Délelőtt belép egy kiránduló 'társaság az alcsúti parkba. S alighogy mennek: egy hatalmas fán megpillantanak valakit. Zubbony van rajta, s fűrészeli az ágakat.
-- Hallja kérem! -- kiált föl hozzá a társaság egyik tagja.
- Mit parancsolnak?
- Szeretnők megtekinteni a főhercegí parkot. Szabad?
- Már hogyne volna szabad?
- Merre megyünk legjobban? .. . Vagy igen: nem vezetne maga minket körül?
-- Nagyon szívesen, csak előbb lemászom.
S hogy lejött a zubbonyos munkásember illő tisztelettudással köszönt, és kezdte vezetni a társaságot. Nagyon jó vezető volt, megmutatott, megmagyarázott mindent töviről hegyire. A társaság nem egyszer összesúgott: - Milyen művelt emberek szolgálják a főherceget!
Mikor aztán már' mindent láttak, a társaság három forintot adott a- kalauznak bórrava'óul, amit ez szépen megköszönve elfogadott.
A társaság már kifelé indult. De még nem ért ki a, parkból, mikor egyik is, másik is mondja: „ De József főherceget mégse láttuk !”.
. Arra megy: éppen szintén egy kertészféle, megszólítják: - Mondja csak: hogyan láthatnánk még József főherceget?
-Éppen jókor kérdik. Nézzék, amott megy . . .
-- Az a zubbonyos?
- Az.
A társaság majd hogy el nem süllyed szégyenletében. A zubbonyos alak volt vezetőjük, akinek ők – a főhercegnek – három forintot adtak borravalóul.
Délben pedig József főherceg mondotta Klotild főherceg asszonynak: - Édes jó feleségem, mai ebédet már megkerestem.
S előveszi a zsebéből a három forintot, s elmondja, hogyan kereste meg ezt az összeget.
A borravalót aztán szétosztotta az alcsúti szegény gyerekek között.
(Thewrewk István közlése)
|