Cigány íróink, költőink kiváló munkássága többnyire ismeretlen a hazai olvasó közönség előtt. Hogy ezt a méltatlan helyzetet orvosoljuk a Cigány Tudományos és Művészeti Társaság zenés irodalmi esteket szervez az ország különböző településein.

A rendezvénysorozat első programjára a 84. Budapesti Ünnepi Könyvhéten került sor. Ezt követte 2013 november elején a Békéscsabai Jókai Színházban megtartott nagysikerű rendezvény.

A következő alkalom Berettyóújfalun, a Bella Costa Étteremben lesz 2013. november 29-én 18 órától.

Az irodalmi programhoz csatlakozik Kocsis Csaba bihari költő, fotográfus kiállítása Házam Hazám címmel, mely Adventtől Vízkeresztig lesz látogatható az étteremben.

Hogy ízelítőt adjunk munkásságából segítségül hívjuk a Spanyolnátha Művészeti Folyóirat 2009/1. számában megjelent bemutatkozását. Rövid életrajza mellett itt olvashatjuk Daróczi Ágnes meleg hangú méltatását is a tárlat kapcsán:

***
Daróczi Ágnes
Ajánlás Kocsis Csaba képeihez
„arcotokat hordom, arcomat hordjátok”
Bari Károly

Kocsis Csaba tud valamit a cigányokról. Valami nagyon fontosat.

Tudja, hogy hasonlóak vagyunk, olyanok, mint mindenki más. Vagyis EMBEREK. Akiknek öröme és bánata, jókedve vagy éppen gondja van. Vagyis ebben is hasonlítunk.

Portrésorozatában gyerekeket és öregeket, fiatalokat és idősebbeket látunk. Mindannyian csupán önmagunkhoz akarunk hasonlítani. És éppen ezért hasonlítunk mindenki máshoz. Ez is olyan emberi bennünk.
Kocsis Csaba igyekezett megtalálni a hangulatot vagy környezetet, ami alanyaira jellemző. A hangszeres muzsikusok, a közösségi házban üldögélő kisebbségi vezető, a nagykendőjében melegedő mámi, a kalapjában összetéveszthetetlen tekintélyes férfi, a sportoló és az óriáskígyót bámuló gyerekek Kocsis kamerája előtt mégis mások. Nem a szokványos szociofotó az, amit kapunk, hanem a pillanatot a mulandóságból kiragadó vállalható énkép.
Kocsis tud bennünket szépnek és igaznak látni!
Látja a lelkünket, a hasonítani akarásunkat.
Ahogyan nem akarunk „cigányok” — összemosott, bárkivel felcserélhető massza lenni, csupán egyedi, megmásíthatatlan emberi lények. Akiknek arca, akarásai és szenvedései vannak…
Milyen jó lenne, ha ebben az előítéletes világban megtanulnának bennünket ilyennek látni…
Hasonlónak és szépnek…

http://www.spanyolnatha.hu/archivum/2009-tavasz/26/arcter/kocsis-csaba-romanapra/1916/

***

Háttéranyag:

Beszámoló a békéscsabai irodalmi estről:

http://www.barkaonline.hu/helyszini-tudositasok/3714-koezoes-ut-a-cigany-irodalmi-estrl