot látunk, segítsünk, például ételt szervírozzunk, mosogassunk, rőzsét gyűjtsünk vagy illemhelyet ássunk.

Itt van kiszögezve egy fapalettára az a hopi jövendőmondás, mely a Szivárvány tagjait így jellemzi: "Mikor pusztulásnak indul a Föld, az élővilág, az embereknek egy új törzse jelenik meg, akik sokféle színt, osztályt, hitet képviselnek. Tetteiken keresztül a Föld újból kizöldül és életre kel. A Szivárvány Harcosainak fogják nevezni őket."

A Rainbows küldetéstudatról a Kaliforniai Integrációs Kutatóintézet német származású pszichológus professzora, Dr. Ralph Metzner így ír a „Green Psychology (Zöld pszichológia) c. könyvében: „A környezet pusztításának gyökerei az emberi pszichében keresendők. Éveken át kutattam egy mexikói maya indián törzset, ahol még megvannak azok az ősi szertartások, amelyek az ember és a természet harmonikus viszonyát igyekszenek visszaállítani. A Szivárvány közösségekben olyan „fényharcosokat” próbálunk képezni, akik tudatosan bánnak megszerzett tudásukkal, így igyekszenek megóvni a Földet a további környezetszennyezéstől. A találkozókon kívül a tagok különböző nemzetközi fenntarthatósági projektekben vesznek részt, ezzel is elősegítve a környezetvédelem nemes ügyét.”

Nagy meglepetésemre a The New York Times és a Guernica magazin újságírónője, Hillary Brenhouse is ott ül a színes párnákkal és szőnyeggel beterített óriás ponyva alatt. Ő már két éve tagja a Szivárvány Családnak, most éppen Kolumbiából érkezett ide, ahol többedmagával önfenntartó kommunát alapított. Tőle érdeklődöm, mégis mekkora számú résztvevő fordul meg egy-egy ilyen találkozón, ugyanis ezek egymást követik más-más amerikai államokban. „Akár több tízezer! A 2014-es Rainbown Utah államban például 12 ezren vettek részt.”

Kíváncsi vagyok, hogyan egyezteti össze újságírói munkájával a közösségben való létet. „Mindig van nálam mobilnet, és útközben is tudok cikkeket írni és szerkeszteni. Új, izgalmas témákra is rátaláltam a Szivárványon töltött időm alatt, melyeket közlök is a magazinomban. A legutóbbi például a dél-amerikai sámánok gyógyító főzetei voltak, de dolgoztam már fel női témákat is a Rainbowkon való esküvőkről, gyermekvállalásról és párkapcsolati konfliktushelyzetekről.”

Elgondolkozom, mennyire tud benne maradni a médiában ilyen életmód mellett. „Valójában inkább már kifelé evezek belőle, mert közeljövőbeli célom a családalapítás és a vidéki nyugalom. Találnak helyettem ezer más lelkes szerkesztőt, emiatt nem aggódom!”- teszi hozzá Hillary.

 

A Nagy Kör Tanácstól a Telihold Ünnepig

 

Francia művészek az indián sátorban. Fotó: Rubik Gina

Letelepszem a többiek mellé a Nagy Kör tüze köré, mialatt lassan ránk esteledik. Egy hatalmas fémkondérból forró főzeléket és illatos, fűszeres teát szolgálnak fel, melyek felmelegítik fázós tagjainkat. A Rainbowsok a kulcsemberek megnevezésére a „fokalizátor” kifejezést használják. Ő az, aki kiáll a körbe, ahova mindenki leül, és összeszed egy csapatot, akik elvégzik a napi feladatokat: a fagyűjtést, a főzést, az ételbeszerzést, a komposztkészítést és az egyéb építkezéseket. Az ősi hopi indián hagyományt átvéve a Tanács résztvevői leülnek a tűz köré a földre, a feldíszített beszélő bot körbe jár, és csak az szólalhat meg, aki a kezében van. „Valójában ez egy hallgató bot:megtanít a tiszteletre, és arra, hogy valóban odafigyeljünk egymásra.”- meséli a francia Nicholas Parrain, aki itt most a konyha egyik felelőse.

„A Szivárvány családnak ne  az az alapvető üzenete, hogy megdöntse a jelenlegi rendszert, hanem inkább az, hogy egy toleránsabb és környezetkímélőbb párbeszédet indítson el a gazdaság és a társadalom különféle csoportjai között. Minden egyes találkozón figyelünk arra, hogy csak helyi vegyszermentes élelmiszereket vásároljunk és termesszünk, és lehetőleg a környékbeli termelőket támogassuk.”- magyarázza Pedro Paz, a portugáliai szervezet kulcsembere, aki civilben tánctréningeket vezet.

Kitra Cahana, a National Geographic riportere és a TED bloggere, aki évek óta tanulmányozza a Rainbowsok életét együtt utazva velük az Egyesült Államok szerte egy online előadásában így nyilatkozik a Rainbow-k-hoz csatlakozó amerikai, többnyire 20-25 év közötti fiatalokról:

„Annak a nomád szubkultúrának a tagjai közül, akiket dokumentálok sokan „traveling vagy dirty kids”-nek nevezik magukat, de ezeken belül is számos csoport létezik. Ez egy óriási hálója a punk kultúrának, a régi hippiknek és a természetben élőknek, akik állandó mozgásban vannak. Sokan nem önszántukból, hanem szociális körülményeik miatt kényszerülnek a szabad vándorlást választani. Idősek és fiatalok, akiket kitettek az otthonukból, és így próbálnak újabb munkalehetőségeket keresni és hasonszőrű emberekre lelni. A Rainbow találkozókon kipihenhetik utazásaik fáradalmait, ideiglenesen otthonra lelhetnek, vagy egy itt szerveződő kommunában találhatnak maguknak állandó helyet. ”

