Címlap Irodalom Próza Munkanélküli író

Lovaricko shibako grizhipe

Kiadványaink

Radio Romano

Archív

Csatka

Közös Út Baráti Kör

Blog

Névjegy

Gindima

Tumencaj muro dyi sagda. Te na bisterdyon pa jekhavreste, zhikaj e luma luma avla,..

http://rfgy.blog.hu/

Portré

Rostás-Farkas György

CTMT videók

GTranslate

 

Rólunk

Munkanélküli író PDF Nyomtatás E-mail
Írta: Dinók Zoltán   
2016. április 28. csütörtök, 18:58

Már fel-alá járkált a szobájában. Lapját várta, amelyben elbeszélése jelent meg. Tizenegy és egy között szokott a postás jönni. Tiszta ideg volt, munkanélküli volt, a négy fal között alkotott, úgy gondolta hogy amiért megdolgozik, azért jár is az eredmény. Vagyis hogy a postás házhoz szállítsa a lapot. Dél körül már lement a ládát megnézni. Ám nincs benne semmi. Így várakozik egyig, ám a postást nem látta. Csak éppen nem láthatta, ugyanis számára levelet mégse hozott. Milyen mérges volt Ödön! A segélye kevés volt. Anyjával élt együtt a létminimum alatt. Barbara azt mondta neki:

-Holnap biztos megjön!

- De hiszen ez már a sokadik holnap!

- Türelem rózsát terem!

- Te persze mérges vagy dühös lennél ha a nyugdíjad két hét múlva jönne meg!

Barbara nem vitatkozott. Ödön sok kéziraton dolgozott. Neki kezdett őket írni. Ám nem nagyon ment neki az alkotás. Gondolt egyet s sétálni indult. Ahogy hazatért számtalan új téma jutott az eszébe. Írta szorgalmasan a novelláit, egyre jobban érezte hogy sikerül erélyesebb hangot megütnie. Amikor esteledett, kikapcsolódásképpen egy kis zenét hallgatott. Másnap úgy ébredt, mintha egy gyárban nyolc órát végig dolgozott volna hajnalban. Rettenetesen fájt a foga is. Már a lap nem is járt az eszében. Pedig a postás délben megjött s hozta a folyóiratot s a munkanélküli segélyét. Barbara kedvesen szólt hozzá, a konyhában hellyel kínálta.

Közben átadta a lapot, amit Ödön ki is bontott. Örült, mint majom a farkának.

-Kér egy kis kávét? – kérdezte közben Barbara

- Elfogadok.

Elővette a pénzes munkadobozát s elkezdte számolgatni a pénzt. Ödön segélye volt ez. Az összeg vége egy ötvenes volt.

-Add oda azt Jóska bácsinak!

Ödön meg eltette az összes pénzt – szó nélkül, de annyit megjegyzett:

-Jó lesz ez nekem Nescaféra. Szegény ember vagyok. Maga gazdagabb lesz akkor, de én meg szegényebb, tehát elteszem az összes lóvét.

A postás meg volt lepődve. Barbara szóhoz sem jutott. Majd megsértődötten elment a postás.

-Szóval gazdagabb leszel egy Nescaféval?

- kérdezte dühösen az anyja

- Aha – válaszolt vállat vonva Ödön

- Nem gondoltam, hogy ilyen fiam van!

- Sok mindent nem gondolsz te rólam!

Barbara mosogatni kezdett. Ödön meg a folyóiratot berakta a többi megjelent elbeszélés közé, a pénzt meg a fenékig üres bukszájába. De hamarosan megszállta ismét az ihlet.

 

 
Copyright © 2024 Kethano Drom - Közös Út. Minden jog fenntartva.
A Joomla! a GNU/GPL licenc alatt kiadott szabad szoftver.
Fordította a Magyar Joomla! Felhasználók Nemzetközi Egyesülete
 

Tehetség

Örökségünk nyomában

PTK roma tananyagok

Emlékezet

Portré

Közös Út a Facebookon

Mottó


„A cigány kultúrának intézményekre van szüksége...
Én ezt egy kulturális autonómia intézményrendszerén belül képzelem el, amely nem szavakból, hanem láncszemként egymáshoz kapcsolódó intézményekből állna.”

***

Részlet Orbán Viktornak  2008. április 11-én elhangzott beszédéből.


 

Civilhang

SZEMlélek

Galéria