Pharo-j adyes po chacho amal te rakhel. O Rostás-Farkas György sakonengo amal si, kon kamel le manushen thaj o trajo. Ande lesko iskiripe pa kadaleste shuvel patyalipe. Andel dyesa najisarde les leske amala pe lesko rakhadyimasko dyes. O iskiritori, kon zh-adyes o legmajbaro-j romano ikono ande kado bersh shovvardesh thaj panzh bershengo-j. Trajisar zha-atunchi zhi-kana luma-j e luma!

Rostás-Farkas György költő, író, műfordító tiszteletére a Kethano Drom – Közös Út Baráti Kör zenés irodalmi estet szervezett a Magyar Írószövetség Bajza utcai székházában. Itt is dolgozik a költő negyven éve. Hosszú idő ez egy ember életében, különösen hosszú egy olyan ember életében, aki messziről jött. Többszörösen messziről a szó igazi és átvitt értelmében is.

Rostás-Farkas György Békés megyében, Újkígyóson született 1949-ben cigány szülők sokadik gyermekeként. Innen jött a fővárosba tizenkilenc évesen dolgozni, tanulni. Tudásvágya űzte hajtotta az olvasás, az irodalomféle, József Attila „karjaiba”. Valósággal falta a verseit, miközben maga is írt. Témáit a cigányság életéből, a saját életéből merítette, s teszi ezt a mai napig. Munkássága szerteágazó: néprajzi, nyelvészeti, tudományos ihletésű éppúgy megtalálható alkotásai között, mint verses kötetei, műfordításai. Közös jellemzőjük az elkötelezettség a cigány identitás, a cigány nyelv és kultúra iránt.

Életfelfogása a szeretetre épül. Nem tart számon ellenségeket csak barátokat. Ő is mindenki barátja, sőt a hozzáfordulóknak testvére. Így ír erről egy helyen; „Testvérnek jöttem közétek.” És aki ismeri, az tudja, hogy nemcsak mondja, hanem így is gondolja. Nincs olyan ember a környezetében, aki ha hozzáfordult gondjaival, annak ne segített volna, ha tudott, ha lehetett.

Hála és szeretet veszi körül. Barátai számosak. Tudatosan gyűjti őket, talán helyesebben vonzza őket. Lágy hangja, megnyerő stílusa elragadja hallgatóságát. Országjárásai során elment a leglepukkantabb falvak művelődési házaiba irodalmi esteket tartani. És a nem verses kötetek lapozgatásától megkérgesedett tenyerű hallgatósága keblére ölelve, ámulva hallgatta. A költő mindenhová elment, ha meghívták. Ingyen, a saját költségén, mert neki küldetése van. Népét szolgálni, ősöktől kapott cigány örökségét továbbvinni. Hirdetni a szeretet mindenhol.

Kettős identitású ember: magyar meg cigány nem az egyik is, meg a másik is, hanem együtt, s egyszerre. Összefonódás, hirdeti az általa alapított Kethano Drom (folyóirat és baráti kör), nem létezünk egymás nélkül, de létezünk egymással, összefonódva, összetartva. Elfogadva, befogadva egy hazában. „..ősi szenvedésektől csipkézett ország nékem a hazám, Magyarország…”, ahol a hit és a remény összefonódva gyökerezett meg Rostás-Farkas György szívében, lelkében.

A tiszteletére rendezett irodalmi est a költő művein keresztül próbálta bemutatni életfelfogását. A szervezők nevében csak remélni tudjuk, hogy sikerült alkotásai színes palettájáról összeválogatni érzés és gondolatvilágát tükröző műveket. Az élet szeretetéről, a kortársak tiszteletéről Rostás-Farkas György művein keresztül tesz tanúbizonyságot, ami örömteli élményként sugárzott a meghívottak szívéig, lelkéig.

Barátai énekkel, erre az alkalomra írt saját versekkel köszöntötték a költőt. Fellépett többek mellett Kocsis Csaba énekkel, Bai Károly versmondással, Szentandrássy Csaba és Pató Selam saját verssel. Az est folyamán szem nem maradt szárazon, a szívből jövő jókívánságok könnyeket csaltak Rostás-Farkas György szemébe is.

Örülünk, ha örömöt szerezhettünk Neked, Gyuri bácsi. Az Isten éltessen még sokáig, hogy testvérünk lehess, hogy érezhessük szeretetedet!

O Del te del tuke but zor thaj sastyipe, lungo trajo!  T’aves baxtalo, Phrala! Tyo primindo phral: o János