Másnap a konyha melletti gyülekező helyiségben a Szivárványosok hangszert ragadnak, és közös éneklésbe kezdenek. Van itt afrikai és balkáni dob, kisebb, nagyobb, sőt még óriási cintányér is. Három gitáros akusztikusan penget, a dalok angol, spanyol és szanszkrit nyelveken követik egymást. Fülbemászóak ezek a dallamok, és itt egy szöveg, ami megragadt bennem: „Körben éneklünk, éneklünk most együtt, szívünk dalát, mint egy család. Héja, héja, héja, héja, héja, héja, hó…” Sokan táncolnak, pörögnek, van, aki tűzbotokkal és hullahopp karikákkal zsonglőrködik.

Van egy külön gyerektábor is, ahol a kaliforniai Trevor bemutatja poi nevű buzogányát, amit otthon maga készít fémből és bőrdarabokból. Megtudom, hogy a szervezői találkozók mellett egyéb más workshopokon is részt lehet majd venni a két hét folyamán, melyeket a résztvevők ajánlanak fel. Lesz flamenco (dél-spanyol tánc és zene), country gitár- és banjo oktatás, akrobatikus jóga, taichi, meditáció, gyógynövény- és gombagyűjtés, sőt még egy méregtelenítő izzasztókunyhó is, melyet „tamascal” néven mexikói hagyományok szerint épít fel és vezet egy lengyel sámán, Jerzy Niczyporuk. Harmadnap este storytelling, azaz mesemondó workshopot tartanak az egyik nagy tipiben, melyet az angliai Tom Thumb vezet, aki 2012-ben könyvet írt Szivárványos élményeiről „Somewhere Under the Rainbow” (Valahol a Szivárvány alatt) címmel. Itt tőle ingyenesen juthatok hozzá egy példányhoz.

Elbeszélgetek a tagokkal, kérdezem, ki miből él. Van, aki egyetemre jár, és csak a szünetekben tud találkozókra járni; van, aki cégnél dolgozik; de van olyan is, aki nomád életmódot folytat, és közben zsonglőrködik vagy utcazenél. Itt van például Kareen Kohn, a mexikói lovas karaván vezetője, akik szervezetükön keresztül pályázatokból tartják fenn magukat. Van olyan is, aki önellátó farmon lakik, és nagyjából minden élelmiszert megtermel magának a közösségen keresztül.

Itt most nem lesz Telihold Ünnep, mely mindig a találkozók fénypontja szokott lenni, de elmesélik nekem a lényegét. A Föld és a női termékenység tiszteletéről szól, mely során máglyát gyújtanak, ajándékokat ajánlanak fel, és egész éjszakán át táncolnak, énekelnek és dobolnak. Egy ősi görög Dionüszosz kultuszra emlékeztet ez, mely során a nők és a férfiak külön csoportokban párbeszédet folytatnak egymással.

Az oklahomai találkozó egy búcsúszertartással zárul, ahol a Nagy Körben mindenki megfogja egymás kezét és énekel: „A tűztől a vízig, a földtől a szélig az élet körében, a végtelen táncban boldogan találkozunk és boldogan válunk el, hogy ismét boldogan találkozzunk.”

Az időjárásjelzés a pusztító erejű tornádó feltűnését helyezi kilátásba, de csodával határos módon mi ezt elkerüljük. A viharos szél utánunk érkezik, amikor mi már Arkansas államban vagyunk, ahonnan továbbmegyünk a következő találkozóra Kentuckyba.

 

Nyári Szivárvány-találkozók Magyarországon és az Alpokban

Indián sátor, másnéven tipi. Fotó: Hillary Brenhouse (2016)

A következő magyarországi Szivárvány találkozót a bakonyi Kristályföldön tartják majd június 5. és július 4. között, melyet augusztus 2-től követ az éves egyhónapos európai találkozó az Alpokban. Ezeket a weboldalaikon és a Facebook-on is meghirdetik, de részletes térképpel ellátott meghívót csak személyes e-mailben lehet kérni. Ezzel próbálják kiszűrni az esetleg rossz szándékú betolakodókat.

Nem mindenki tud azonban a Szivárvány Közösség nomád körülményei között huzamosabb ideig megmaradni, azaz nélkülözni a fürdőszobát és a megszokott, civilizált életformát. Sokan kritikusan beszélnek róluk, mert úgy tartják, a Szivárványosok nem tudnak beilleszkedni a többségi társadalomba, azáltal, hogy az év legnagyobb részében úton vannak. És mivel egy-egy találkozó után névtelenül felszívódnak, nehéz is őket felelősségre vonni bármilyen kártételért az erdő állományában.

Módosítás dátuma: 2016. július 17. vasárnap, 10:34
 
Copyright © 2017 Kethano Drom - Közös Út. Minden jog fenntartva.
A Joomla! a GNU/GPL licenc alatt kiadott szabad szoftver.
Fordította a Magyar Joomla! Felhasználók Nemzetközi Egyesülete
 

Tehetség

Örökségünk nyomában

PTK roma tananyagok

Emlékezet

Portré

Közös Út a Facebookon

Mottó


„A cigány kultúrának intézményekre van szüksége...
Én ezt egy kulturális autonómia intézményrendszerén belül képzelem el, amely nem szavakból, hanem láncszemként egymáshoz kapcsolódó intézményekből állna.”

***

Részlet Orbán Viktornak  2008. április 11-én elhangzott beszédéből.


 

Civilhang

SZEMlélek

Galéria