Címlap Irodalom Próza Emlékfoszlányok : A halmaji cigányok

Lovaricko shibako grizhipe

Kiadványaink

Radio Romano

Archív

Csatka

Közös Út Baráti Kör

Blog

Névjegy

Gindima

Tumencaj muro dyi sagda. Te na bisterdyon pa jekhavreste, zhikaj e luma luma avla,..

http://rfgy.blog.hu/

Portré

Rostás-Farkas György

CTMT videók

GTranslate

 

Rólunk

Emlékfoszlányok : A halmaji cigányok PDF Nyomtatás E-mail
Írta: Bálint György   
2015. november 03. kedd, 09:50

Életem első  húsz évének legszebb tavaszi,nyári és koraőszi hónapjait egy kis, mátraaljai faluban, Gyöngyöshalmajon töltöttem.  Itt voltak a legkedvesebb pajtásaim, itt rosszalkodtunk, közben itt tanultam meg sok  értéket az életről és az emberről. Sok cigány emberrel találkoztam és szívesen, érdeklődéssel hallgattam meg mindent, amit az életükről, a gondolkodásukról, az üldöztetésükről és a meg nem értésükről elmondtak.  Talán tanulságos a mai társadalom érintett tagjai számára is.

A halmaji cigányok

Gyermekkoromban  az akkori Gyöngyöshalmajon ( ma: Halmajugra ) 25-30 cigánycsalád  élt, békésen beilleszkedve a község életébe. A cigányfalu a patak partján terült el és minden családnak volt szerény, de lakható házacskája, kisebb-nagyobb konyhakerttel körülvéve. Kutyán és macskán kívül állatokat nem igen tartottak, csak néhány családnak volt kecskéje és két-három családnak lova.

A házakat kemencékkel, kályhákkal fűtötték, de vízvezetékkel és villannyal a házak nem rendelkeztek. Utak, járdák, közvilágítás ugyancsak az álmok világába tartozott. A háztartáshoz szükséges vizet a patakból nyerték, az ivóvizet pedig a közelben lévő falusi nagykútról hordták.

A házak berendezése is igen szerény volt, többnyire az ágyak, székek, asztalok képezték a berendezést, de már akkor is feltűnt nekem, hogy a sokféle szentkép mellett volt a falakon néhány érdekes színezésű, szép festmény is.

Amennyire emlékszem valamennyi férfi dolgozott; sokan vályogot vetettek, kosarat fontak, patkószöget kovácsoltak, fazekat készítettek, teknőt vájtak és egy-két ember állatkereskedéssel is foglalkozott.

Akkor még nagy keletje volt a cigányzenének és a halmaji cigányok között is sokan hegedültek, cimbalmoztak, nagybőgőztek, fuvoláztak és trombitáltak. Akinek nem volt mestersége, az napszámba járt, vagy alkalmi munkát vállalt. Mindenkinek volt szerény, de többé- kevésbé biztonságos jövedelme.

Egyetlen idős, púpos asszonyt ismertem, aki koldulásból élt; puttonnyal a hátán ballagott egyik házról a másikra, pénzt nem kért és nem is fogadott el, csak élelmet. Hozzánk is gyakorta beköszönt, mondott egy rövid versikét és kapott egy fél vekni kenyeret, egy darab szalonnát, vagy egy szál kolbászt, lisztet, ünnep előtt egy kevés cukrot, vagy más egyéb édességet. Az ajándékot szépen megköszönte és azt kérte, hogy tegyék be a hátán levő puttonyba !

Gondot okozott azonban a gyerekek iskoláztatása. Magam is hallottam, amit sok cigányember mondott a gyerekének: én is csak két osztályt tanultam, azt is nehezen és mégis felnevellek benneteket! És ezen a szemléleten akkor – de ma is – nehéz volna változtatni.

A második világháború után megváltozott a helyzet: a falu őslakos népessége inkább fogyott, mint nőtt,de a cigánycsaládok száma folyamatosan és gyorsan növekedett.

A városokba költözött lakosság üres házaiba cigány családok költöztek, de munkaalkalom annak ellenére nem volt a számukra, hogy a községben három, jelentős üzem (Mátrai Erőmű, téglagyár és a Detki Kekszgyár ) is működik.

Az önkormányzat, az egyház és a társadalmi szervezetek nagy erőfeszítést tesznek annak érdekében, hogy a roma lakosság integrálódását meggyorsítsák.

 
Copyright © 2024 Kethano Drom - Közös Út. Minden jog fenntartva.
A Joomla! a GNU/GPL licenc alatt kiadott szabad szoftver.
Fordította a Magyar Joomla! Felhasználók Nemzetközi Egyesülete
 

Tehetség

Örökségünk nyomában

PTK roma tananyagok

Emlékezet

Portré

Közös Út a Facebookon

Mottó


„A cigány kultúrának intézményekre van szüksége...
Én ezt egy kulturális autonómia intézményrendszerén belül képzelem el, amely nem szavakból, hanem láncszemként egymáshoz kapcsolódó intézményekből állna.”

***

Részlet Orbán Viktornak  2008. április 11-én elhangzott beszédéből.


 

Civilhang

SZEMlélek

Galéria