Már fel-alá járkált a szobájában. Lapját várta, amelyben elbeszélése jelent meg. Tizenegy és egy között szokott a postás jönni. Tiszta ideg volt, munkanélküli volt, a négy fal között alkotott, úgy gondolta hogy amiért megdolgozik, azért jár is az eredmény. Vagyis hogy a postás házhoz szállítsa a lapot. Dél körül már lement a ládát megnézni. Ám nincs benne semmi. Így várakozik egyig, ám a postást nem látta. Csak éppen nem láthatta, ugyanis számára levelet mégse hozott. Milyen mérges volt Ödön! A segélye kevés volt. Anyjával élt együtt a létminimum alatt. Barbara azt mondta neki:
-Holnap biztos megjön!
- De hiszen ez már a sokadik holnap!
- Türelem rózsát terem!
- Te persze mérges vagy dühös lennél ha a nyugdíjad két hét múlva jönne meg!
Barbara nem vitatkozott. Ödön sok kéziraton dolgozott. Neki kezdett őket írni. Ám nem nagyon ment neki az alkotás. Gondolt egyet s sétálni indult. Ahogy hazatért számtalan új téma jutott az eszébe. Írta szorgalmasan a novelláit, egyre jobban érezte hogy sikerül erélyesebb hangot megütnie. Amikor esteledett, kikapcsolódásképpen egy kis zenét hallgatott. Másnap úgy ébredt, mintha egy gyárban nyolc órát végig dolgozott volna hajnalban. Rettenetesen fájt a foga is. Már a lap nem is járt az eszében. Pedig a postás délben megjött s hozta a folyóiratot s a munkanélküli segélyét. Barbara kedvesen szólt hozzá, a konyhában hellyel kínálta.
Közben átadta a lapot, amit Ödön ki is bontott. Örült, mint majom a farkának.
-Kér egy kis kávét? – kérdezte közben Barbara
- Elfogadok.
Elővette a pénzes munkadobozát s elkezdte számolgatni a pénzt. Ödön segélye volt ez. Az összeg vége egy ötvenes volt.
-Add oda azt Jóska bácsinak!
Ödön meg eltette az összes pénzt – szó nélkül, de annyit megjegyzett:
-Jó lesz ez nekem Nescaféra. Szegény ember vagyok. Maga gazdagabb lesz akkor, de én meg szegényebb, tehát elteszem az összes lóvét.
A postás meg volt lepődve. Barbara szóhoz sem jutott. Majd megsértődötten elment a postás.
-Szóval gazdagabb leszel egy Nescaféval?
- kérdezte dühösen az anyja
- Aha – válaszolt vállat vonva Ödön
- Nem gondoltam, hogy ilyen fiam van!
- Sok mindent nem gondolsz te rólam!
Barbara mosogatni kezdett. Ödön meg a folyóiratot berakta a többi megjelent elbeszélés közé, a pénzt meg a fenékig üres bukszájába. De hamarosan megszállta ismét az ihlet.
|